Zeusz házasságtörése Európé királylánnyal, hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe?
Európa elrablása
Köztudott, hogy Európa eredetét a görög mitológia egy romantikus kalandregénybe illő nőrabláshoz köti. Európé, a föníciai Türosz város királyának, Agénórnak lányaként született. A szépséges királykisasszony – szerencsétlenségére – annyira megtetszett a házastársi hűségéről nem éppen híres olümposzi főistennek, Zeusznak, hogy az rózsaillatot árasztó, szelíd bika képében elrabolta, majd a hátára véve a tengeren át Krétára vitte. Nászukból született meg Minósz, a krétai civilizáció ősatyja. Európénak később nyoma veszett a szigeten, sohasem találták meg.
A név ebben a formájában görögül „széles szeműt, széles arcút” jelent, amivel a történeti magyarázat nem sokat tud kezdeni. Ám annál érdekesebb, hogy egy bizánci lexikonban az Európé szónak ezt az értelmezését olvashatjuk: „napnyugati föld, naplemente földje”.
A görög szó gyökere ugyanis – csakúgy mint a „testvérbáty”, Kadmosz esetében – sémi eredet?: erev annyi mint „lenyugodni, sötétnek lenni”. Európa tehát azt jelenti: „Naplemente földje”, vagyis „Nyugat” – s minden bizonnyal ugyanúgy föníciai eredetű, mint annyi más földrajzi név a Földközi-tenger vidékén: pl. Afrika, Hispánia, Ibéria.
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Mire a közel egymilliárd eurós fejlesztési program a tervek szerint 2025-re befejeződik, a német főváros a kontinens leglenyűgözőbb ókori kiállítását rendezheti meg. De hogyan válhat az ősi kisázsiai Pergamon a 21. századi Európa egyik szimbólumává? mit üzen a város az identitását kereső uniónak?
A sátán királyi széke
II. Eumenész építtette a pergamoni Zeusz oltárt, amelyet többen azonosítanak a Jelenések könyvében szereplő „Sátán királyi széké”-vel, amelynek helyét János apostol Pergamonra lokalizálta. A monumentális oltár eredetileg a pergamoni várhegy, azaz akropolisz egyik szélesebb (67 X 80 méter nagyságú) teraszán állt a szabad ég alatt. Zeusz Szótér, azaz „a megmentő, megváltó” Zeusz tiszteletére állították.
Az alépítmény frízének témája a gigászok harca az olümposzi istenek ellen, az úgynevezett gigantomachia. A győztes isteneket dicsőítő domborműsorozat a gigantikus küzdelem számos epizódját bemutatja.
Az oltárépítmény felső szintjén végighúzódó másik reliefen Pergamon legendás alapítójának, Télephosznak a mítoszát faragták kőbe. Különösen hangsúlyosan jelenítették meg Héraklész atyai szerepét, amellyel ismételten a pergamoni királyok Héraklésztől és Zeusztól való származására utaltak.
Az első világháborút megelőző években Berlinben diadalmaskodott az úgynevezett Architektúra Múzeum gondolata, amely az egyes épületdíszítő elemeket az eredeti épülettel együtt kívánta bemutatni. Ennek jegyében készült el 1930-ra az újabb Pergamon Múzeum, amelyben a hatalmas oltár számára egy 47 méter hosszú, 30 méter széles és 18 méter magas, felülvilágító üvegtetővel ellátott csarnokot építettek.
Szintén 1930-ban nyílt meg a Pergamon Múzeum tőszomszédságában az Elő-Ázsiai Múzeum, melynek két fő látványossága a babiloni Istár-kapu és a Felvonulási út volt. Mindkettőt német régészek tárták fel Robert Koldewey vezetésével 1899–1917 között.
A germán fordulat
Az eredeti készítőik által nagy természetfeletti hatásúnak szánt Zeusz- oltár, Istár-kapu és Felvonulási út Berlinbe kerülése, majd újbóli felállításuk úgy tűnik, mintha nem maradt volna hatástalan az 1880-as évektől kezdve Németország történetére.
Az egységes Német Császárság megteremtője, Otto von Bismarck kezdettől következetesen azt az alapelvet képviselte, hogy Németországot Európa vezető hatalmává kell tenni, de óva intett világuralmi célok követésétől. A pergamoni oltár Berlinbe érkezését (1886) követően, 1888-ban II. Vilmos trónra lépésével azonban váratlan fordulat következett be.
A monumentális formában helyreállított pergamoni oltár egyértelműen bizonyítható hatást gyakorolt Hitler Németországára. A Zeppelin Tribün építészeti megjelenésén egyértelműen kimutatható a pergamoni oltár hatása. A főtribünről mondta el Hitler az igéző hatású beszédeit, innen hirdette ki a németországi zsidókat teljes jogfosztással sújtó faji törvényeket és a zsidósággal szembeni végső megoldás gondolatát.
