Pontosan tudták a szövetségesek, hogy mivel jár a német megszállás – Borhi László történész a Mandinernek
Borhi László
Borhi László történész (1961) az ELTE Bölcsészkarán, történelem angol nyelv és irodalom szakán diplomázott, egyetemi doktor (1993), a történelemtudomány kandidátusa (MTA, 1999), majd az MTA doktora lett (2012). Borhi az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet munkatársa, valamint hosszú évek óta az amerikai Bloomingtonban az Indiana University professzora.
A német megszállás 75. évfordulóján az Index.hu-n jelent meg Borhi László A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal című írása, amely a nagy olvasottság mellett komoly vitát generált történészek körében.
Borhi kutatásaira Laczó Ferenc, Ungváry Krisztián és Gellért Ádám történészek is reagáltak, majd az Index interjút is készített Borhi Lászlóval a reakciók kapcsán.
Erről a vitáról, Horthy felelősségéről, a német megszállás emlékezetéről, az állóvíz felkavarásáról és a történész szerepéről is kérdeztük nagyinterjúnkban az Amerikában tartózkodó Borhi Lászlót.
Mennyire van benne a köztudatban a német megszállás jelentősége?
Azt, hogy mennyire van benne a köztudatban, én nem tudom megítélni. Azt mindenesetre mondhatom, hogy a történelmi jelentőségéhez képest furcsa, hogy nagyon régóta nem született róla szakmonográfia: majdnem hogy egy lábjegyzet ez a történetírásban.
A német megszállást a Horthy-korszak „természetes következményének” tartja, vagy különválasztaná attól?
Ez nem lehet semminek a „természetes következménye”, nem következhet semmilyen korszakból. Ez egy ki nem provokált nagyhatalmi megszállás volt, amelynek eredményeként a törvényes magyar miniszterelnöknek bujdokolnia kellett a török követségen, onnan pedig koncentrációs táborba deportálták.
Az „utolsó csatlós” kép mennyire él a köztudatban? Kell ezen változtatni, lehet egyáltalán?
Elég erősen él. De azért módosult a kép egy kicsit már akkor, amikor Juhász Gyula történész elkezdte pedzegetni, hogy Magyarország ki akart szállni a háborúból.
A determináltság és a kényszerpálya hangoztatása nem járhat-e azzal a következménnyel, hogy utólagosan felmentünk embereket?
Semmilyen felelősséget nem vesz el a Sztójay-kormányzat és Horthy felelősségéből sem, hogy hagyta a magyar zsidóságot deportálni. Horthy hozzájárult ehhez, nem tett ellene semmit.
Moralizálhat egy történész, vonhat le morális következtetéseket?
Nehezményezem – lehet így is fogalmazni –, hogy a demokratikus nyugati államok, amelyek egyébként élet-halál harcot vívtak, akárcsak az oroszok, a hitleri birodalommal, minden gondolkodás nélkül hajlandóak voltak feláldozni 800 ezer embert.
Úgy érzi, sikerült az írásaival felkavarnia az állóvizet, elindítania a diskurzust a témában?
Nagyon sok ember olvasta a cikkeket, melyek kapcsán tudományos konferenciát szerveznek majd májusban, ahol a szövetségesek magyarországi politikája, illetve a német megszállás kerül majd terítékre.