Történelem

Szabó Gábor A független Magyarország veszte, II.Lajos halálának körülményei időrendbe állítva

Szabó Gábor: A független Magyarország veszte, II.Lajos halálának körülményei időrendbe állítva

Miért különlegesen érdekes Mohács témája?

A mohácsi csatában, 1526-augusztusában, meghalt a független Magyarország utolsó királya. Ezzel végződött az önálló, független Magyarország története. Az Újkorban csekély időre még helyreállt 1848-49-ben. A Tanácsköztársaságot mondhatjuk még független államnak, fennállásának négy hónapjában. Horthy alatt önálló független volt az ország 1920-tól 31-ig. Ekkor azonban gazdasági életünk a Népszövetség felügyelete alá került. 1938-ban a Népszövetség megszüntette a felügyeletet, majd Magyarország 1944-es német megszállásával végkép megszűnt az önálló független Magyarország. Ezért kiemelkedően fontos ez az esemény.

II.Lajos király nem fulladt bele a Csele patakba

A hagyományos történelemismeret hibásan állította ezt. A patak helyszíne ezért tápot adott az összeesküvés elméleteknek. A jelentéktelen patakocskának nincsen magas partja, így felmerült, hogy a királyt megölték, gyanúsítva ezzel a Habsburgokat és Szapolyai Györgyöt. A királygyilkosság teóriája miatt is érdekes tanulmányozni a korabeli dokumentumokat. A helyszín Brodarics István szerémi püspöknek, II. Lajos kancellárjának leírása alapján:

„A mocsár is nem egy embert nyelt el mély örvényeiben, sokan azt mondták, hogy a király is ott pusztult el.[…] Csele falu mellett, Mohács felett félmérföldnyire. Ezen a helyen akkor a Duna áradása miatt a szokottnál magasabban állott a víz: itt fulladt bele a vízbe lovával együtt, úgyhogy fel volt fegyverezve.” Így került bele Csele, mint patak a későbbi helymeghatározásokba, pedig a Dunához kötődik a mocsár, nem a patakhoz.

Miért halt meg a király? Hallgatólagosan eltűrte, hogy az előzetes megállapodástól eltérően harcba rendeljék a személye őrzésére rendelt csapattestet. Az őrzésére kirendelt lovasokat bevetették a csatába, a csatarend megerősítésére. Úgy ítélték meg, a megfelelő időre visszaér a hadtest. Ők vissza is tértek, de addigra a király, aki együtt mozgott a seregével, már máshol volt. A néhány fős kísérete pánikba esett, és hamarabb kiragadta a tömegből, mielőtt a megfelelő védelem felállt volna körülötte. Így nem volt, aki levegye a páncélját a menekülő királynak.

Miért volt páncélban II. Lajos?

A csata előtt felmerült, hogy más öltözzön a király ruhájába, ezt azonban nem tartották elfogadhatónak. II.Lajos gyermekkori páncélja megtalálható, mind a mai napig. Ha egy királyi gyermeknek legyártottak egy páncélt, amit hamarosan úgyis kinőtt, akkor ez az öltözék utalt használója méltóságára. A páncél, túl a hasznosságán, presztizs szimbólum volt. Egy falut adtak értékéért. A királytól nem várták el a tényleges harcot, azonban alakjának a lovon messziről fegyelmező erőként látszania kellett. Erre a célra tökéletesen megfelelt a fénylő páncél.

Antonio Giovanni da Burgio pápai nunciusnak (követnek), a csatavesztés után szeptember 5. én Bécsben íródott beszámolója, összecsengett Brodaricséval: „menekülés közben elérték a Duna egy kis ágacskáját, de amikor át akartak kelni, a király lova megbokrosodott, felágaskodott a vízben, őfelsége pedig, kinek nehéz volt már a páncél, s fáradt is volt, leesett és belefulladt abba a patakba.” Ezt a változatot erősíti meg egy ismeretlen, ám a csatában részt vevő német levélíró is, aki a következőképpen számolt be az esetről: „A futásnál a király egy patak átugrásakor lováról hátrafelé lebukott s a vízbe fulladt; ez idő óta a királyt többé senki se látta.” Johannes Cuspinianus, aki a leglelkesebb híve volt a Jagellók és a Habsburgok szövetségének, igy írja le: „A szétbomlott hadsereg magával ragadta az övéi által rosszul őrzött királyt, aki mindenki várakozása ellenére beleugratott egy tóba, amit a Duna kiöntése alkotott. És most nem voltak, akik a szentséges királyt megszabadítsák fegyverétől, alámerült a vízbe, és a tó elnyelte.”

A páncél teóriáját erősíti az is, hogy ha az nem lett volna rajta, akkor egyszerűen ki lehetett volna menteni a mocsárból. Cetrichet a szemtanút, ha menthető lett volna a király és nem segít rajta, akkor cserbenhagyással megvádolhatták volna. Így viszont a páncélöltözet esetén hihetően védekezhetett azzal, hogy a mocsaras vízből lehetetlen volt kimenteni a súlya miatt II.Lajost.

