Történelem

Borába kevert ritka növényből erjesztett méreg végezhetett Nagy Sándorral

Borába kevert ritka növényből erjesztett méreg végezhetett Nagy Sándorral

JEKI GABRIELLA

2018.05.29. 20:57

Igen fiatalon, 32 évesen halt meg időszámításunk előtt 323-ban Nagy Sándor, a híres világhódító makedón hadvezér-király. Korai és váratlan halálát már megpróbálták sokan, sokféleképpen megmagyarázni. Az elmúlt több mint kétezer év alatt terítékre került már a tífusz, a malária, sőt, a túlzott alkoholfogyasztás is, ám a legfrissebb eredmények szerint úgy tűnik, hogy mérgezett bor végzett az ókori történelem egyik legnagyobb alakjával.

Alexandrosz, vagy közismert nevén Nagy Sándor tizenkét évig tartó uralkodása alatt hatalmas, modern birodalmat hozott létre. A félelmetes hírű tehetséges hadvezér korai halála szinte megmagyarázhatatlannak számított már a kortársak előtt is, hiszen nem véres csatában, hanem váratlanul és fiatalon vesztette életét.

A történészek eddig úgy vélték, hogy talán valamilyen ismeretlen betegség végzett a makedónok királyával.

Most, több mint kétezer évvel Nagy Sándor halála után új-zélandi és brit toxikológusok ismét megkísérelték beazonosítani a halál pontos okait.

A korabeli források szerint a tünetek leginkább a tífuszhoz vagy a maláriához hasonlíthatók, de az összes ehhez kapcsolható eredmény eddig nem bizonyult kétséget kizárónak.

Kedves elégtételt vett Leónidászon

III. Alexandrosz, magyarosan Nagy Sándor időszámításunk előtt 356-ban született Pellában, a Makedón Királyság központjában. Úgy tudni, hogy két korábbi makedón király után kapta ezt a nevet, ami azt jelenti, hogy „férfiakat védelmező”.

A kis Alexandrosz energikus természetét igencsak nehéz volt kordában tartani, ezért a legendás szívósságáról ismert Leónidasz felügyeletére bízták.

„Majd ha már meghódítottad azokat az országokat, ahol ezek a fűszerek teremnek, akkor olyan tékozló szertartásokat tarthatsz, amilyeneket csak akarsz; addig azonban ne pazarolj!” – szidta le egyszer Leónidasz, mert egy szertartás során kétmaroknyi tömjént szórt az oltárra.

Alexandrosz néhány évvel később, amikor meghódította a fűszerkereskedelem központját jelentő Gázát, fricskaként összesen 18 tonnányi mirhát és tömjént küldetett korábbi tanítójának azzal az üzenettel, hogy „most már nem kell olyan zsugorinak lennie az istenekkel szemben”.

Betörte a megfékezhetetlen csődört

Alexandrosz kiváló nevelést kapott, a kor számos híressége tanította. Köztük az irodalomban jártas Lüszimakhosz, aki már hétéves korában a híres harcos és mitológiai hős alakját felidézve Akhilleusznak szólította.

Tízévesen ajándékba kapott egy korábban megfékezhetetlen csődört, a ló senkit sem engedett a hátára ülni.

Alexandrosz fittyet hányva a figyelmeztetésekre, sikeresen megszelídítette a lovat, amely feltételezhetően a saját árnyékától riadt meg korábban.

E tettéről azonnal legendák kezdtek keringeni a makedón királyságban. A megszelídített csődör, Bukephalosz (Ökörfej) hű társa lett Alexandrosznak ázsiai kalandozásai során, egészen az indiai hadjáratáig.

Tizenéves korában már lázadásokat vert le

Tehetséges és gyors felfogású ifjúként hamar kiemelkedett társai közül. Rengeteget olvasott és remekül játszott a lírán is. Persze, nem hanyagolta el a kardforgatást, íjászatot és a gerelyhajítást sem.

Tanulmányait hamarosan az ókori világ leghíresebb filozófusa, maga Arisztotelész felügyelte.

Alexandrosz egy ideig második apjaként tekintett a bölcsre, aki felkészítette őt az életre, és egészen 16 éves koráig oktatta a tudományok széles körű ismeretére.

Ebben az időben az apja kormányzónak nevezte ki, és a király távollétében Alexandrosz kitűnően teljesített is, levert egy lázadást, új helyőrséget létesített, a meglévőket pedig megerősítette.

Hamar kivívta ellenségei elismerését

Apja meggyilkolása után, időszámításunk előtt 336-ban mindössze húszévesen vette át a királyi hatalmat. Egyik első uralkodói feladataként sikeresen megoldotta a görög városok szövetségének fenntartását, és nem érdekelte, hogy ezt milyen áron teszi meg.

Így romboltatta a földig az ellene lázadó Thébait.

Hamarosan hozzákezdett régóta dédelgetett nagy terve végrehajtásához, és hadjáratot indított a hatalmas perzsa birodalom ellen.

Sikert sikerre halmozott, miközben meghódította a Földközi-tenger egész keleti medencéjét, elfoglalta Elő-Ázsiát és Egyiptomot, végül legyőzte Dareiosz perzsa király hadseregét.

