Vízió a nemzeti fejlesztő állam modelljében működő újraelosztó szociális piacgazdaságról
Miért szükséges az újraelosztás?
A kikényszerített redisztribúció jelenségét Tullock (1970) és Downs (1957) írták le először. Szerintük a szegények szavazati hatalmukat használják fel arra, hogy kierőszakolják a gazdagoktól a redisztribúciót. A képviselők újraválasztásuk, azaz a többségi szavazat elnyerése érdekében olyan programért állnak ki, amely inkább a szegény többség érdekeit szolgálják. Az egyenlőség viszont így sem valósul meg, egyfelől mert az adók emelése csökkentheti a munkaerő-keresletet; másfelől a gazdagok nagyobb hatalommal rendelkeznek, és kisebbségük ellenére meg tudják védeni érdekeiket, harmadrészt maguknak a szegényeknek is érdeke az egyenlőtlenség fenntartása, hiszen ha egy napon majd ők is gazdagok lesznek, akkor mindezeket az előnyöket ők is élvezhetik majd.
Előfordul viszont, hogy a gazdagok önként szavaznak a szegények érdekeit képviselő pártra, azaz az állami redisztribúcióra. Ennek magyarázata az, hogy mivel az egyéni jólétek egymástól nem függetlenek és a szegény jövedelme hatással van a gazdag jólétére is, ezért racionális az önkéntes adakozás. Ez viszont nemcsak az adakozó hasznát fogja növelni, hanem azokét a gazdagokét is, akik nem adakoztak.
Annak ellenére, hogy a szocialista rendszerekben sem valósult meg maradéktalanul a lakosság pénzbeni jövedelmeinek egyenlő elosztása, az mégis egyenletesebbnek mondható a kapitalista országokkal összevetve. A meghirdetett elvekkel szemben az anyagi jólét elosztását szolgáló intézkedések és eszközök (forgalmi adók kivetése, állami szubvenciók, ingyenesen osztott javak és szolgáltatások) sem feltétlenül szolgálták az egyenlő elosztást.
Szociális állam, jóléti állam. Elméleti és történeti alapvetés
1. A szociális állam fejlődéstörténete
A tulajdonképpeni jóléti állam távoli gyökereként inkább az ún. szegénytörvényeket érdemes említeni. Ezek a születőben lévő piacgazdaság során nehéz helyzetbe került dolgozók és szegények életét igyekeztek valamennyire védeni. A liberalizmus szerint a gazdasági élet és szervezés alapja a szabadpiac. Az állam szerepe csupán a piacgazdaság működési feltételeinek – a szabadpiac érvényesülésének – a jogszabályokban történő garantálása és szabályozása, valamint őrködés e szabályok betartása felett.
2. A jóléti állam fogalma, céljai és preferenciái
A jóléti állam főként a gyengék és elesettek (védtelen gyermekek, rossz egészségi állapotú, idős emberek, szellemi vagy fizikai fogyatékkal élők, szegények) számára nyújt juttatásokat és szolgáltatásokat. A jóléti állam két fő célja a szegénységgel szemben történő fellépés, a jövedelem és a vagyon újraelosztásának, redisztribúciójának megvalósítása (méltányossági összetevő vagy ún. „Robin Hood-funkció”), illetve a biztosítási szolgáltatások és a fogyasztás „kisimítását” szolgáló mechanizmusok kínálása („malacpersely-funkció” vagy hatékonysági komponens.)
A jóléti állam típusai
A „liberális” modell főleg kezdetben volt domináns az angolszász országokban. Ez az alsóbb néprétegek számára a tisztes szegénység viszonylagos egyenlőségét igyekezett megteremteni.
A konzervatív-korporatista (etatista) modellben kötelező társadalombiztosítási rendszert alkalmaznak, erős szociális jogosítványokkal. A juttatások mértéke a befizetésektől, a munkateljesítményektől és a foglalkoztatottság mértékétől függ.
A skandináv modellben az állampolgári juttatások kiegyenlítő rendszere érvényesül, a keresettől és a hozzájárulás mértékétől függetlenül. A szociáldemokrata típusú megoldást Beveridge-modellnek is nevezik.
