Fukusima: sebészkést forgatnak a sebben
A 2011. március 11-ei földrengés és a japánoknál máig megacunamiként hivatkozott szökőár végül azért vezetett a fukusimai atomerőmű katasztrófájához, mert az erőmű kisegítő áramforrás-egységeit nem jól és nem jó helyre tervezték. A következmény: a Tokiótól alig 200 kilométerre épült hatreaktoros, 5300 MW összteljesítményű komplexumot le kellett selejtezni, mivel három blokkban magolvadás történt, az erőmű területén több kémiai robbanás is bekövetkezett, jelentős mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe és ennél is több sugárfertőzött folyadék mosódhatott be a Csendes-óceánba.
Ami a technológiai következményt illeti: a fukusimai Daiichi Erőműben történt nukleáris katasztrófa után (melyet végül a csernobili eseményekkel soroltak egy kategóriába) biztonsági megfontolásokból az országban mind az 54 nukleáris reaktort leállították. A Nukleáris Szabályozási Hatóság (NRA) által újrakalibrált működtetési és biztonsági követelményeknek megfelelve közülük 33 kaphatna zöld jelzést, ám 10 évvel Fukusima után, idáig csak kilenc jutott el.
Színjáték a nagyvilágnak
Eközben ma már erősödik az élményturizmus is. Bár a japánok, Csernobillal ellentétben nem a katasztrófa helyszínét ajánlják megtekintésre, hanem a helyreállítás és az újraindulás sikerességét propagálják, itt sem mennek a szomszédba némi csúsztatásért. Amikor a prefektúra helyreállított élelmiszer-termeléséről (rizs, eper, őszibarack stb.) és virágzó gasztronómiájáról (rák-, és halételeiről) tudósítanak, érdemes tudni, hogy azok ritkán köthetők a leginkább szennyezett Futaba, Namie vagy Kawamata járásokhoz.
Hatalmas emberi áldozat
Ami ennél nehezebben megszámolható, az az emberekben esett kár. A 2011-ben az erőmű közeléből kitelepített, mintegy 160 ezer emberből a hivatalos adatok szerint 122 ezret engedtek vissza máig a korábban evakuált területekre azzal, hogy az erőmű közvetlen közelében nem, de a mintegy 350 hektáros zárt zónán kívül már ismét lehet élni.
- Jellemző a poszttraumás stressz, a súlyos depresszió, az, hogy a túlélőknek bűntudatuk van, valamint, hogy a hangulati és szorongásos rendellenességek akár évtizedekig is pusztíthatják a lelküket.
- A gyermekek különösen fogékonyak az efféle PTSD-re, 2019-ben közülük minden ötödik küzdött valamilyen hangulati vagy szorongásos rendellenességgel.
- A túlélőkről szóló riportokban a hatalommal szemben kialakult zsigeri bizalmatlanság is gyakran visszaköszönő elem.
És mindezekért most már senkit nem vonnak felelősségre.