A rendkívül tehetséges hadvezér, aki erőteljesen vágyakozott a görögök által ismert világ határain túlra, ezért egészen Indiáig tört előre. Rettenthetetlen bátorságával és gyorsaságával hamar kivívta nemcsak a katonái, hanem az ellenségei elismerését is.

Uralkodása alatt élte a makedón királyság a fénykorát.

Tizenkét napig haldoklott

A történelmi feljegyzések szerint időszámításunk előtt 323-ban Nagy Sándor emlékezőestet rendezett egy közeli barátjának halála miatt. (Héphaisztion egy évvel korábban, feltehetően alkoholmérgezésben hunyt el, és az uralkodó a mély gyász mellett azonnal kivégeztette a barátja orvosát.)

Az alkoholmámoros megemlékezés közben azonban hirtelen nagy fájdalmat érzett, és összeesett.

A beszámolók szerint emberei azonnal a hálószobájába vitték, ahol nagy fájdalom, magas láz, görcsök és delírium után kómába esett, majd tizenkét napos agónia után elhunyt.

Pontosan kielemezték a tüneteket

Több mint két évezreddel ezelőtt bekövetkezett halálának pontos okát nemrég új-zélandi és brit toxikológusok kutatták.

A dr. Leo J. Schep által vezetett kutatócsoport a halál előtt megfigyelt pontos tünetekre fókuszálva végzett elemzést.

Az ókori forrásokból biztosan rekonstruálható tünetek, a remegés, a nyakmerevség, valamint az éles fájdalom a gyomor területén, amelyet erős szomjúság, láz és delírium kísért.

A feljegyzések szerint Alexandrosz egész éjszaka görcsökben fetrengett és hallucinált, csak ritkán került nyugalmi állapotba. A betegség végső szakaszát a némaság jellemezte, bár továbbra is mozgatta a fejét és a karját. Végül a légzése megnehezült, és meghalt.

Kizárták a maláriát, a tífuszt és az alkoholmérgezést

A makedón király halálát érintő legnépszerűbb elméletek között ott található a malária, a tífusz, a túlzott alkoholfogyasztás, valamint a mérgezés.

A kutatók ebből hármat azonnal kizártak.

A maláriát ugyanis a dzsungelben és a trópusi vidékeken élő szúnyogok hordozzák, amelyek nem fordulnak elő az olyan sivatagi területeken, mint például az egykori Babilónia, ahol Nagy Sándor meghalt.

A tífuszt az élelmiszerben vagy a vízben elszaporodó baktériumok okozzák, amelyek, bár széles körben elterjedt fertőzést és súlyos járványokat is kiválthatnak, de ilyen akkoriban nem történt a vizsgált területen.

Nem utolsósorban ott volt még az alkoholmérgezés elmélete, amely azonban fő mellékhatásként folyamatos hányással jár, ám a történelmi források egyike sem említi meg azt a tünetek között, hogy a Nagy Sándor folyamatosan öklendezett volna.

Keresték a gyilkos összetevőt

A kutatók a vizsgálat során azt is figyelembe vették, hogy Nagy Sándor sokévnyi hódító hadjáratai során soha nem küzdött betegségekkel. A harcok, a rossz életkörülmények és nehézségek ellenére is kitűnő egészségi állapotnak örvendett egészen a haláláig.

A kortárs beszámolók szerint ráadásul a halál beállta után a hadvezér teste még hat teljes napig nem mutatta a bomlás jeleit, annak ellenére sem, hogy meleg és nedves helyen tartották, mégpedig a mérgezés.

Ezért csak egyetlen elmélet maradt versenyben a lehetséges halálokok közül,

A toxikológusok ezért elkezdték behatóbban vizsgálni a szóba jöhető mérgek összetevőit, és kiszámolni a lehetséges halálos dózisokat is.

Kizárták az arzén- és sztrichninmérgezés lehetőségét

Dr. Leo Schep, az Új-Zélandi Országos Méregkutató Központban végzett több mint egy évtizedig tartó, széles körű kutatás után azt nyilatkozta, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Nagy Sándor a borába kerülő méreganyagtól halt meg.

Ezt pedig egy ártalmatlan megjelenésű növény okozhatta, amely erjedéskor viszont halálossá válik. A szakértő megvizsgálta a lehetséges halálos toxinokat és azok hatásait, majd kijelentette, hogy az olyan korábbi mérgezési elméletek, mint az arzén vagy a sztrichnin, nem állják meg a helyüket. A halál ugyanis mind arzén-, mind pedig sztrichninmérgezés után túl gyorsan beáll.

Végül a legesélyesebb „befutó” a Veratrum album fajnevű növény, a fehér zászpa lett.

Édesítéssel nyomták el a növény keserű ízét

Dr. Schep elmélete szerint a Varatraum album-ot erjesztették, belekeverték a borba, majd célirányosan adták Nagy Sándornak az italt, aki köztudottan nem vetette meg az alkoholt.

A növény keserű ízének elnyomásához pedig a bort megédesíthették, ezért is nem vehette észre a király, hogy valamit hozzákevertek az italához. Az erjesztett fehér zászpával kevert bor elfogyasztása által okozott tünetek pedig kitűnően illeszkednek ahhoz a leíráshoz, amit Nagy Sándor a haláltusájának tizenkét napján átélt.

Még szintén kedvelheted...