Itt az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:
Hitler orvosa drogfüggővé változtatta a Führert, aminek aztán komoly következményei lettek a világtörténelem alakulásában
Morell, a divatos doktor
Morell doktor pacientúrája az 1930-as években csupa grófból, színésznőből, nagykövetből állt. A doktor a hírnevét annak köszönhette, hogy számára csak az volt fontos, hogy a páciens a kezelés után jobban érezze magát, így aztán dr. Morell az évek alatt erre ügyes módszereket dolgozott ki. A betegei vénájába vitaminokat fecskendezett, ha ez nem használt, akkor egy kis keringésjavítót is tett az injekcióba. Hitler egyre több jót hallott az orvosról, így meghívta őt egy konzultációra. Elpanaszolta neki, hogy egy-egy étkezés után szörnyen felfúvódik a hasa, és viszkető ekcéma alakul ki mindkét lábán. Morell vitaminin- vagy szőlőcukorinjekciót javasolt, amitől Hitler azonnal jobban lett. Az orvos és prominens páciense között hamar kialakult az összhang, és 1937-től Morell egyre gyakrabban döfködött különféle injekciókat Hitler karjába, amitől a Führer pillanatokon belül jobban érezte magát. A kezelések hatására eleinte még az emésztési panaszai is csökkentek, az intravénásan beadott szőlőcukortól pedig hatalmas energialöketet kapott az agya. A vezér a nagy beszédei előtt rendszeresen beadatott magának egy „erősítő injekciót”.
Morell a háború első éveiben készíttetett egy Nemes Vitamultin nevű szert, amit fényes aranypapírba csomagoltatott, és csak bizonyos kiemelkedő személyek kaphattak belőle. Az SE feliratúból pedig csak a Führer. Tulajdonképpen semmi extrát nem tartalmazott a vitamintabletta: őrölt csipkebogyót, szárított citromot, élesztőkivonatot, tejport és porcukrot.
A gyógyszerfüggő Hitler
Dr. Morell az évek során összességében 90 különféle és naponta 28 különböző tablettával látta el Hitlert. A doktor kínos precizitással jegyezte fel az összes beadott szert, mert tudta, ha Hitlernek baja esik, elsőként őt veszik majd elő. Első ízben a Führer 1941 nyarán betegedett meg komolyabban, feltehetően vérhast kapott. Dr. Morell egyre több készítményt használt fel, hogy egészségesen tartsa páciensét. A feladata mindig egy és ugyanaz volt: meg kellett szüntetnie Hitler testi és lelki kimerültségét. Hitler napjának menetét egyre inkább az injekciók beadása szabta meg. Dr. Morell egyre gyakrabban adott be neki szteroidokat, hormonkészítményeket injekció formájában.
A bedrogozott Hitler
1943-ra Hitler egészségi állapota tovább romlott. Dr. Morell azon töprengett, mivel turbózhatná fel, hogyan tehetné ismét a mindenki által csodált Führerré. Nyilvánvaló volt, hogy a vitamin és hormonkoktélok már nem segítenek. 1943 közepén Hitler beteglapján feltűnik egy új szer: az Eukodal, amit fájdalom- és köhögéscsillapítóként dobtak piacra. A rendkívül erős hatóanyagát természetes ópiumból állították elő, és csaknem kétszer olyan hatékonyan csillapította fájdalmat mint a morfin, és sokkal gyorsabban röpítette euforikus állapotba a használóját. Morell ettől kezdve ezt kezdte el Hitler karjába fecskendezni.
A merénylet következményei
1944. július 20-án a Farkasodóban merényletet kíséreltek meg Hitler ellen. A vezér nem halt meg, ám mindkét dobhártyája beszakadt, és repeszdarabokat kellett eltávolítani a testéből. Ekkor már Morell egyre rövidebb pillanatokra tudott csak egy látszólag egészséges Hitlert „előállítani”. Amikor az Eukodal hatása alábbhagyott, Hitler egész testében remegni kezdett, vagyis a Parkinson-kór tünetei egyre nyilvánvalóbbá váltak.
A drogmegvonás
1944 végére Hitler már ijesztő látványt nyújtott: egy nyáladzó, emberi roncs lett belőle, aki besárgult, szemhéjai megereszkedtek, végtagjai remegése tovább fokozódott, bélműködése leállt. A Harmadik Birodalom is az utolsókat rúgta, a gyógyszergyártás leállt, Morell már nehezen, majd egyáltalán nem jutott hozzá a szükséges gyógyszerekhez. A führerbunker drogkészlete kimerült. Hitler az utolsó napok egyikén elbocsátotta szeretett doktorát, és felkészült a jól ismert végre.