Itt az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:
A BIZÁNCI CSÁSZÁRSÁGBAN ALAPOZTÁK MEG EURÓPA JÖVŐJÉT
Európában a kora középkorban sokszor egy hajszálon függött, hogy ki kerekedik felül a népek-vallások-kultúrák harcában. A küzdelemben kiemelt szerepe lett egy birodalomnak, amely Róma örököseként küzdött saját fennmaradása és a kereszténység védelmében is. Minden irányból támadták a 395-ben létrejött Keletrómai Birodalmat, az mégis tovább fent tudott maradni nyugati társánál, amely 476-ban elbukott.
A birodalom másik ismert neve Bizánci Császárság lett, arról a kis görög városról kapta a nevét, amely hajdanában a főváros, Konstantinápoly helyén állt. Justinianus császár (527-565) hadvezérei egy időre visszacsempészték a régi fényt, a Földközi-tenger újra római beltenger lett Itália, Hispánia és Észak-Afrika egy-egy részének megszerzésével. A dicsőség azonban múlandónak bizonyult, bel- és külpolitikai válságok sorozata indult meg, perzsák, longobárdok, avarok, szlávok törtek Bizánc ellen, amihez trónviszályok, vallási viták is társultak.
Bizánc története egyik legnagyobb válságát a 7. század elején élte át, amikor két világ csapott össze egymással: az egyik oldalon ott volt a keresztény Bizánc, a másik oldalon pedig a perzsa Szászánida állam a zoroasztrizmus misztikus világával. Két nagyhatalom vívott egymással évszázados harcokat, és 7. század elején úgy tűnt, hogy ez egyikük bukásával végződhet.
A vihar kezdete
A keleti vihar előszele az 582-től 602-ig uralkodó Maurikiosz idejében érte el a birodalmat. A császár háborúkat vívott Itáliában és a Balkánon, ami a végletekig kimerítette a kincstárat. 590-ben Perzsiában polgárháború robbant ki, és egy hadvezér ragadta magához a hatalmat. A megdöntött uralkodó fia, Huszrau herceg bizánci területre menekült, és segítséget kért a trónbitorló ellen.
Maurikiosznak döntenie kellett, mert a hadvezér is segítséget kért, és mindkét támogatásra váró jelölt nagyvonalú ajánlatot is tett. Az egy évig tartó polgárháború a herceg győzelmével zárult, aki II. Huszrau (591-628) néven ült a perzsa trónra. A két állam, Perzsia és Bizánc, amely évtizedeken át egymás ellensége volt, most történelme során először békét, sőt házassággal megpecsételt szövetséget is kötött.
Maurikiosz így minden figyelmét a Balkánra fordíthatta, ahol az avarokkal, szlávokkal állt háborúban. A költségcsökkentő politika miatt azonban a hadserege katasztrofális állapotban volt, a katonákat nem tudta és nem is akarta fizetni a császár. A katonák fellázadtak, és egy Phokasz (602-610) nevű, mindössze századosi rangú katonát emeltek pajzsra. Phokasznak elméletben szinte semmi esélye nem lett volna a császársága, de az események lehetővé tették a lehetetlent.
Hérakleiosz, a megmentő
A távoli Karthágóban székelő Hérakleiosz kormányzó, az előző császár hadvezére volt az egyetlen nagyobb hatalmú ember, aki túlélte Phokasz tisztogatásait. A már idős, 68 éves generálisban nem láttak semmi félnivalót, de azzal nem számoltak, hogy volt egy ugyanilyen nevű 33 éves fia, akinek a kezében összefutottak a szálak. Az ifjabb Hérakleiosz újabb összeesküvést szervezett. Szövetségeseivel kidolgozták a tervet: az idősebb Hérakleiosz unokaöccse, Niketasz egy sereggel Egyiptom irányába támad, míg a fősereg magát Konstantinápolyt veszi célba.
610 elején Niketasz a partok mentén hajózva elért Egyiptomba, ahol ha nagy nehezen is, de egy sorsdöntő ütközet révén átvette az irányítást, míg az ifjabb Hérakleiosz a fősereggel a főváros közelébe hajózott. Phokasz a hírek hallatán kapkodni kezdett. A fővárosban időzött éppen Hérakleiosz anyja és jegyese, akiket túszul ejtettek biztos, ami biztos alapon. 610. október 3-án Hérakleiosz csapataival elérte Konstantinápoly falait, amelyek ezúttal nem jelentettek akadályt, mert a Zöldek pártjának védelmére bízott részeken megnyitották a kapukat, és ez eldöntött mindent. Phokaszból fogoly lett, és legyőzője elé vitték. Nem tárgyaltak sokat a sorsáról, az október 5-én császárrá koronázott Hérakleiosz egyik első parancsa elődje kivégzése volt.
És eljön Mohamed
Senki nem tudta, hogy ennek a támadásnak a hatásai idővel a teljes ismert világot felforgatják.
A seregben ott voltak Hérakleiosz keresztény arab szövetségesei, a gasszánidák, akik korábban Bizánc keleti határait védték Palesztinában. Azzal, hogy ők évekre elhagyták a helyüket, az arab világban olyan bizonytalanság és egyben lehetőség adódott, amelyet egy próféta ki tudott használni a sivatag mélyén.
