Itt az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:
Dr. Tempfli Imre: Mit adott a kereszténység a magyarságnak
I. Nyugathoz kapcsolta őket.
Ahhoz, hogy le tudjuk mérni a kijelentés igazát, több részre osztottam az előadásomat. Az első pontban azt szeretném bemutatni, hogy mikor találkozott a magyarság először a kereszténységgel? A másodikban, hogy a kereszténység melyik ága gyakorolt rá nagyobb hatást? És végül, miért éppen annak a nyugati formáját vette fel?
1. Mikor találkozott a magyarság a kereszténységgel?
1.1. A honfoglalás előtt.
A magyarok már jóval a honfoglalás előtt találkoztak a kereszténységgel. Az első valószínű találkozás 465 táján történt, amikor a nép az uráli őshazából a Kaukázus vidékére – az Azovi tenger és a Kubán folyó környékére (Levédia) – telepedett át. Itt a pontoszi hun birodalomhoz tartozva, a bizánci birodalom, görög gyarmatvárosok, valamint más, a kereszténységet keleti formájában felvevő népek (alánok, gótok) szomszédságában ismerhették meg a kereszténységet.
Több hitelt érdemel a következő adat. A VI. századi örmény krónikákból az derül ki, hogy 523-ban az egyik örmény püspök, Quardusat (Theoklétosz) és papjai hét évig hirdették az evangéliumot itt, a hunok földjén lakó népek (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok) között.
Mivel a hun népnév ekkor már gyűjtőnév volt, mára már nem tudjuk meghatározni, hogy melyik nép között működhettek az örmény misszionáriusok, és hogy melyik nyelvre fordította le a Szentírást Quardusat, vagy, hogy a görög térítők valóban a rovásírást használták fel az evangélium hirdetésére.
A IX. században, az orosz veszély elhárítására, III. Mikháél bizánci császár (842-867) szövetségre lépett a kazárokkal, akik hittérítőket is kértek. Erre a császár egy Tesszalonikéből származó testvérpárt, a filozófus Cirillt (Kürillosz +869) és a szerzetes Metódot (Methodiosz +885) küldte a kazárokhoz.
2. A honfoglalás után.
Miután V. István pápa Pannónia területén a Kocel szláv fejedelem által kezdeményezett, Cirill és Metód által folytatott szláv missziós kísérletet leállította, Metódnak és tanítványainak menekülniük kellett. Így alakult ki az a sajátos helyzet, hogy a Kárpát-medence nyugati részén a honfoglalás idején keresztény egyházi szervezetről nem beszélhetünk.
A nyugati kalandozások, valamint a helybéli szláv lakossággal való mintegy 60 esztendős együttélés során a magyarok nemcsak kifosztották a kolostorokat, hanem megismerték a szerzeteseket is, és fogoly papjaik nyilván megtanultak magyarul is.
2.2. Találkozás a keleti kereszténységgel
894-ben Szimeon bolgár cár megtámadta a bizánci birodalmat. VI. Bölcs Leó császár (886-912) ezért a magyarokhoz fordult segítségért. Így jött létre a bizánci-magyar szövetség.
Géza fejedelem előtt világossá lett, hogy a magyarság törzsi-nemzetségi szervezete és eddigi zsákmányszerző háborúi pusztulásba taszítják a nemzetet. Ezért kemény kézzel letörte a törzsi hadnagyok függetlenségi kísérleteit. Majd ezután a szomszédos országokkal való megbékélésre, valamint az európai keresztény népek közösségébe való beilleszkedésre törekedett, amelynek az ára a kereszténység felvétele volt.
3. Miért választották a magyarság vezetői a nyugati kereszténységet?
A honfoglalás katonai és politikai akciója 896 és 900 között zajlott. Mivel a magyarság nem ismerte az akkori keresztény világ doktrinális és hierarhikus megkötöttségeit, sem ideológiai, sem pedig politikai indítékai nem voltak arra, hogy a helyben talált népek vallási életébe beleavatkozzék.
Géza fejedelem előtt világossá lett, hogy ha a keresztény Európában otthont akar teremteni népének, akkor népét meg kell szelídítenie, és ez csak a Krisztusi tanítás elfogadásával lehetséges. Így amikor Géza értesült a német-bizánci szövetségről, nem tétlenkedett, hanem azonnal üzenetet küldött I. Ottó császárhoz, megbékélést ajánlva fel neki és hittérítőket kérve tőle.
I. Ottó annyira fontosnak tartotta Géza fejedelem kérését, hogy Sankt Gallenből, ahol éppen Itáliából való visszajöttében tartózkodott, elküldte Prunwart vagy más néven Brúnó nevű szerzetesét Gézához követségbe, aki – miután megkeresztelte magát a fejedelmet is – meghívta őt a következő esztendőben Quedlinburgban tartandó nemzetközi értekezletre.
Szent István király előtt, aki az erdélyi Gyula lányát, Saroltot vette el feleségül, világossá lett, hogy a magyarság törzsi-nemzetségi szervezete és eddigi zsákmányszerző háborúi pusztulásba taszítják a nemzetet. Ezért kemény kézzel letörte a törzsi hadnagyok függetlenségi kísérleteit. Majd ezután a szomszédos országokkal való megbékélésre, valamint az európai keresztény népek közösségébe való beilleszkedésre törekedett, amelynek az ára a kereszténység felvétele volt.
Géza fejedelem és István király munkáját a sok ismert és ismeretlen – zömében német – misszionárius segítette, akiknek a neve szintén aranybetűkkel van beírva történelemkönyveinkbe.
