Már most látszik, hogy Pakssal baj lesz/Részletek

Részletek a cikkből

Ezzel együtt is: a hivatalos kormányzati álláspont most is az, hogy Paks II meg fog épülni 2030-ra. Amennyiben ez így történne, akkor a következő évtized elejére a következő helyzet állna elő: Paks I és Paks II összesen hat nukleáris blokkja legalább 3-4 évig együtt termelne, mivel a paksi atomerőmű 1-es blokkja (Paks-1.) 2032-ig, 2-es blokkja (Paks-2.) 2034-ig rendelkezik működési engedéllyel. Ráadásul akkorra a két blokk már 50 éves üzemelést teljesítene, így nem valószínű, hogy további, újabb üzemidő-hosszabbítást kaphatnak.

A hat reaktor áramtermelési mérete – a jelenlegi ismereteink alapján – nagyjából 4100 megawatt (MW) lehet; Paks I. és II. ekkora nettó termelési potenciállal rendelkezne. Vagyis: ennyi villamos energiát tudna a két atomerőmű a hálózatra adni, mert bár a jelenleg is működő 4 blokk bruttó termelési mérete több mint 2000 MW, és az új erőművet 2×1200 MW-ra tervezik, valójában kb. 300 MW-ot maguk az erőművek fogyasztanak el a működtetésükhöz.

Süss fel, Nap!

A kormány januárban bejelentett energiastratégiai update-je szerint Magyarország villamos energetikai jövőjét az atom és megújuló (főleg nap-) energia biztosítja majd. Ez a jellemzően binális elképzelés nem egészen új, mert bár a regnáló hatalom 2010 után évekig a „nem süt a nap, nem fúj a szél” mantráját pörgetve blokkolta a megújuló energiatermelők térnyerését, az „50 százalék nap, 50 százalék atom” ötletével már 2017 áprilisában előállt Lázár János (még mint miniszter).

 Az utóbbi években aztán a napelemes boom – melyről több tételben és nézőpontból is beszámoltunk már, például itt, itt, itt és itt, valamint itt is – utat nyitott a rendszerszintű napenergia térnyerésének. A friss adatokat nem közlő magyar energiahivataltól nem, de a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) aktuális jelenétéséből tudható, hogy 2019 év végén Magyarországon 1277 MW napenergiás termelőkapacitás volt a hálózatra kapcsolva. Ezek a kapacitások úgy működnek, hogy törvényben biztosított előjogot kaptak arra, hogy ha áramot termelnek, azt mindenki más előtt adhassák a hálózatra.

Az alábbi ábrán a múlt heti, április végi hétvége adatai láthatók. Illetve az április 24-27. közötti időszaké, hogy az is érzékeltethető legyen, hogy minden nap igen hasonló képet mutat ebben az összevetésben. A kék szín a paksi atomerőműé (látható, hogy szombatról vasárnapra virradóan megint bütyköltek valamit a rendszeren, mert a termelés kétszer is, kis időre visszaesett), a zöld a szél-, a citromsárga a naperőműves termelésé. Az ábra a nettó villamos energiatermelést mutatja meg – ahogyan az látható: ahogy kivilágosodik, a naperőművek termelni kezdenek.

forrás: MAVIR

Itt egy másik ábra is, ami azt mutatja, mekkora a magyarországi villamos energia hálózat nettó fogyasztói igénye az említett hétvégén.



Múlt szombaton, a nettó villamosenergia-igény – ami lényegében az erőművi-rendszer önfogyasztása nélküli rendszerigényének – csúcspontja 4600 MW környékén volt, míg délben, egy kisebb csúccsal 4300 MW-ig „tekert fel”. A fenti képből kiolvasható, hogy a szombat déli csúcs idején a kissé felhős idő miatt visszafogottabban termelő naperőművek mintegy 600 MW-tal termeltek, a feltámadó szél pedig a szélparkokban ehhez még 200 MW-ot tett hozzá ebben az időben. Együtt, 13.30-14.00 között érték el a napi csúcsot ami nagyjából 880 MW volt. Ebben az időablakban a hálózaton a nettó energiaigény (lásd: a lenti ábrán) viszont éppen visszaesett 3900 MW-ra.

Finoman táncoltatni?

Mindez azt jelenti, hogy ha már létezne Paks II., akkor a hat nukleáris blokk együttesen 4100 MW-tal termelő blokkjait vissza kellett volna terhelni. Sőt, a termeléscsökkentést már akkor is meg kellett volna tenni, ha a napelemeken és a szélturbinákon kívül minden mást (biogáz, víz, gáz, szén) teljesen leállítottak volna. Ami azonban a hálózati egyensúly fenntartási kényszere miatt nem járható út, mivel az atomerőműveket nem lehet olyan finoman „táncoltatni” mint a gázerőműveket. Technikai megoldást az jelenthetne ugyan, hogy a reaktorok túltermelését megpróbálják exportként, külföldön eladni, de a hétvége más európai országokban is alacsonyabb áramigényt eredményez, így ez csak elméleti megoldás, ami gyakorlatilag nem járható.

Egy másik időpontban, a szombat esti csúcsfogyasztás idején Paks I. és Paks II. mellé még beférhetett volna nagyjából 500 MW másfajta termelőkapacitás is, mert a naperőművek nem, a szélerőművek pedig csökkentett kapacitással termeltek.

Az igazán elgondolkodtató azonban a vasárnapra virradóan, reggel 6 órára lecsökkent energiaigény kezelhetőségének kérdése. A 3300 MW alá eső fogyasztói igény ugyanis azt jelenti, hogy a hat paksi blokkból akkor is „ki kellene venni” 900 MW termelőkapacitást, ha semmilyen más energiatermelő egység nem dolgozik. Ez a két jelenlegi reaktor hálózatról történő lekapcsolását jelenti.

Esetleg úgy lenne kezelhető, ha a visszaterhelési méretet szétosztanák az összes blokkra – ami a technikai lehetőségek miatt Paks II-re nagyjából -700 MW-ot róna ki; vagy esetleg az a helyzetet produkálná, hogy a rendszer akár a negatív áron értékesítés kockázatát is bevállal