2022.08.26
Sicambria lovagjai Strigoniumban
A Sicambria – Óbuda Piliskutató Csoport nemcsak tudományos eredményeit ajánlotta fel a kegyeleti bizottság kutatócsoportjának, hanem a segítségét is. A rendelkezésre álló, immár bőséges ismeretek és a térképek birtokában saját jól bevált kutatási módszereikkel meghatározták az elveszettnek mondott székesegyház maradványainak helyét.
A csoport vezetője, Egyed Zoltán elmondása szerint először képátfedés útján azonosították az objektumot. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a korabeli hadmérnöki látképeket, metszeteket torzítás mentesen digitális műholdfelvételekre vetítik rá, amelyeket már ismert és azonosított georeferálási pontokkal kapcsolnak össze. Esztergom esetében ezek a rögzített pontok a régészetileg már feltárt Lőrinc- és Budai kapu, illetve a város déli városfalárkának a nyomvonala volt. Bár a „sicambristák” több korabeli metszetet is rávetítettek a Google csak vásárlás útján megszerezhető, speciális szoftvereivel támogatott műholdképekre, a kutatók leginkább Wilhelm Peter Zimmerman 1595-ben készült rézkarcát vették zsinórmértéknek. Ezt az ábrázolást nemcsak azért választották, mert
a történészek is ezt a városképet tartják a korabeli Esztergom leghitelesebb ábrázolásának, hanem azért is, mert 1965-ben pont ennek a látképnek a segítségével találták meg a helyi régészek az esztergomi vízivárosban Rüsztem pasa kétkupolás fürdőjét.
Egyed Zoltán elmondása szerint – bár a műholdas képeken kirajzolódó földrajzi környezet még több száz év távlatából is pontosan igazolja a látképek hitelességét, valamint a megtalált és a még fel nem tárt tereptárgyak létezését – ők is kimentek műszereikkel a terepre, hogy feltérképezzék a föld alatti anomáliákat.
Ezek a föld alatti mérések szépen kimutatták, hogy a meglelt falszakaszok még most is szerves egészet alkotnak a támfalakkal megerősített, szorosan egymás mellé épített szentélyekkel, hiszen
A FŐHAJÓ DÉLI RÉSZE MÉG MINDIG ÉP, ÉS VALÓSZÍNŰLEG AZ ÉSZAKI OLDALA IS, AMELYET A BEÉPÍTETTSÉG MIATT SAJNOS NEM TUDTAK MEGVIZSGÁLNI.
A bazilika méretei lenyűgözők. Nem sokkal maradnak el a regensburgi Szent Péter-katedrálisétól. Ez azért érdekes, mert az első ferencesek Ábrahám testvér vezetésével többnyire innen indultak a Magyar Királyságba, s csak jóval később Ancona kikötőjéből Dalmácián át Esztergomba. A bazilika kelet-nyugati hossztengelye valóban megfelel a keletelés szabályainak, a főhajó valóban valamivel több mint 19 fokos szögben van elforgatva a barokk Szent Anna ferences templom hossztengelyéhez képest.
A Jókai utca páratlan oldalán, a 7-es és az 5-ös számú házak előtt három darab egymás mellett futó, egységesen csaknem hat-hat méter vastag főfalat találtak, amelyeket a korábban már említett egy-egy apszissal kötöttek össze.
Az északabbra eső különös csúcsívben végződő szentély vagy a Szent Lukács-kápolna, vagy a barátok gótikus szentélyzáródású sírkápolnája lehetett. Ennek az oldalkápolnának az altemplomába menekítették egykor IV. Béla király és szűkebb családjának három márványszarkofágját az eredeti helyéről, a főoltár előtt elhelyezett díszes vörösmárvány sírkamrából. A délebbre fellelt apszist a főhajó szentélyeként azonosították.
Jól láthatók a Jókai utca elején, az 1-es és 3-as számú házak határvonalában a monostor kerengőjének és kertjének maradványai is.
Az itt meglelt épülettömb a Jókai u. 3–5. portájáról a Kis-Duna-ág felé terjeszkedik. 1520 közepén Tomori Pál is itt kertészkedett mint obszerváns barát, a világtól elvonultan, amikor VI. Adorján pápa meghívására kalocsai érsek és II. Lajos magyar király utasítására a magyar hadak fővezére lett. A 7-es számú ház udvarán vagy az egyik oldalkápolna, vagy a bazilika tornyának részletmaradványait találták meg a kutatók. Egyedék kimutatták a Jókai utcával párhuzamosan futó
Deák Ferenc utca páros oldalának járdaszintjén, a 24-es és a 26-os számú épületek előtt a templom főbejáratát is, amely a méréseik szerint valamivel több mint 30 métert tesz ki.
