Fehéregyház egy XVIII. századi térképen
BERLÁSZ JENŐ
VESTIGIA RUDERUM ALBAE ECCLESIAE
FEHÉREGYHÁZ EGY XVIII. SZÁZADI TÉRKÉPEN
A Budapesti Történeti Múzeum korszerűen rendszerezett műemlék-feltáró munkájában évek óta fontos szerepet tölt be a levéltári források szervezett felkutatása. A levéltári kutatás az oklevelek és akták mellett nagy figyelmet fordít a régi kartográfiai anyagra is. E térképkereső munka során f. évi október hónapban egy igen becses forrásra bukkantunk, amely fordulatot hozhat a magyar helytörténet és műemlék-kutatás egyik legrégibb és legérdekesebb kérdésében: a Fehéregyház-kérdésben.
Nyilvánvaló tehát, hogy a szóban forgó Felkis-féle felvétel autopsziával készült, többszörösen ellenőrzött térkép, amely teljes összhangban áll a bírói közegek előtt elhangzott tanúvallomásokkal. Kizártnak tartható, hogy rajta akár részrehajlásból, akár hanyag tájékozódásból vagy felelőtlen kedvtelésből eredő falsum forduljon elő.
Térképünk történeti hitelének második próbakövéül a Fehéregyház helyét megjelölő középkori forrásokban foglalt adatokkal való confrontálását kell tekintenünk. Aprólékos részletekig menő vizsgálatról adott keretek között természetesen nem lehet szó. Itt csupán annak tisztázására szorítkozhatunk : megfelel-e térképünk azoknak a legfőbb követelményeknek, amelyeket XIII —XVI. századi okleveleink Alba ecclesia helye iránt támasztanak.
- Fehéregyház középkori forrásaink egybehangzó tanúsága szerint Óbuda határában, mégpedig Óbuda mellett, felett (prope, supra Veterem Budám) volt.
- Okleveleinkben Fehéregyház mint elhagyott, lakatlan területen (in loco quasi deserto, ubi nullorum sunt habitacula), hegyek aljában (in radicibus montium), szőlőhegyen (in promon-torio extra muros Budenses) fekvő hely van megjelölve.
- Egy további lényeges elem Fehéregyház helyének meghatározásában az 1355. és az 1524. évi határjáró oklevélnek az a közlése, hogy egyházunk az esztergomi nagyút és egy másik (bizonyos szőlőhegyről levezető) nagyút találkozása közelében emelkedett.
Térképünk és a mellette fekvő tanúvallomások e kérdésben teljes világosságot teremtenek. Kiderül, hogy a Solymári völgyben futó mai Bécsi utat bizony csak a XVIII. század negyvenes ötvenes éveiben építették, korábban az esztergomi nagyút ettől északkeletre vezetett, a dombok peremén.
S valóban, nem messze attól a helytől, ahol a két nagyút találkozik, a hegyi nagyút mellett, tőle északkeletre szürkülnek térképünkön Fehéregyház romjai. Ezekszerint tehát a két középkori határjárás szintén jelentős mértékben alátámasztja térképünk történeti hitelét.
Nyilvánvaló tehát, hogy a Felkis Antal által megjelölt helyen több okunk van Fehéregyházat keresni, mint Kiscell, a Rádl-malom vagy a Viktória-téglagyár környékén.
Térképünket többé nem látta tudós kutató. Azt tartották, hogy elveszett. Emiatt azonban senki sem sajnálkozott. Talán egyedül Garády Sándor esett gondolkozóba : nem volt-e mégis valami alapja a nyolcvanas években semmibe vett Felkis-térkép lokalizálásának?
Váratlanul felvetődött kérdésünkre csak a szakszerű, gondos ásatás adhat biztos választ. A két via antiqua kiásásával római útkutatásunk mindenesetre újabb támpontokat nyer. Egy középkori rommező feltárását is remélhetjük. S talán Fehéregyház iránti várakozásunkban sem fogunk ezúttal csalódni.