Itt a cikk törzsszövege HTML5 szabvány szerint formázva:
Hitler csodafegyvere
Szupertitkos küldetésre futott ki az átalakított tengeralattjáró
1945. március 25-én, a Harmadik Birodalom összeomlásának végnapjaiban az U-234 Johann-Heinrich Fehler korvettkapitány parancsnoksága alatt, a legnagyobb titoktartás mellett futott ki Kiel kikötőjéből. A XB típusú aknatelepítő tengeralattjárót már 1944. augusztus végén ideiglenesen kivonták a szolgálatból, és hónapokig tartó átalakításnak vetették alá a kieli Germaniawerft hajógyárban.
Az összeomlás utolsó hónapjaiban a szövetségesek óriási tengeri és légi fölénye miatt a német tengeralattjárók már nem tudtak számottevő sikereket elérni.
A XB volt a német haditengerészet legnagyobb hadrendbe állított tengeralattjáró típusa.
A 90 méter hosszú és 9 méter széles búvárhajó teljes vízkiszorítása 2500 tonnát nyomott, hatósugara pedig elérte a 33 500 kilométert. Az átalakítási művelet során eltávolították a beépített 30 aknacsövet, ezek helyén tárolórekeszeket építettek ki. A tengeralattjárót felszerelték a Schnorchel nevű légperiszkóppal, amely lehetővé tette a dízelmotorok levegőellátását víz alatti menetben is.
Sugárzó hasadóanyag Japánnak címezve
Az átalakítási munkálatokat 1944. december végén fejezték be. 1945 első három hónapja az újonnan beépített berendezések tesztelésével telt el.
A március 25-i kifutás előtt a legnagyobb titokban behajózták a szállítmányt, többek között egy szétszedett és ládákba csomagolt Messerschmitt Me-262 típusú sugárhajtású vadászgépet, optikai és rádiótechnikai berendezéseket, 22,5 kilogramm higanyt, az előfedélzet középvonalában kialakított raktárban pedig hatalmas szivarra emlékeztető, ólomszigeteléssel ellátott súlyos acélkonténereket helyeztek el. Ez volt a rakomány legtitkosabb része, tíz tonna radioaktív urán-oxid.
Az U-234 teljes rakományának súlya 260 tonnát nyomott. A behajózott rakományon kívül 12 személy is a fedélzetre szállt, köztük Soszi Genzo a császári légierő ezredese, repülőmérnök, valamint Tomonaga Hideo sorhajókapitány. Az U-234 rövid, ám a légteret uraló szövetséges repülőgépek miatt izgalmas út után először a norvégiai Oslo-öbölben vetett horgonyt Kristiansandnál.
Japán uránércet kért Hitlertől
A japán elméleti fizikusok már 1941 óta kísérleteztek a császárság első urántöltetű atombombájának megalkotásával. A császári titkosszolgálatnak 1944 elejére sikerült hatékony atomkémhálózatot kiépítenie az Egyesült Államokban.
Valószínű, hogy a beépített ügynökök útján sikerült információt szerezniük arról, hogy az amerikaiak már előrehaladt kísérleteket folytatnak a plutóniumtöltetű atombombával, amely jóval kisebb nehézségek árán állítható elő, mint az uránbomba.
Nem kétséges, hogy Adolf Hitler hagyta jóvá a japánok uránércszállításra vonatkozó kérését
Talán közelebb álltak az atombombához, mint ahogyan hittük
A német atomkísérletekre – amelyet Werner Heisenberg Nobel-díjas magfizikus professzor irányított – súlyos csapást mért a brit titkosszolgálat 1942-ben, amikor ügynökeik megsemmisítették a norvégiai nehézvízkészleteket. Ugyanakkor az előkerült dokumentumokból az valószínűsíthető, hogy a németek már rendelkeztek olyan urán-oxiddal, amely plutóniumizotópot tartalmazott.
U-234 elfogása után az amerikai szakértők megvizsgálták a ládák radioaktivitását, magas gamma-sugárzást mértek.
A Horn-fokot megkerülve akart Japánba jutni az U-234
Fehler korvettkapitány szabad kezet kapott a titkos küldetés útvonalának megtervezéséhez. Az U-234 parancsnoka úgy látta, hogy a szövetségesek nyomasztó tengeri és légi fölénye miatt jóval kisebb kockázatot jelent, ha a viharos Horn-fok megkerülésével jutnak ki a Csendes-óceánra, mint ha az Indiai-óceánon át hajóznak Japánba.
Kapituláció a tengeren
Csak amikor másnap, amerikai adásokból arról szerzett tudomást, hogy Japán a német kapituláció miatt nem tekinti érvényesnek a Harmadik Birodalommal hatályos megállapodásait, és internálja a német állampolgárokat, látta be a vállalkozás további értelmetlenségét.
A tengeralattjárón utazó japán tisztek sem tudták eltéríteni attól a szándékától, hogy legénységével együtt megadja magát az amerikai haditengerészetnek. Látva a parancsnok hajthatatlanságát, Tomonaga és Soszi visszavonultak kabinjukba, és öngyilkosságot követtek el.
Pánik tört ki Washingtonban a zárt ajtók mögött
Az U-234 felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel, majd 1945. május 17-én megadta magát a USS Sutton amerikai rombolónak.
Az urán-oxidot tartalmazó konténerekre eleinte nem sok ügyet vetettek az amerikaiak.
Csak 1945. július 24-én, miután Geiger–Müller-számlálóval felszerelt amerikai tudósok alaposan megvizsgálták az acélkonténereket, emelték ki és szállították el azokat szigorú biztonsági intézkedések közepette. A konténereket az amerikai atomkutatás központjába, Oak Ridge-be vitték. Július 24-én az amerikaiak legszörnyűbb rémálmukkal szembesültek a saját sáncaikon belül.
Noha ma sem tudni pontosan, hogy az U-234 fedélzetén talált urán-oxiddal mi lehetett a japánok konkrét célja, a hír riadóként hatott a washingtoni zárt ajtók mögött. Az amerikai hírszerzés nem rendelkezett ugyanis pontos információkkal arra nézve, hogy Japán mennyi hasadóanyagot halmozott fel, de az U-234 szállítmányát megismerve reális veszélyként értékelték a karnyújtásnyi közelségbe került japán plutóniumbomba rémképét.
Azt ugyanis egyetlen amerikai tényező sem kérdőjelezte meg, hogy amennyiben Japán atomfegyver birtokába jut, azt habozás nélkül be fogja vetni az anyaországi partraszállásra készülődő amerikai haderő ellen. Az U-234 küldetése ezért bizonyosan szerepet játszott a Hirosimára mért 1945. augusztus 6-i atomcsapás végső elhatározásban.