Élet Izraelben

Kormányfő jelöltje, három magyar származású tagja is lesz az új izraeli kormánynak

Itt az új HTML struktúra a cikk törzsszövegével:

Kormányfő jelöltje, három magyar származású tagja is lesz az új izraeli kormánynak

Mint beszámoltunk róla: tegnap Reuven Rivlin izraeli államelnök Jaír Lapidot, az ellenzéki centrista Van Jövő (Jes Atíd) párt vezetőjét kérte fel kormányalakításra, miután Benjamin Netanjahunak kedd éjfélig nem sikerült létrehoznia koalíciós kormányt.

Az 1963-ban Tel-Avivban született Jaír Lapid annak a Joszef „Tomi” Lapidnak a fia, aki a ma Szerbiához tartozó Újvidéken született 1931-ben magyar zsidó családban. A vészkorszakban családjával együtt a budapesti gettóba került, ahonnan édesapját koncentrációs táborba hurcolták és meggyilkolták. Lapid az édesanyjával együtt Raoul Wallenberg segítségével menekült meg a halálból. 1948-ban alijázott Izraelbe, ahol a magyar nyelvű Új Kelet munkatársa lett Kasztner Rudolf kollégájaként.

A 2008-ban elhunyt „Tomi” Lapidnak három gyermeke született: Jaír, Merav és Michal, az utóbbi autóbaleset áldozata lett 1984-ben. Jaír Lapid a politikusi pályafutása előtt ismert televíziós személyiség volt Izraelban. Pár éve a TIME Magazin a  világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.

Érdekesség, hogy Netanjahu másik kihívóját, Beni Ganzot is Magyarországhoz fűzik a gyökerei, sőt, az ő édesanyja, Málká és Jaír Lapid édesapja ugyanabban az épületben éltek a pesti gettóban 1944 végén. Egyszer egy közös kampányrendezvényen Beni Ganz a mellett álló Jaír Lapidra mutatva azt mondta: „és most Málká fia és Tomi fia itt állnak együtt önök előtt”.

Most, hogy országunk politikai egén szikrázó üstökösként új csillag ragyog, sőt már lassan árnyékba borítja egünk eddigi csillagát, itt az ideje megismerkednünk vele: Beni (Benjámin) Ganzzal.

Ganz 1959-ben született a magyar-magyarok, és erdélyi magyarok, akarom mondani magyar ajkú zsidók, vagyis magukat a világháború borzalmai után minél kevésbé magyarként meghatározni vágyó ex-magyarok, hazájukból kivetett új honfoglalók alapította dél-izraeli Kfar Ahim mosávban. (Magyarul azt is mondhatnánk, hogy Testvérfalván)

A falu alapítói, s Ganz szülei már nincsenek közöttünk, sajnos nem érhették meg, amikor fiuk Izrael huszadik vezérkari főnökeként egyenruhában Auschwitzban járt. Pedig nagy elégtételt jelentett volna nekik. Édesapja, Nahum Ganz, az erdélyi Szovátán született munkácsi haszid családban. Azonban a Bné Akivában és más jobboldali, vallásos cionista mozgalmakban felnőve váltott, és Izraelben vallásosként is a baloldali Mapai cionista mozgalom mosáv-, akarom mondani falumozgalmának egyik vezetője lett.

Malka Ganz (Weisz) Mezőkovácsházán, Kis-Magyarországon született. De eltűnt köztük a határ a második bécsi döntéssel, és mindketten a magyar zsidók háborús sorsát élték, deportálták, illetve munkaszolgálatra vitték őket. Családnevüket helyesen Ganz-nak írják, ami egyértelműen kiderül a Jad Vasem emléklapjából, amit Arie nevű, meggyilkolt édesapjáról maga Nahum Ganz adott be még a hetvenes évek elején.

„Szüleim holokauszt-túlélők voltak, és a soá jelen volt a ház mindennapjaiban. Benne volt a neveltetésben, a viselkedésben, abban, hogy tisztelettel bántak az emberekkel, benne volt az állam fontosságában” – nyilatkozta egyszer Beni Ganz. Ő bizonyosan nem fogja hagyni, hogy átírják Lengyelországban vagy Magyarországon a történelmet, hogy az egykori cinkosokat is áldozattá változtathassák – persze csak ha megválasztják.

