A betegeskedő gyermek Kossuth Lajost Teitelbaum csodarabbi gyógyította meg
A CSODARABBI ALAKJA A NÉPHAGYOMÁNYBAN
A CSODARABBI ALAKJA A NÉPHAGYOMÁNYBAN
Az ún. csodarabbik a XVIII. sz. óta tűntek fel Észak- kelet-Magyarországon és Erdélyben a Galíciából betelepült chaszid zsidó vallási közösségek körében. A chaszideus (héberül: jámbor) zsidó vallási irányzat Lengyelországban keletkezett a XVII. században, és innen terjedt át a szomszédos Ukrajnába és Magyarországra. A chaszidizmus központi alakja a csodarabbi, a caddik volt.
A csodarabbik híre, tevékenységi köre már életükben is meghaladta híveik táborát. így a helybeli és környéki keresztények is felkeresték nagy jelentőségű döntések előtt vagy betegség esetében, segítségüket, tanácsukat kérve. Ugyanígy: emléküket haláluk után a keresztény lakosság is megőrizte.
Magam most a nem zsidó lakosság körében élő emlékanyaggal kívánok foglalkozni.
A következőkben néhány északkelet-magyarországi – a munkácsi, sátoraljaújhelyi, bodrogkeresztúri – rabbik emlékkörét szeretném feleleveníteni.
A mondákban és emlékezésekben az egykori rabbik jóságos, segítséget nyújtó, természetfeletti képességgel rendelkező héroszok, „szent” papok. De vajon hogyan alakulhatott ki ez a pozitív mondakör ott, ahol a vérvádnak még sokan hitelt adtak, különösen a múlt század végi, 1882-es Szabolcs megyei, tiszaeszlári per hatására? Általában a jiddisül beszélő, másként öltözködő, idegen szokásokat tartó zsidó és nem zsidó lakosság között a különbség nagyobb volt, mint a Dunántúlon, ahol a zsidók letelepedése már több száz éve megtörtént. Az antiszemitizmus jelei Északkelet-Magyarországon még néhány évtizede is nyíltan megmutatkoztak. Ezért a koncentrációs táborokból visszatért kisszámú zsidóság a falvakat elhagyta, és a nagyvárosokba vagy külföldre költözött.
A csodarabbik emlékkőre műfajilag rendkívül heterogén. Van közöttük egyszerű közlés, emlékezés, amelyekben a valóságos eseményeket, tényeket mérhetetlenül felnagyítják, vannak sokszor elmondott realisztikus, „igaz” történetek s végül természetfeletti beavatkozásokról, csodákról szóló, több változatban élő mondák. Ez a jelenség egyébként nemcsak erre az emlékkörre vonatkozik, valamennyi valaha élő személyiséget övező hagyománykörben megtalálhatjuk a prózai folklór műfajok sokaságát. Az egyes műfajok között sokszor alig lehet határvonalat húzni.
A különböző emlékezésekben ugyan a rabbik nevét is megemlítik néha, az egyes csodatettek személyhez kötése mégis rendkívül bizonytalan. Így a két háború között Munkácson működő Spira rabbihoz olyan jóslásokat fűznek, amelyeknek értelemszerűen a múlt században kellett volna elhangzaniuk. A szájhagyomány kronológiája – mint mindig – ebben az esetben is megbízhatatlan.
Az adatközlők társadalmi helyük szerint különbözőek. A falvakban földművesek, halászok, pásztorok vagy szőlősgazdák, de a felvidéki kisvárosokban egy-egy nevezetes rabbi csodálatos tetteiről a társadalomnak valamennyi rétegében beszéltek. Így egy gazdag munkácsi patikus özvegye máig is hiszi, hogy a gyakori villámcsapásoktól nem kellett addig tartaniuk, míg Spira rabbi szőlőskertjükben tartózkodott.
Vallási hovatartozásukat tekintve az adatközlők egy kivételével keresztények voltak.
