Túladóztatás vezetett a Rákóczi-szabadságharchoz, avagy mi okból veszett el Erdély?
Írta: dr. Juhász István
2014.10.31. 9:20
Címkék: adótörténet, Rákóczi Ferenc, Rákóczi szabadságharc
Thököly kurucmozgalmának bukása után sem változott a Habsburgok politikája, Magyarországot továbbra is a birodalom háttértartományának tekintették, lényegében gyarmati sorban tartották a lakosságot, a jobbágyságot és a nemességet egyaránt. A minden társadalmi réteget sújtó, egymást követő adóemelések is hozzájárultak a folyamatos elégedetlenséghez: egymást érték a lázongások, és szükségszerűen bekövetkezett a magyar történelem egyik legdicsőbb szabadságküzdelme, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc.
Buda felszabadulása, a hódoltság megszűnése
Buda 1686. évi felszabadítását követően 1687-ben összeült az országgyűlés. Az országgyűlés több olyan törvényt is hozott, amelyek Magyarország hosszabb távú történelmére is meghatározó jelentőségű volt. A török alóli felszabadulás emelkedett hangulatában a rendek két, a rendi jogokat erőteljesen korlátozó döntést fogadtak el:
- lemondtak a szabad királyválasztás jogáról, elfogadták a királyi címnek a Habsburg ház fiúágon való örökösödését, megszakadás esetén a spanyol Habsburgok örökösödési jogát.
- az 1687. évi IV. törvénycikkben arról rendelkeztek, hogy a nemesség Aranybullának az ún. ellenállási záradékát törölték, azaz a nemesség azon jogáról való lemondását jelenti, hogy ha az uralkodó a törvényeket megsértve kormányozza az országot, akkor a nemesség ellenállhat.
Lipót a magyarországi adóztatás rendszerén érdemben nem változtatott, az továbbra is portális jellegű maradt, azaz a jobbágyportákhoz igazodott. Ugyanakkor lényeges megemelte a beszedendő adók összegét a Habsburg uralkodó, annak érdekében, hogy hadjáratait finanszírozni tudja (törökök ellen, spanyol örökösödési háború).
A központilag meghatározott adók elosztását és beszedését – Bercsényi Miklós gróf javaslatára – három főúr (biztos) irányította az ország három területén (Dunántúl, Dunán innen, Felső Magyarország), majd – mivel a rendszer nem vált be – minisztériumi kinevezettek (bizottságok) vették kézbe az adóbeszedést és a hadellátás irányítását.
A portális adó összege folyamatosan emelkedett, 1697-ig évi 2 millió, 1697-től 3 millió, majd 4 millió forint készpénzösszeget vetettek ki az országra. Ezen kívül számos egyéb formában is adóztattak: közmunkavégzéssel, fuvarszolgálattal, élelmiszer beszolgáltatással, a kereskedelmi forgalomra kivetett accisával stb.
Az elvileg modernebb adórendszer ugyanakkor csak a termelés és az élénkülő áruforgalom esetén működhetett volna eredményesen, de ennek kialakulását számos intézkedéssel gátolták.
A Diploma Leopoldinum
Thököly erdélyi fejedelemségét az erdélyiek sem vették szívesen, ezért 1690-ben az erdélyi rendek Bethlen Miklós grófot küldték Bécsbe az udvarral való megegyezés szándékával. A tárgyalások eredményeképpen 1690. október 16-án írták alá a Diploma Leopoldinumot.
A diplomát 1691. december 4-én adták ki. A hitlevél a következő másfél évszázadban, egészen 1848-ig meghatározta Erdély sorsát.
Az okirat 18 pontban tartalmazza az adózással kapcsolatos rendelkezéseket:
- Az adóösszeg béke idején 50 000 tallér, háborúban 400 000 forint; felosztásának módját a rendek határozzák el.
- Új adókat nem vezetnek be, a vámokat és harmincadokat nem emelik.
- A szabad székelyek semmilyen közterhet nem viselnek, viszont kötelesek saját költségükön katonáskodni a haza védelmére.
- A tizedeket a földesurak bérlik a kincstártól.
- A katonaságot helyi erőkből szervezik, de a vezetését német tábornokra bízzák, viszont a haderő költségeit nem hárítják a lakosságra, azt a kincstárból fedezik.
- A szászok és az adózó nép nem köteles ingyen ellátni az utazókat.
Lázongások a XVII., XVIII. század fordulóján
Több felkelés is kirobbant a hatalom túlzó intézkedései ellen. Talán a legismertebb az 1697. június 30-án kezdődött hegyaljai felkelés. A kuruc lázadók Tokaj és Sárospatak várát foglalták el, és megpróbáltak sereget szervezni.
A főurak is szervezkedtek az adóemelések ellen. Már 1698-ban panaszt tettek az uralkodónál, aki engedve, a főúri és nemesi rendre csak a 4 millió forintra emelt adóösszeg nyolcadát terhelte.
A Habsburgok birodalmi érdekeik miatt további anyagi erőforrásokra volt szükségük, ezért 1702-ben elzálogosították a magyarországi réz-, az erdélyi higanybányákat, a sómonopóliumra és az adókra angol és holland kölcsönöket vettek fel.
A súlyos terhek miatt már 1702-ben körvonalazódott az országos lázadás gondolata, de egyelőre csak helyi megmozdulásokra került sor, amelyet a hadsereg minden alkalommal véresen megtorolt.
A szervezkedésben egyre jelentősebb szerepet játszott a tarpai sókereskedő jobbágy, Esze Tamás, aki Rákóczi Ferencet próbálta megnyerni a mozgalom vezetésére.