ALBA REGIA FEHÉRVÁR HELYE

Fehéregyház egy XVIII. századi térképen

Fehéregyház egy XVIII. századi térképen

BERLÁSZ JENŐ

VESTIGIA RUDERUM ALBAE ECCLESIAE
FEHÉREGYHÁZ EGY XVIII. SZÁZADI TÉRKÉPEN

A Budapesti Történeti Múzeum korszerűen rendszerezett műemlék-feltáró munkájában évek óta fontos szerepet tölt be a levéltári források szervezett felkutatása. A levéltári kutatás az oklevelek és akták mellett nagy figyelmet fordít a régi kartográfiai anyagra is. E térképkereső munka során f. évi október hónapban egy igen becses forrásra bukkantunk, amely fordulatot hozhat a magyar helytörténet és műemlék-kutatás egyik legrégibb és legérdekesebb kérdésében: a Fehéregyház-kérdésben.

Nyilvánvaló tehát, hogy a szóban forgó Felkis-féle felvétel autopsziával készült, többszörösen ellenőrzött térkép, amely teljes összhangban áll a bírói közegek előtt elhangzott tanúvallomásokkal. Kizártnak tartható, hogy rajta akár részrehajlásból, akár hanyag tájékozódásból vagy felelőtlen kedvtelésből eredő falsum forduljon elő.

Térképünk történeti hitelének második próbakövéül a Fehéregyház helyét megjelölő középkori forrásokban foglalt adatokkal való confrontálását kell tekintenünk. Aprólékos részletekig menő vizsgálatról adott keretek között természetesen nem lehet szó. Itt csupán annak tisztázására szorítkozhatunk : megfelel-e térképünk azoknak a legfőbb követelményeknek, amelyeket XIII —XVI. századi okleveleink Alba ecclesia helye iránt támasztanak.

  1. Fehéregyház középkori forrásaink egybehangzó tanúsága szerint Óbuda határában, mégpedig Óbuda mellett, felett (prope, supra Veterem Budám) volt.
  2. Okleveleinkben Fehéregyház mint elhagyott, lakatlan területen (in loco quasi deserto, ubi nullorum sunt habitacula), hegyek aljában (in radicibus montium), szőlőhegyen (in promon-torio extra muros Budenses) fekvő hely van megjelölve.
  3. Egy további lényeges elem Fehéregyház helyének meghatározásában az 1355. és az 1524. évi határjáró oklevélnek az a közlése, hogy egyházunk az esztergomi nagyút és egy másik (bizonyos szőlőhegyről levezető) nagyút találkozása közelében emelkedett.

Térképünk és a mellette fekvő tanúvallomások e kérdésben teljes világosságot teremtenek. Kiderül, hogy a Solymári völgyben futó mai Bécsi utat bizony csak a XVIII. század negyvenes ötvenes éveiben építették, korábban az esztergomi nagyút ettől északkeletre vezetett, a dombok peremén.

S valóban, nem messze attól a helytől, ahol a két nagyút találkozik, a hegyi nagyút mellett, tőle északkeletre szürkülnek térképünkön Fehéregyház romjai. Ezekszerint tehát a két középkori határjárás szintén jelentős mértékben alátámasztja térképünk történeti hitelét.

Nyilvánvaló tehát, hogy a Felkis Antal által megjelölt helyen több okunk van Fehéregyházat keresni, mint Kiscell, a Rádl-malom vagy a Viktória-téglagyár környékén.

Térképünket többé nem látta tudós kutató. Azt tartották, hogy elveszett. Emiatt azonban senki sem sajnálkozott. Talán egyedül Garády Sándor esett gondolkozóba : nem volt-e mégis valami alapja a nyolcvanas években semmibe vett Felkis-térkép lokalizálásának?

Váratlanul felvetődött kérdésünkre csak a szakszerű, gondos ásatás adhat biztos választ. A két via antiqua kiásásával római útkutatásunk mindenesetre újabb támpontokat nyer. Egy középkori rommező feltárását is remélhetjük. S talán Fehéregyház iránti várakozásunkban sem fogunk ezúttal csalódni.

Még szintén kedvelheted...