A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal
BORHI LÁSZLÓ
2019.03.18. 23:57
Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal. Borhi László, az Indiana Egyetem történészének írása a német megszállás 75. évfordulójára az Indexre.
A német megszállás a magyar történelem olyan traumája, amellyel az 1100 éves múlt csak kevés eseménye vonható párhuzamba. De vajon miért került sor a megszállásra akkor, amikor Horthy Miklós Magyarországa a németeknek látszólag megbízható szövetségese volt? Gazdaságilag támogatta a német háborús erőfeszítést, elküldte hadseregét a keleti frontra, messze onnan, ahol a magyar határokat meg kellett védeni. Hitler két dologgal indokolta a megszállást: a „zsidó kérdés megoldatlanságával”, valamint a magyar vezetés „hűtlenségével”.
Gyakran ismételgetik, hogy Magyarország volt Hitler „utolsó csatlósa.” Amerikai iratok – melyek egy része néhány hónapja került a kezembe az amerikai hírszerzés, az OSS a washingtoni Nemzeti Levéltárban található iratai között – azonban egyértelműen bizonyítják, hogy 1943 őszén Magyarország már a feltétel nélküli megadás elvét is elfogadta volna egy különbéke kedvéért. 1944 márciusában titkos amerikai küldöttséget vártak Budapestre a különbéke feltételeinek megvitatására, a megadás aláírására. Nem a magyar vezetésen múlt, hogy ez nem vált valóra. Valójában a szövetségesek játszottak kétarcú politikát. Céljuk legalább 1943 márciusától fogva az volt, hogy „diszkreditálják a magyar vezetést a németek szemében”, és ezzel kikényszerítsék az ország német megszállását. Annak ellenére folytatták ezt az irányvonalat, hogy biztos tudatában voltak annak, hogy Magyarországon él „Tengely Európa legjobban kezelt és legnagyobb zsidó közössége”.
AMIKOR ELÉRKEZIK A KEDVEZŐ PILLANAT, A NÉMETEK SZÁLLJÁK MEG A TENGELYHATALMAK DÉLKELET-EURÓPAI CSATLÓSAIT.
Randolph Brahamnek, a zsidó tragédia jelentős történészének tehát igaza volt: talán jobb lett volna bele sem kezdeni a Hitlerrel történő szakításba.
A Wehrmacht moszkvai veresége után Hitler szövetségesei számára is egyre világosabb lett, hogy a németek elveszíthetik a háborút. A Bárdossy Lászlót felváltó kormányfő, Kállay Miklós azt a feladatot kapta, hogy állítsa helyre az ország szuverenitását. Az új irányvonal hamar kibontakozott, 1942 nyarától megindultak a béketapogatózások főleg a britek és az amerikaiak, de később kisebb hangsúllyal a Szovjetunió felé is. Hamarosan követte a példát Románia, Bulgária és Finnország is.
A fogadtatás azonban langyos volt, számos ok miatt. A brit és az amerikai vezetés attól tartott, hogy Sztálin rossz néven veszi, ha megegyeznek Hitler csatlósaival, és ez arra indíthatja, hogy újra a kiegyezés lehetőségét keresse Berlinnel. Emiatt Roosevelt 1943 elején meghirdette a „feltétel nélküli megadás” politikáját, amely a háború végéig érvényben maradt. A békemissziókat csak akkor kezdték komolyan venni, amikor közeledett a normandiai partraszállás órája, és emiatt sürgetővé vált a kiugrás kierőszakolása, tekintet nélkül a következményekre.
EZ ALAPJÁN VILÁGOSSÁ VÁLIK, HOGY NEM VOLT ELKERÜLHETŐ A NÉMET MEGSZÁLLÁS, HIÁBA BÍZOTT EBBEN VÉGIG A MAGYAR VEZETÉS.
Ahogy közeledett a partraszállás órája, úgy vált egyre sürgetőbbé a német csapatok átirányítása más hadszínterekre. 1943. augusztus 22-i feljegyzésében a brit vezérkar tervezésért felelős bizottsága arról értekezett, hogy Magyarország német megszállása megfelelne a brit érdekeknek. Winston Churchill is a kiugrás előnyeit ecsetelte Rooseveltnek:
Érdekes hiányra lehet figyelmes az, aki végigolvassa az OSS mintegy 180 oldalas irományát, ami mindenre kitér, a politikai pártokra, a közhangulatra, a bányászatra és hadiiparra is.
EGYETLEN SZÓ SEM ESIK AZONBAN A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ 825 EZER FŐS ZSIDÓ LAKOSSÁGRÓL,
így tehát arról sem, hogy rájuk és a németellenes elemekre milyen hatása lehet, ha a magyar kiugrás kiváltja a szövetségesek által várt hatást, a német megszállást.
A cikk szerzője Borhi László történész (Indiana University Bloomington / MTA BTK Történettudományi Intézete).
index.hu/techtud/tortenelem/2019/03/18/nemet_megszallas_1944_angolszasz_felelosseg_borhi_laszlo/
