Szabó Gábor: A LIGO RENDSZER MÉRÉSEI ALAPJÁN NINCSEN SEBESSÉGTŐL FÜGGŐ HOSSZKONTRAKCIÓ, EZÉRT VÁLTOZÓ A FÉNYSEBESSÉG
2020.03.25
Szabó Gábor: A LIGO RENDSZER MÉRÉSEI ALAPJÁN NINCSEN SEBESSÉGTŐL FÜGGŐ HOSSZKONTRAKCIÓ, EZÉRT VÁLTOZÓ A FÉNYSEBESSÉG
Tárgy: A Föld és a Tejútrendszer jelentős sebességgel halad az Univerzumban. A Föld Nap körüli sebessége 30 km/s. Ebből a sebességből a LIGO karjainak 0,02 milliméter rövidülést kellene periodikusan érzékelnie a Lorentz-elv alapján, amikor valamelyik kar a mozgás irányába mutat. Csak feltételezni tudom, hogy ezt a karrövidülést nem méri a rendszer. Következésképpen a Lorentz-elv és a belőle származtatott relativitáselmélet hosszkontrakció tétele nem felel meg a valóságnak.
Ha mégis érzékeli a rövidülést a LIGO rendszer, akkor az Einstein relativitáselvének végső bizonyítéka.
Einsteinnek azon feltételezése, hogy a mozgásirányba a fénysebességgel összemérhető sebességeken hosszkontrakció, a mérőrúd hosszúságának megrövidülése következik be, a Maxwel egyenletekből adódik. A képletben a mágneses erőtér kitágulását az időre, az elektromos erőtér beszűkülését pedig a térre alkalmazta Einstein. A Lorentz-elvben a mozgó töltés körül mozgásirányban beszűkül az elektromos erőtér, és merőlegesen kiszélesedik a mágneses tér. A speciális relativitáselmélet általánosítása a fizikára nézve a következő: az elektromos erőtér belapultságát a hosszkontrakcióval produkálja, a mágneses erőtér kiszélesedését pedig az idődilatációval. Az idődilatáció fizikailag bizonyított tény. A hosszkontrakció viszont nem.
A Lorentz elv nem kizárólag inercia rendszerekben alkalmazható, hanem általános törvény, minden mozgó testre. Galaxiscsoportunkban a Tejútrendszerben, a Föld nevű űreszköz másodpercenként 630 kilométeres sebességgel mozog a Laniakea szuperhalmazban, a Nagy Mozgató (Great Attractor), egy 150 millió fényévnyire lévő galaxishalmaz felé. Ez a mozgás valóban létező fizikai valóság.[1] A Maxwel egyenletekből származtatott rövidülés sebesség függő. A galaxisok mozgása valós, sebességünk viszonyítási alapja a Great Attaktor. Mivel nemcsak a Tejútrendszer, hanem az egész galaxiscsoport ebbe az irányba halad, így nem lehet azt állítani, hogy ez egy tetszőlegesen felvett távoli pont.
Számoljuk ki, példának tekintve a LIGO interferométer karjait, mennyit rövidülnek a Nagy Mozgató irányában történő mozgáskor. A Föld forgása következtében egy-egy kar csak periodikusan, rövid ideig fordul ebbe az irányba.
A mozgó rendszerben a rudat rövidebbnek mérjük, eszerint egy mozgó rúd hossza a mozgás irányában „megrövidül”.! Ezt a jelenséget hívjuk Lorentz kontrakciónak, vagy hosszkontrakciónak. [2]
Ahol is az t’ a rövidült hossz
t a nyugalmi hossz
v a rúd sebessége mozgási irányban
c a fénysebesség
A LIGO karjai 90 fokos szöget zárnak be egymással és 4 km hosszú egy-egy kar. A mozgási irányra merőleges állapotban mértük a 4 kilométer hosszt. [3]
Számoljuk ki, amikor a LIGO lézer interferométer egyik karja a Nagy Mozgató irányába mutat, azaz a kozmikus rendszerben a Föld 630 km/sec sebességgel halad, mennyit rövidül a LIGO karja, L0= 4 km amikor a fény sebességét 300.000 km/sec vesszük?
L=L0×√1-v²/c²
L = 3,99999559 km azaz a különbség, a rövidülés 4,411 milliméter.
A LIGO elvi alapja, egyszerűsített megfogalmazásban: ha egy olyan lézeres interferométert építünk, amelynek a tükrei nincsenek az apparátushoz lerögzítve, hanem szabad tömegpontként, erőmentesen lebegnek a térben, akkor ezek a tükrök „követik a téridő lüktetését”. [3]
„A LIGO érzékenységét dicséri, hogy képes a protonátmérő ezredének megfelelő karhosszváltozást kimutatni (a detektor méretét figyelembe véve ez 10-21 rendű relatív hosszváltozásnak felel meg).”[4]
Számoljunk csak a Föld Nap körüli sebességével, ami 30 km/s. Ebből a sebességből a LIGO karjainak 0,02 milliméter rövidülést kellene periodikusan érzékelnie a Lorentz-elv alapján, amikor valamelyik kar a mozgás irányába mutat. Feltételezem, hogy ezt a karrövidülést nem méri a rendszer. Következésképpen a Lorentz-elv és a belőle származtatott relativitáselmélet hosszkontrakció tétele nem felel meg a valóságnak.
Ha csak a Föld 30 km/sec pálya menti sebességét vesszük figyelembe a Nap körül,[5] akkor
L = 3,99999998 km,
azaz 0,02 milliméter különbséget kellene észlelnünk a bolygónk forgásának megfelelően a karok rövidülésében. A LIGO érzékenysége ezt messze fölülmúlja, és ezt sem mutatja ki.
A mérési eredmények cáfolják a hosszkontrakció elvét, következtetésképpen a Maxwel egyenletek nem alkalmazhatóak fizikai testeken. Így hibás a Lorenzt elv, és a relativitáselméletben is a hibás az alkalmazása. Nem rövidülnek a mozgás irányában a fizikai anyagok. Ezért az idődilatációt más fizikai jelenség okozza.
Ha mégis méri a rövidülést, akkor az Einstein relativitáselvének végső bizonyítéka.
Mivel viszont az idő üteme ténylegesen rövidül a mozgással, ezért a fénysebesség nem lehet azonos minden vonatkozási rendszerben. A Föld nevű űreszközön mért fénysebesség gyorsabb a helyi, Naprendszeri időlassulás miatt, mint a Tejútrendszertől távol, galaxisközi térben. A vákuumban, gravitáló tömegektől távol, a fény sebessége csökken, a visszagyorsuló idő következtében.
Irodalom:
- /www.origo.hu/tudomany/20170201-nemcsak-vonzo-hanem-taszito-hatas-is-eri-a-tejutrendszert.html
- //titan.physx.u-szeged.hu/~opthome/optics/honlap/szg/spec_rel_tk.pdf
- fizipedia.bme.hu/images/4/49/Grav_hullam_cikk.pdf
- /sci.u-szeged.hu/hirek-esemenyek/tudomanyos-beszamolok/gravitacios-hullamok
- /astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/01030301Fold/fold.html