A doktori értekezését Szapolyai János és VIII. Henrik kapcsolatából író Bottlik Richard, Angliában az eseményeket alapjaiban megkérdőjelező levélre bukkant. Közlése szerint idézem: „A Westminsterben, október 23-án kelt levelet Thomas Wolsey érsek, angol kancellár írta VIII. Henriknek. A levélben beszámolt arról, hogy a magyar királyt megtalálták és eltemették! Mindez négy nappal azután történt, hogy Sárffy megírta a jelentését Brodarics kancellárnak. A mohácsi csatáról szóló első, hiteles jelentések is legalább 3 hetes késéssel értek Londonba. Vagyis lehetetlen, hogy a Sárffy levél alapján írta volna azt Wolsey, amit írt.” Felveti, hogy az egész csak színjáték az új király megválasztása érdekében. Bizonyítékként hivatkozik az időfaktorra, „hogy már az agnoszkálás előtt 3 héttel felkészült Ferdinánd főherceg a cseh királyi cím megszerzésére.”

Augusztus 29.

1. 1526 augusztus 29.-én a mohácsi csatából csekély kísérettel, a Duna mocsaras kiöntése felé menekülő II.Lajos király Csele községtől nem messze, lováról a megáradt zavaros vízbe zuhant. Páncéljának súlya az iszap mélyére húzta le, oxigénszegény környezetbe. Az édesvizi hullák felfúvódnak, mert a víz a bőrön keresztül behatol a test belsejébe. II.Lajos király holtestét a páncéljába befolyó iszap körülvette, megnyomta és környezetéből kiszorította a vizet. Ezt bárki ellenőrizheti egy pohár iszapos vízzel. Az iszap tömörödik.

Szeptember 12.

A szultán szeptember 12-én érkezett Budára.

Szeptember 25.

2. A szultáni sereg szeptember 25-én indult vissza Isztambul felé.

Szeptember végén, kb 25.-e környékén, helyi jobbágyok megtalálják a király holttestét. Kiemelik a páncélzatból, ujjáról lehúzzák a gyűrűjét, majd a mocsártól nem messze földet halmoznak rá.

Október 17.

A hír a titkolózás ellenére is terjed, Szapolyai János október közepére bizonyítottnak látja. Ezért október 17.-én királyválasztást hirdet.

Október 18

II.Lajos király agnosztálása

A szemtanú Sárffy Ferenc győri várkapitány

„Mert mikor ahhoz a helyhez közeledtünk, s még oda se értünk, már Czettrich ujjával mutatta meg azt a helyet. Odasiettünk, s megláttuk egy ló tetemét a mocsárban. S mert Czettrich azt hitte, hogy a királyi felség holtteste is ott van, nem törődve a mocsárral, beugrott az iszapba. De nem találta meg, hanem csak a királyi felség fegyvereire akadt itt rá.”

„Egy kicsit tovább mentünk, …s megtaláltuk a királyi felség udvarmesterének, Trepkának hulláját…Nem messze ettől a mocsártól végre egy friss sírdombot pillantottunk meg, s az alatt, mintegy isteni útmutatásra, a királyi felség elhantolt holttestét találtuk meg. Odasiettünk valamennyien, s Czettrich rögtön elkezdte a földet kezével kaparni. Mi is követtük példáját mindnyájan.”

„Czettrich megragadta a holttest jobb lábát, gondosan lemosta két kalapnyi vízzel, s ekkor fölfedezte azt a jegyet, mely őfelsége jobb lábán volt. Erre hangosan felkiáltott: Ez itten a király őfelsége, ez egészen bizonyos… Nem volt a felség testének legkisebb része sem feloszlóban, s nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsinyke az ajkán…”[…]

Amikor a nemesi bizottság megérkezett, Czettrich nem törődve a mocsárral, beugrott az iszapba, ahol megtalálta a király fegyvereit. Ez a baleset helyszínén ekkorra már csak legfeljebb derékig érő iszapos vizet tételez fel. A kíséret és a jegyzőkönyv kedvéért Czettrich vállalkozott egy kis magánszámra a hitelesség érdekében. Pedig tisztába voltak azzal, hol a sírhant, ami alatt a király fekszik. Amikor aztán megnyitották a földhányást, számukra a lenyűgöző az volt, hogy nem a közismerten visszataszító látványt nyújtó vizihullával, hanem egy feketebőrű szagtalan holttestet találkoztak a sírban. Ez az iszap kb. 25 napos konzerváló hatásának tudható be.

II. Lajos király nehéz páncélzatban zuhant hanyatt lováról a mocsaras terület áradt vizébe. A vízfenéken haláltusájában utolsó görcsös mozdulataival, csak még mélyebbre fúrta be magát az iszapba. Így azonnal oxigénmentes környezetbe került. Az iszap tömörödik, kipéseli magából a vizet. Az áradás további iszappal és hordalékkal fedte be a mélyére süllyedő páncélos királyt. A mocsári körülmények kiválóan konzerválták II.Lajos király testét kb 4 hétig.

Összefoglalva:

II.Lajos király csekély kísérettel menekült és belefulladt nehéz páncéljába a Duna ártéri mocsarába, Csele községnél. Holttestét később főúri küldöttség megtalálta, személyét beazonosította, majd Székesfehérvárra vitte, ahol eltemették. Személyes tárgyait, öltözékét később fellelték helybéli halász jobbágyoknál. Utódja János király. És Ferdinánd király.

Még szintén kedvelheted...