Íme az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:
Ungvári Krisztián: Sztálin, a becsapott csaló
Sztálin oldaláról
Míg a német motivációk története a szakirodalomban viszonylag egyöntetűen feltárt, addig a szovjet szándékokról teljesen eltérő álláspontok léteznek. Ezek a békeszerető és paktumra kényszerített Sztálintól egészen a tudatos háborús gyújtogatóig és uszítóig húzódnak.
A Putyin kormányzata által felmelegített biztonságpolitikai érvek, amelyek Sztálin áldozat szerepét hangsúlyozzák, nyilvánvalóan tarthatatlanok.
Hiszen a Hitler-Sztálin paktum éppen azt idézte elő, amitől a szovjet szerződő félnek leginkább tartania kellett volna (ha biztonsági szempontok vezetik), azaz a közös szovjet-német határt.
Az alternatívák
Tanulságos, ha a szovjet külpolitikai stratégiát összevetjük az antifasiszta harc lehetőségeivel. 1930-1933 között még nem volt előre eldöntött tény, hogy Németországban Adolf Hitler kerül hatalomra. A nácikkal szemben rendkívül erős szociáldemokrata és kommunista párt is esélyes lehetett volna.
Sztálin azonban a nácikat nem karanténba kívánta zárni, hanem hatalomra akarta juttatni, adott esetben a német kommunistákkal szemben is.
Sztálin a paktumról
Sztálin belső munkatársai előtt is teljesen másképp ítélte meg a helyzetet és motívumairól másképp is nyilatkozott.
Az 1939. szeptember 7-én Sztálin Molotov, Zsdanov és Manuilszkij jelenlétében Dimitrovnak mondott paktum okairól:
„A háború a kapitalista államok két csoportja között (szegények és gazdagok gyarmatok és nyersanyagok tekintetében) zajlik a világ felosztásáért és a világuralomért. Semmi kifogásunk sincsen ellene ha rendesen háborúznak egymás ellen és egymást kölcsönösen legyengítik. Nem lenne rossz, ha Németország keze által szétzilálhatnánk a leggazdagabb kapitalista országok (leginkább Anglia) pozícióit. Hitler aláássa a kapitalisták rendszerét, anélkül hogy tudná és akarná.”
Az elméleti alapozás
A Komintern tézisei nemsokára meg is jelentek. A Komintern Végrehajtó Bizottsága napokkal később kiadott „A háború és a kommunisták feladatai” című határozata felelevenítette az 1930-as évek „szociálfasizmus” teóriájának legaljasabb elemeit, amely szerint a fő ellenséget nem a fasiszta mozgalmak, hanem a „megalkuvó” szociáldemokraták és a nyugati imperialisták jelentik.
A következmények
Magyarországon a később antifasiszta mártírként elismert, 1942-ben halálra ítélt és kivégzett Schönherz Zoltán gondoskodott a „moszkvai vonal” gyakorlati átültetéséről. 1939 őszén a Szovjetunióból titkos utasításokkal Magyarországra küldték.
Sztálin a német támadás előtt
Sztálin 1941. május 5-én a katonai akadémiák végzős hallgatói előtti beszédében egyértelműen fogalmazott, amikor arra reagált, hogy egy korábbi szónok a Szovjetunió békepolitikáját dicsérte.
„Engedjenek meg egy kiegészítést. A békepolitika biztosította a békét országunk számára. A békepolitika jó dolog. Mi egészen addig védelmi politikát folytattunk, amíg fel nem fegyvereztük hadseregünket, amíg nem láttuk el korszerű harci eszközökkel. Most, amikor hadseregünket megújítottuk, modern harci eszközökkel láttuk el, amikor erősek lettünk – most át kell térnünk a védekezésről a támadásra.”
