Esztergomban a Jókai u 9. szám alatti lakóház szaunája alatt van IV. Béla sírja

Sicambria lovagjai Strigoniumban

A Sicambria – Óbuda Piliskutató Csoport nemcsak tudományos eredményeit ajánlotta fel a kegyeleti bizottság kutatócsoportjának, hanem a segítségét is. A rendelkezésre álló, immár bőséges ismeretek és a térképek birtokában saját jól bevált kutatási módszereikkel meghatározták az elveszettnek mondott székesegyház maradványainak helyét.

A csoport vezetője, Egyed Zoltán elmondása szerint először képátfedés útján azonosították az objektumot. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a korabeli hadmérnöki látképeket, metszeteket torzítás mentesen digitális műholdfelvételekre vetítik rá, amelyeket már ismert és azonosított georeferálási pontokkal kapcsolnak össze. Esztergom esetében ezek a rögzített pontok a régészetileg már feltárt Lőrinc- és Budai kapu, illetve a város déli városfalárkának a nyomvonala volt. Bár a „sicambristák” több korabeli metszetet is rávetítettek a Google csak vásárlás útján megszerezhető, speciális szoftvereivel támogatott műholdképekre, a kutatók leginkább Wilhelm Peter Zimmerman 1595-ben készült rézkarcát vették zsinórmértéknek. Ezt az ábrázolást nemcsak azért választották, mert

a történészek is ezt a városképet tartják a korabeli Esztergom leghitelesebb ábrázolásának, hanem azért is, mert 1965-ben pont ennek a látképnek a segítségével találták meg a helyi régészek az esztergomi vízivárosban Rüsztem pasa kétkupolás fürdőjét.

Egyed Zoltán elmondása szerint – bár a műholdas képeken kirajzolódó földrajzi környezet még több száz év távlatából is pontosan igazolja a látképek hitelességét, valamint a megtalált és a még fel nem tárt tereptárgyak létezését – ők is kimentek műszereikkel a terepre, hogy feltérképezzék a föld alatti anomáliákat.

Ezek a föld alatti mérések szépen kimutatták, hogy a meglelt falszakaszok még most is szerves egészet alkotnak a támfalakkal megerősített, szorosan egymás mellé épített szentélyekkel, hiszen