Helyszíni vizsgálataik további más szenzációs felfedezéssel is szolgáltak. A Szent Anna ferences templom tornyának a szentély hossztengelyéhez képest szokatlan, több mint 40 fokkal elfogatott középvonala mindenkinek szemet szúrt. Esztergom műholdképén is utánanéztek, és mindenkinek leesett az álla, amikor kiderült: ennek a különös, nem 90 fokos szögben elforgatott toronynak a középvonala meghosszabbítva a Jókai utca 5–7. határfalát metszve érinti a 9. szám alatti ingatlan portáját, vagyis voltaképpen pontosan oda mutat, ahol a IV. Béla Kegyeleti Bizottság kutatóinak vélelmezése szerint a többszögletű torony állhatott, közvetlenül az elveszett királysír közelében. Ennek tükrében úgy néz ki, hogy az 1737 és 1754 között felépült
SZENT ANNA-TORONY ISMERETLEN ÉPÍTŐMESTERE A TORONY JELZÉSÉRTÉKŰ ELFORGATÁSÁNAK IRÁNYÁVAL SZAKRÁLIS ÜZENETET PRÓBÁLT KÓDOLNI A MÚLTBÓL A KÉSŐBBI KOROK FERENCES BARÁTAINAK.
Hamvaiból támad újra a Harcsa-legenda
A Sicambria-csoport talajvizsgálatainál megjelent Horváth Csaba építőmérnök-közgazdász is. Az ő személye azért is érdekes, mert amikor nagyapja, Harcsa Dániel 1919-ben megvette Egenhoffer fakereskedőtől a Jókai utca 7. szám alatti házat, és az istállóból egy csizmadiaműhelyt akart kialakítani, akkor a tereprendezés közben inasaival együtt elmozdítottak egy nagyobb méretű, tardosi vörösmárványból készült lapot, amely alatt egy hatalmas üreget találtak. A méretes lyukban három mívesen megmunkált márványszarkofágot világítottak meg a nyílásba ejtett égő újságpapírok. Mivel a holtak nyugalmát nem akarták megzavarni, illetve minél hamarabb neki akartak látni a Magyar Királyi Honvédség csizmamegrendelésének, az üreget gyorsan betömették húszegynéhány kocsideréknyi hozatott földdel és homokkal.
Horváth Csaba kiemelte, hogy a királysírkutatásról megjelent első cikkünk némileg pontatlan volt. Az ő nagyapja, családtagjai és beosztottjai ugyanis nem a ház alatt húzódó, szakmai vélelmezése szerint középkori eredetű, sóskúti homokkőből kirakott pinceszakasznak, a későbbi Harcsa-kocsmának a járószintjén fedezték fel a sírt, hanem a felszínen, az L alakú lakóháztól 9-10 méterrel hátrébb álló egykori lóistálló helyén, amely felett most a Jókai utca 9. tűzfalához hozzáépített szomszédos lakóház szaunája nyújtózkodik.
A betemetett sírok feletti pinceszakaszt 2012 tájékán szerezte meg Esztergom egyik legvagyonosabb vállalkozója, hogy a járat helyén megépíthesse saját használatú medencéjét. Az üzletember annak ellenére megkapta az építési engedélyeket, hogy a szakminisztérium régészeti védelme ellenére ezen a telken sohasem volt ásatás, dokumentáltan csak kétszer volt felszínes terepszemle.
Ennek a 2009-ben feltehetőleg önkényesen építtetett keresztépületnek a megléte azért érdekes, mert a ház udvarát a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának 48977/1 számú utasítása alapján a Dorogi Járási Földhivatal 1978. november 28-i rendelete alapján régészetileg különösen védettnek nyilvánította. az állami védelem ellenére ezt a portát dokumentáltan eddig még egyetlenegy régész vagy hivatalos személy sem vizsgálta meg, így ígéretük ellenére a magyar nemzeti múzeum szakemberei és régészei sem.
A Sicambria-csoport azonban a műholdas képátfedéseknek és a helyszínen elvégzett föld alatti méréseiknek köszönhetően most augusztusban megtalálta ennek a székesegyháznak a maradványait a Jókai utca 5–7. és a Deák Ferenc utca 24–26. közötti területen. A civil csoport országos hírű teljesítménye mellett van még egy jó hír. A Miniszterelnöki Kabinetiroda írásbeli tájékoztatása szerint Nagy János államtitkár kérésére a IV. Béla Kegyeleti Bizottság munkájának további koordinálása a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetőjéhez, Csák János miniszterhez került át.