A törökök ismét csellel veszi be Budát
Törökbe fogadva
A katonai emlékművekkel alapvetően semmi baj nincs. A magyar földön elhunyt ellenségeink sírjait épp úgy tiszteletben tartjuk, ahogy megteszik ezt például az oroszok a Don-kanyarnál. Gül baba türbéje azonban más történet. Akkor, amikor a török államfő számára minden mecset laktanya, a kupolák sisakok, a minaretek bajonettek és a hívek pedig katonák, akkor a Rózsadombon fekvő sírhely egy valóságos erődítmény.
Hiába igyekezett az elmúlt 500 év török és magyar kulturális krémje Gül babából egy rózsák iránt rajongó jámbor és jólelkű visszavonult apót faragni, a XVI. századi muszlim szerzetes kezéhez magyarok vére tapad. Bektasi dervisként (harcos muszlim szerzetesrend) a véres hadjáratok szünetében (vagy alatt) Korán-idézetekkel és iszlamista tanokkal tartotta fenn a janicsárok harci szellemét. Ha úgy tetszik, a Magyarországot is felperzselő oszmán megszállás egyik ideológiai vezére volt ő, aki vallásos hátteret biztosított a hitetlenek százezreinek halálát okozó katonai hadműveletekhez.
Gül baba sírja nem műemlék csupán, hanem törökök és más muzulmánok millióinak szent helye, zarándokok tömegének célpontja és a magyarországi iszlám egyik spirituális központja. Ráadásul éppen az az Erdogan adja át ünnepélyes keretek között, aki az elmúlt évtizedekben mindent megtett azért, hogy életre keltse ismét a hajdani Oszmán Birodalmat. Az integrálódni nem hajlandó török bevándorlókon, a kölnihez hasonló óriásmecseteken és Gül baba türbéken keresztül.
Ideje volna már tanulni a történelemből, mert a török ismét csellel veszi be Budát.
