Lugosi BaBett: A NYÍRSÉGI LÁNY ESETE, – a felnem ismert almafával..
Lugosi BaBett:A NYÍRSÉGI LÁNY ESETE, – a felnem ismert almafával..
Szülőföldem, Nyírlugos, köztudottan almatermő vidék. A nyírség homokos talaján igen sok almáskert tündökölt, gyermekkoromban, számos kiskert és nagygazdaság termesztette a zamatos gyümölcsöket. Nekünk is volt saját, és bérbevett almás területünk egyaránt. Éppen ezért a zsigereinkbe beivódott az almaillat, az almafák törzseinek sajátos formáját, leveleit már messzire felismertük korai éveinkben is. A térségben ez szolgáltatta a megélhetést, kora tavasztól sok munkát igényeltek a kertek. Metszés, permetezés, gyomtalanítás, majd az örömteli almaszüret. A ősi fajták, színesebbek, illatosabbak, de fagytűrőbbek is voltak, jobban tűrték a térség időjárásának szeszélyeit. A cserhágói Állami Gazdaság is több hektáros területein is hatalmas almaültetvényekkel gazdálkodott. Édesapám traktorosként éjszakai üzemmódba n, hajnalokig permetezett. Ugyanis a vegyszer hatását a felkelő, és erősödő nap ráperzseli a levelekre, többet árt mint használ. Még harmatosan kell felszívódni permetlének a hatékonyság érdekében.
Maga Atyámat érte az a megtiszteltetés, hogy Őt küldték a vezetők a traktor hazavezetésére, több teherautóval Fehérgyarmatra. Apám ismerte a térséget, nővére ugyanis Kispaládra ment férjhez, Morvai sógorommal korcsmárosok voltak ott. Sógor jóképű, kellemes modorú sziporkázó humorú végtelenül szimpatikus ember volt, a Juci Néném fizikai megjelenése nem adott lehetőségeket a dicséretre. Ám a lelke, arany szíve, örökké mosolygó tekintete feledtette mindenkivel a természet fukarságát. Sokáig azt hittem, mikor hazalátogattak, hogy megjött Juci Néném a fiaival. Én kislányként azt terveztem, hogy ha megnövök, majd Morvai sógorhoz megyek feleségül. Egy világ dőlt össze bennem, amikor megtudtam, hogy az ,, első számú kiszemeltem” nem más, mint a Néném férje.
Visszatérve a Matiz traktorra, Apám sokszor elmesélte, hogy Ők ketten a Anti öccsével – merthogy őt is megfertőzte választott sokadik szakmájával- ketten indulta a konvoj élén Apám felvezetőként, Anti mögötte büszkén feszítettek a világoskék óriási plexi ablakokkal ellátott bekalitkázott óriás monstrumban. Mögöttük sorakoztak a pótkocsival is ellátott Csepel teherautók, amelyek szállították a kiegészítőket.
Nem volt jó ötlet engem így ,,bolondítani”, mert pár nap múlva paradicsomot karóztak, én adogattam az előre felvágott madzagot. A munkafolyamat közepette Apámnak kinyilatkoztattam: Most már ÉN VAGYOK A PARADICSOM KIRÁLYNŐJE IS!!! Mindenki nevetett rajtam, de Papus büszke volt cserfes megállapításomra, a levágott kacsokból koronát is kaptam a fejemre.
Része volt eme gyümölcs az édességeinknek. Reszeltük süteményre, készítettük kompótnak. Beraktuk sütőbe, megszórtuk fahéja porcukorral. Rántott hús készítésekor kirántottunk néhány karika almát is. De palacsinta tésztába édesen, sörtésztába sósan kínáltuk váratlanul bejött vendégeinknek. Palacsinta tölteléknek is kiváló volt. Aszalásával, kandírozásával is megpróbálkoztunk.
Amikor rám került a sor, a világ legtermészetesebb módján kértem 3 kiló GRÁNÁTALMÁT. Az eladó szeme kikerekedett, a főnököm és kollégáim nevetőgörcsbe csapkodták a pultot, én pirultam, és nem értettem Őket. Elmondták, hogy ez egy nagyon drága gyümölcs, darabja is elég borsos, ezt az almafajtát nem szokták kilóra venni, hát milyen szabolcsi lány vagyok én? Valóban soha nem hallottam róla, de ugye tudjuk, a nem tudás nem mentesít.
Évtizedek óta a családtagjaim mindig is tiszteletben tartották, hogy nem vagyok képes felébredni, csak a megszokott rítusom szerint. Ha elmarad a megszokott almás ébresztő, jaj annak, aki az utamba kerül!
Ennyi módon kötődve az Édeni gyümölcshöz, általa 2012-ben mégis elszenvedtem második vereségemet. A korábbi években elültettem már 60-70 fát vegyesen, többek között kiválasztottam egy körtefát a garázs és a tűztér közelébe, ahol már volt egy korábbi körte. Gondoltam legyenek egymás közelébe. Két éven át ennek az új fának külön kedveztem, oda öntöttem minden fölös tiszta vizet. Beszéltem hozzá, nőj nagyobbra mint a másik, teremj többet a másiknál. Minden évben virágzott, növekedett, egysze rcsak a virágból kibontakozott a termés. Még csak morzsányi volt, de láttam, hogy itt bizony nagy baj van! Ezen a körtefán bizony nem körteformájú gyümölcs növekszik…
Mentségemre legyen mondva, ez egy sajátos alakzatú és levélzetű almafa, amelyik igazi Zöld almával ajándékozott meg bennünket, nem csoda, hogy még engem is megtréfált, mert levelei most sem tipikus almafalevél formájúak, de én a KIRÁLYNŐJE, megbocsájtok NEKI, mert most is tömött fürtökben hozza szépnek és egészségesnek ígérkező terméseit.
LuBett