A rabbikról híveik általában tudták, hogy kinek a tanítványai. A rabbivá válás folyamatában ugyanis a tanulás mellett nagy szerepet kapott egy sajátos viselkedésforma, amelyet csakis a szeretett, nagyra becsült mester közelében lehetett elsajátítani.
A leggyakoribb cselekménytípusok
„Úgy a kereszténység, mint a zsidóság, bárki mehetett hozzá tanácsért. Nem kért érte pénzt. Kisegítette bár akármilyen szegénységben … Kis Dávid városa vót ez. A zsidókból éltek. Voltak olyan szegény asszonyok, akik özvegyek voltak. Elhívta takarítani, meszelni, vizet vinni, fát vágni. Annak a papnak olyan szíve, olyan lelke volt, mint Jézus Krisztusnak a lelke, ö mindenkinek adott. Külföldről jött vagonnal a liszt, cukor, pulyka. Ha valamelyik szegény megszorult, mindenkinek segített. Ő amit kapott, el is osztotta…” „Volt egy nagyon szegény ember, vett neki egy kis lovat. Keresztény ember volt. Csak vitt neki egy kis vizet, aztán már ebből megélt. Adott az egész családjának enni. Pénteken egész hétre kifizette.”
Ezek az emlékezések részben magyarázatot adnak a rabbik népszerűségére. Különösen a gazdasági pangás idején volt nagy jelentősége, hogy sok embernek adtak munkát, növelték egy-egy helység idegenforgalmát. Jótékonyságukban nincs okunk kételkedni. Másfelől a város vagy falu lakói híres embereknek tartották őket, akiket messze földről felkerestek, ami nagymértékben növelte tekintélyüket.
A zsidó és nem zsidó szájhagyományban egyaránt számtalan történet szól hasznos, néha látnoki tanácsadásukról. Egy bodrogkeresztúri volt szőlősgazda mondta el:
„Elment apám a szent paphoz, az azt mondta neki: ne búsuljon semmit, a jó Isten meg fogja segíteni. Egy évre vegyék ki haszonbérbe a szőlőt. Kivették a szőlőt. Olyan hatalmas termés volt, hogy vissza tudták venni a szőlőt, a házat, rendbe hozták a családot.”
Némileg ellentmond a chaszidizmus szellemének – amely az anyagiak megvetését hirdeti -, hogy praktikus, üzleti ügyekkel is sok keresztény kereste fel őket, és az emlékezések szerint mindig eredménnyel. Az intuitív, nagy élettapasztalattal és emberismerettel rendelkező rabbik, akikben feltétlenül bíztak, bizonyára sok esetben valóban segítettek tanácsaikkal a hozzájuk fordulóknak.
„Tarnopol környékéről jött külön vonattal egy rabbi Munkácsra. Szolyván megállt a vonat. Ott egy küldöttség fogadta. Spitzék is kimentek az állomásra, kivitték a beteg fiúkat, aki sánta volt, paralízises. A csodarabbi nekik is, másoknak is osztogatott gyógyfüvet. A Spitz gyereket be is mutatták neki, a rabbi megsimogatta a fejét, megáldotta. A gyerek meg is gyógyult. Nem ott, rögtön, de a gyógyulást ennek tulajdonították.”
„A nagyváradi rabbi, Goldlicht, betegeket gyógyított, a két háború között, de megtiltották neki. Egy keresztény asszony gyerekéről az orvosok már lemondtak. A fiúnak fekélyes volt a lábszára. Elment a rabbihoz és térdre borulva kérte, hogy gyógyítsa meg a gyereket. A rabbi előbb visszautasította, mert félt, aztán mégis megenyhült. Azt mondta, hogy vegyen az asszony egy új téglát, forrósítsa meg, öntsön rá kecsketejet és tartsa a gőzbe a gyerek lábát.”
