Megdöbbentő felismerés: a nők érzelmi állapota újraalkotja a valóságot párkapcsolatok történetében!
A villanykapcsoló hatás a nőknél: Miért írják újra a nők a párkapcsolatok történetét?
A nők újra írják a történelmet. Nem számít, ha egy hónapja még szerelmes üzeneteket küldött neked. Bármikor ráébredhet, hogy már nagyon régen nem boldog veled.
Én ezt hívom villanykapcsoló hatásnak. Ezt történik akkor, ha egy nő már nem vonzódik hozzád és továbblép, akár megcsalt akár nem. Nem pontosan arról van szó, hogy objektíven kétségbe vonja a kapcsolat múltbéli pozitívumait, hanem úgy érez, úgy tesz, mintha azok meg sem történtek volna.
A nők arra használják az érzelmi állapotukat, hogy meghatározzák vele a valóságot – ezt mind tudjuk. Amikor egy férfit valamilyen érzelmi teher nyomaszt, megkérdezi magától hogy vajon mi válthatta ki azt, van e egyáltalán alapja? Lehet, hogy van, de lehet hogy nincs, viszont továbbhaladva ezen a gondolati síkon végül rájön, hogy az amit érez passzol-e a rideg valóságba avagy sem.
Mikor egy nőt nyomaszt egy ilyen teher, akkor azt az őt körülvevő világ üzeneteként értelmezi. Ugyan miért érezné magát cserbenhagyva, ha valaki nem árulta volna el? Miért érezné magát szomorúan, ha valaki vagy valami nem tett volna ellene semmi rosszat?
Éppen ezért a döntései, amelyeket a saját maga által érzékelt valóságára alapozott, totálisan nonszensznek tűnhetnek egy férfi számára (a nők őrültek, nemde?), mivel az ő valósága a legfontosabb igazságra épül, amit ő ismer: a saját érzelmi állapotára.
Ha egy nő szomorú, azt mondja neked „szomorú vagyok miattad”. Ő nem uralkodik magán úgy, ahogy te teszed. A saját érzelmeinek megváltoztatása kívül esik a hatáskörén. Ez tehát azt jelenti, hogy az érzelmi állapot amiben éppen van, csakis azért létezik, mert te tettél valamit.
Térjünk vissza a villanykapcsoló hatásra. Amikor évekig együtt vagy egy nővel és a dolgok elkezdenek rosszra fordulni, megtapasztalhatod azt a történelmi revíziót is, ahogyan végül kimondja „sohasem szerettelek téged” vagy „mindig is bántalmazó voltál”.
„Nem érzek már igaz szerelmet iránta, helyette viszont megvetést és dühöt igen. És ha az igaz szerelem valódi és véget nem érő, akkor ennek általa kellene megvalósulnia. Rossz érzések vannak bennem miatta, tehát ő nem lehet jó ember. És mivel rossz érzéseket ébreszt bennem, ezért nem is szerethettem, mivel sohasem tudnék szeretni egy ilyen embert. És azok az emberi tulajdonságok amelyekkel most rendelkezik, mindig is benne voltak. Tehát én soha sem szerettem őt. Sőt az egész kapcsolat csak egy hazugság lehetett. A valódi, igaz szerelem soha sem érne véget, és ez már véget ért, így soha nem volt igaz szerelem.”
És így az érzelmi állapota megalkotja az új valóságot, ahol soha semmi nem volt jó, és minden hazugságra épült. Mint amikor lekapcsolják a villanyt. Minden, amit ketten felépítettetek, eltűnik egyetlen szempillantás alatt, mintha soha nem is létezett volna.
Briffault törvénye pontosan ezen alapelv szerint működik:
„Az állatvilágban nem a hím, hanem a nőstény határozza meg a család összes feltételét. Ha egy nőstény nem tud hasznot húzni egy adott hímmel való kapcsolatból, akkor az a kapcsolat nem fog létrejönni.”
- A hím által adott múltbéli „haszon” nem biztosítja a jövőbeli kapcsolatot, vagy a jelenlegi fenntartását.
- Bármelyik egyezség amiben a hím egy aktuális „haszonnal” kecsegtet egy nőstényt a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal semmissé válik amint a hím átadja azt a „hasznot”. (lásd 1. következtetés)
- A jövőbeli „haszon” reménye csak korlátozottan hat a jelenlegi/jövőbeli kapcsolatra. A hatás erőssége fordítottan arányos a „haszon” megszerzéséig eltelt idő hosszával, és egyenesen arányos a nőstény hímbe vetett bizalmának mértékével (ami egyáltalán nem biztos).