4. A jóléti állam válsága és a neoliberális versenyállam felemelkedése
Az 1970-es évek közepétől kibontakozó, majd meghatározó befolyásra szert tevő /neokonzervatív/neoliberális ortodoxia térnyerése kapcsán Friedrich August Hayek és Milton Friedman nézeteinek gyakorlati alkalmazását valósították meg, a „piac megtisztulásának” tételére építve egész hitvallásukat.
A fejlesztő állam modellje
A fejlesztő állam paradigmája a délkelet-ázsiai térségben megvalósított gyakorlat révén könyvelhette el igazi sikertörténetét. A fejlesztő államok által megvalósított konstrukció ugyan a központi tervezésen nyugszik, mindazonáltal a kapitalizmus keretein belül maradó állami beavatkozást jelent a gazdaság működésébe, mely erre tekintettel különösen alkalmas a piaci kudarcok korrigálására.
Szintén kulcsfontosságú volt a sikerekben a következetes, nem részrehajló, szokatlanul kemény igazságszolgáltatás. Így nem alakulhatott ki az államot foglyul ejtő, kizárólag saját gazdagodásukat célzó, a politikaközeli érdekcsoportokat favorizáló jogszabályalkotás és igazságszolgáltatás.
A transznacionális monopolkapitalizmus
A monopolkapitalizmus klasszikus és állammonopolista szakasza után annak harmadik stádiuma a transznacionális kapitalizmus. Jellemzői többek között a tulajdonviszonyok nemzetköziesedése, a pénztőke szerepe az értéktöbblet nemzetközi újraelosztásában, a ciklikusság megváltozása, a világméretekben tevékenykedő nagyvállalatok jobb teherbírása a gazdasági nehézségekkel szemben, a nemzetek feletti kormányok gazdasági mozgásterének szűkülése.
A kapitalizmus történetében először fordul elő, hogy a foglalkoztatás a fellendülés idején is stagnál vagy csökken, és a reálbérek is esnek vagy legfeljebb szinten maradnak. A globalizációs folyamat súlyos társadalmi következményekkel jár, erősödött a világméretű differenciálódás folyamata, tovább nőttek a jövedelmi különbségek az országokon belül és az országok között.
Orbán Viktor állammodelljének történelmi érdeme a központosított gazdaságirányítás megteremtése
Orbán Viktor miniszterelnök EU-s pénzeken létrehozta a magyar nemzeti tőkésosztályt, biztosította a magyar földek, a magyar média és a termelőeszközök egy részének magyar tulajdonba kerülését, illetve maradását. Koncentrálta és a Kormány hatókörébe vonta a hatalmi ágakat. Ellenőrzése alá vonta a Magyar Tudományos Akadémia közpénzfelhasználási tevékenységét. Intézkedéseivel megteremtette a lehetőségét a kínai fejlesztő állammodellhez hasonló államirányítási rendszer felépítéséhez.
Elmúlt 8 év – Kik a vesztesei és nyertesei a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájának?
A Fidesz gazdaság- és társadalompolitikája alapvetően a felső osztályoknak kedvez, az ország alsó kétharmadát az út szélén hagyja. A humán tőke és technológiapolitika terén nincs előrelépés, az oktatás, egészségügy, adórendszer alulfinanszírozottsága jellemző.
A szociális fejlesztőállam modellje
A szociális fejlesztőállam célja a helyi gazdaság termelőkapacitásainak folyamatos technológiai fejlesztése, a globális gazdaságban a leginkább jövedelmező szegmensekre specializált, képzett és kooperatív munkaerőt igénylő exporttermelés kialakítása.
A sikeres szociális fejlesztőállam főbb ismérvei:
A) Szervezett, egységes és erős állam és bürokrácia.
B) Az állam pénzügyi kapacitása, képessége a nagy magánvagyonok feltárására és adóztatására.
C) Magas minőségű humántőke kínálatát elősegítő politikák (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás).
D) Stratégiai iparpolitikák, melyek piacvédő, piacteremtő, technológia transzfert elősegítő illetve tőkeképző funkciókkal rendelkeznek.