A bodrogkeresztúri rabbiról beszélték a következőt:
„Ezt özv. Rácz Béláné mesélte, aki azelőtt Tályán lakott. Rettenetes gyomor- és bélfájdalmai voltak, és orvostól-orvosig járt, még a miskolci kórházban is volt. Baján senki sem tudott segíteni. Óriási híre volt ennek a bodrogkeresztúri csodarabbinak, ők is felültek a kétkerekű homokfutóra, és elmentek Bodrogkeresztúrra. Már nagyon sok beteg állt ott, és várt a rabbival való beszélgetésre. Ennek a néninek füveket adott, és pontosan megmondta, hogy hogy éljen vele, mikor hány percig szedje. Ha három hétig issza a teát, elhagyja az orsós giliszta. Ez nagyon veszélyes. Az asszony a rabbi tanácsa szerint élt, betartott minden előírást, és egyszer csak tényleg kiment belőle a giliszta. Anna néni nem is hitte el, hogy giliszta okozhatta, olyan beteg volt. Nagyon lefogyott, elszáradt. Ennek az orsós gilisztának olyan furcsa feje volt. Idő kellett, míg újra erőre kapott. A bodrogkeresztúri rabbi gyógyította meg.”
Nagy gyógyító erőt tulajdonítottak a XIX. században a sátoraljaújhelyi csodarabbinak, Teitelbaum Mózesnek (1759-1841), a „szent öregnek”, aki az 1836-os kolerajárvány idején vitt végbe csodálatos gyógyításokat.
Az, hogy a rabbik gyógyították a hozzájuk forduló betegeket, késői maradványa egy, a középkorban még általános gyakorlatnak. A kis, elzárt falvak többségében ugyanis semmilyen orvosi segítségre nem lehetett számítani, és így a különböző felekezetű papok tapasztalataikra és a népi gyógyászatra támaszkodva igyekeztek híveik segítségére lenni. A református papok feleségei a falvakban megszervezték a gyógyfüvek szedését, és a papok még a XVIII. század közepén is orvosolták a hozzájuk forduló betegeket.
Látnoki képesség és természetfeletti beavatkozás
Gyakran emlegetik a csodarabbik látnoki képességét, legendák szólnak jóslataikról:
„A világ minden területéről jöttek hozzá, ő jósolt, és az mind bevált. Beteljesedett mind, amit a szent pap mondott. Nagyon egyszerű ember volt, kimondottan ember” – mondták a bodrogkeresztúri rabbiról.
A munkácsi Spira rabbi jóslatairól a keresztény vallásúak körében is sok monda keringett. Jóslásait különböző korokba helyezik. Mesélik, hogy megjósolta a múlt század derekán bekövetkezett nagy tűzvészt, és így sok értéket menthettek meg. „A munkácsi csodarabbi azt is megjósolta, hogy a zsidókat el fogják hurcolni, kiirtják őket” – mondta nemrég egy idős asszony.
A már említett Teitelbaum sátoraljaújhelyi rabbihoz fűződik az a monda, hogy már gyermekkorában megjövendölte Kossuth Lajosnak leendő nagyságát. A mondának több változata él máig is. Az egyik szerint gimnazista korában járt Kossuth a papnál, aki megjósolta eljövendő dicsőségét. Vannak, akik úgy tudják, hogy a (beteg gyermeket, Kossuth Lajost az anyja vitte el a rabbihoz, aki megjövendölte, hogy az ország vezetője lesz. Ez a monda Sátoraljaújhelyen és környékén a keresztény és zsidó lakosság körében egyaránt általánosan elterjedt.
A kereszténység körében is elterjedt, hogy a csodarabbi elhárítja az elemi csapásokat.
„A nagynénémnek a férje régi patikus családból származott. Neki is szép patikája volt. Nagy szőlőjük volt Munkácson és híresen szép angolkertjük. Keresztények voltak.
Spira rabbi a 20-30-as
