Itt az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:
Japán bevándorlási politikája/ Kísérleti egérparadicsom tündöklése és bukása
Japán etnikai szempontból egy homogén ország, ahol az idegenek aránya csak másfél százalék. A 126 milliós lakosságából 650 ezer (0,5%) koreai, 520 ezer (0,4%) kínai és 0,6% egyéb kategóriába sorolható. A nettó bevándorlás mértéke egy ezrelék és az ország évente csak 15.000 fő honosítását engedélyezi.
A korábbi miniszterelnök, Aszó Taró 2005-ben azt mondta, hogy Japán „egy nemzet, egy civilizáció, egy nyelv, egy kultúra és egy faj (race). Nincs még egy ilyen nemzet.”[2] Bár a japán – és azon belül a domináns jamato – népesség genetikailag homogén, antropológiai szempontból még sem tekintik önálló biológiai egységnek pl. alrassznak a szinid (mongoloid) rasszon belül. Ennek ellenére a japánok magukat genetikailag elkülönülő etnikumként értelmezik. A társadalom számára csak a japán szülőktől származó és a Japánban felnövő ember a japán, mindenki más idegen, akiket nem akarnak és nem is tudnak integrálni.
Demográfiai tél
Japán etnikai homogenitását valójában nem a globalizáció, hanem az elégtelen reprodukció fenyegeti. 120 éve nem született olyan kevés gyermek mint napjainkban. A termékenységi arányszám 1,4 gyerek/nő, míg a születési szám 8‰, bár a japán nőknek csak a fele dolgozik.[1] A népesség 2010 óta csökken, ennek mértéke 2018-ban 300 ezer fő (-3 ‰) volt. Jelenleg az idősek (65+) aránya 28%, de számarányuk 36%-ra nő 2050-re, miközben a lakosság száma 101 millióra csökken.
E demográfiai adatok mögött elhagyott szellemvárosok, elnéptelenedett kisvárosok és eladhatatlan ingatlanok húzódnak. Az elöregedő társadalom gondozásával kapcsolatos munkakörök pedig a termelő ágazatoktól vonják el az aktív munkaerőt, elsősorban a nőket. Ráadásul valamilyen rejtélyes ok miatt a japán fiatalok jelentős része nemhogy a gyermekvállalásig, de még a párkapcsolatig sem jut el. A 30-as éveikben lévő férfiak közül háromból kettőnek még nem volt kapcsolata. Az ötvenesek közül pedig négyből egy egyedülálló.
Illegális bevándorlók
Miközben az elmúlt évtizedben az Európai Unió kapitulált az illegális migráció előtt, Japán szinte felszámolta azt. 2009-ben még 300 ezer illegális migráns élt az országban, 2015-re ez a szám lecsökkent 60 ezerre. Ennek elsődleges oka, hogy megnehezítették az illegális belépést, megerősítették a munkahelyi felügyeleteket, továbbá a kormány legális munkavállalói programot hirdetett a külföldieknek.
Japán szigorú deportálási gyakorlatot folytat, amit ha szükséges rendkívüli eréllyel, sőt brutalitással hajt végre.
Menekültek
Bár Japán aláír minden menekültügyi egyezményt, de gyakorlatilag nem fogad menekülteket. Például 2015-ben 7500 menekültügyi kérelemből csak 27 kapott pozitív elbírálást, 2017-ben ez az érték csak húsz volt.
Vegyes házasságok
A vegyes házasságok aránya 1980-as évektől nő, majd a 2006-os csúcs óta csökken. Jelenleg (2013) 21 ezer ilyen házasság van japánban, ami az összes házasság három százaléka. A bevándorlók negyede házasságkötés miatt kap belépési engedélyt. Ez azonban korántsem egyszerű Japánban. A családegyesítés egyáltalán nem szerepel a bevándorlási törvényben, így a japán állampolgárok házastársai és gyerekei számára többnyire csak a tartós letelepedési engedélyt tudnak szerezni.
Gazdasági bevándorlás
Először Japán a japán származású külföldiekkel (Nikkedzsin) akarta orvosolni a növekvő munkaerő hiányt, ezért 1989-ben módosították a bevándorlási törvényt. Ennek hatására a harmadik és negyedik generációs kivándorlók is mind többen mentek vissza az óhazába: 1994-re már 200 ezren voltak, s többségük, mintegy 70 százalék Brazíliából érkezett.
A Japán Bevándorlási Hivatal 2006-ban kiadott irányelvei szerint tartós letelepülést lehet engedélyezni azon bevándorlóknak, akik jelentősen hozzájárulnak az ország kultúrájának, gazdaságának, tudományának, művészetének, oktatásának, technológiájának vagy atlétikájának a fejlesztéséhez.