A Ganz szülők Izraelbe érkezése nem volt egyszerű. Rögtön a háború után illegális alijával, alija bettel jöttek, de a britek elkapták, és Ciprusra internálták őket. Ott házasodtak össze, kihasználva a kényszerű pihenőt. Az állam megalakulása után végre elérhették álmaik földjét, de letelepedésük előtt Nahum Ganz még egy évig fegyverrel harcolt új hazájáért, házáért, szinte a szó szoros értelmében.

Egyetlen fiuk, Beni születésekor már nem voltak fiatalok, mindketten harminc fölött jártak. A gyermek a kibucok és mosávok gyermekeinek meglehetősen szokásos útját járta, amikor a bentlakásos Kfar Hajarok, vagyis Zöld Falu középiskolába iratkozott be, ahol az érettségi közismereti tárgyai mellett a mezőgazdálkodásra is tanítják a diákokat. Beköltözése napján levette a kipát, amit addig viselt. Nem volt valami jó tanuló, olykor ki is akarták vágni, de kiváló szervező volt, és rászokott a cigire.

„Az értékek embere, akiben nincs semmi gonoszság. Másrészt konzervatív, és nem valami úttörő. Az a fontos neki, hogy ne törjön össze a hajó” – mesélte egyik egykori munkatársa az egyik izraeli lapnak.

„Beni olyan ember, akivel öröm egy csapatban dolgozni, a partnerség és az azonosulás érzése megteremtésének művésze, nem próbál erővel befolyásolni, nyugodt, soha nem gyakorol nyomást. A probléma az – és ez sokakat őrületbe kerget –, hogy a döntéseket hajlamos elhalasztani másnapra, majd a következő napra, talán azért is, hogy eltűnjenek. De azt se feledd, hogy a halasztás nyitva hagyja a lehetőségeket ” – mesélte egy másik.

„Nem barát, hanem apa volt” – állítják volt beosztottjai, szinte mindegyikük nagy rajongója. Sokan számolnak be róla, hogy nem foglalkozik a kicsinyes intrikákkal, mintegy fölöttük áll, ezért sokáig „herceg” volt a gúnyneve a seregben. Azt is mesélik róla, hogy mindig a biztonságos utat választja, ha teheti, kerüli a kockázatokat.

Ganz azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy az ezredfordulós libanoni kivonulás után felállt egy konferencián, amely összefoglalta a hadműveletet, és nyilvánosan bejelentette: „Nem sikerült.” Semmit sem takargatott, egyenként bemutatta a hibákat, kezdve a helyzet téves értékelésével. Egyenességével nagyon szembement sok, magát mindig fényező és mentegető tiszttel, amiért egyesek alaposan megharagudtak rá, mások viszont beálltak csodálói táborába.

Munkatársai, ismerősei mind barátságos, jólelkű, megbízható és jó szándékú embernek írják le, s mosolyából is éppen az árad, ami Netanjahuból, a dörzsölt politikusból annyira hiányzik: Beni Ganz feltűnően és ordítóan Mensch – s remélem olvasóink pontosan értik, mire gondolok.

Púp a hátán ez az egész politika, de úgy érzi, muszáj, mert Netanjahu rossz irányba viszi az országot, és ezt meg kell akadályoznia. „Kizökkent a világ, ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt” – hallom lelki füleimmel. Legutóbb Rabin szemében láttam ezt a magas fokú undorodást a politika világától.

Bibi és Beni, Izrael két nagyon más Benjáminja. Április 9-én egy mensch megy szembe egy sok sebből vérző, az életéért – a börtön elkerüléséért – küzdő, s a győzelemért szinte mindenre kész emberrel. Egyikük Hamletként szenved az ország sorsáért elvállalt küldetése miatt, másikuk szomjazza a hatalmat, ez az éltető eleme. Igazi drámai hőseink vannak, tökéletes protagonista és antagonista, bárcsak lenne egy Shakespeare-ünk is.

Meráv Michaeli, a második világháborúban zsidómentő akciókat szervező Kasztner Rezső unokája

Szélsőséges progresszív

Michaeli az izraeli baloldal szélsőséges példájaként említhető.

2020 júniusi interjújában kijelentette: az izraeli polgárok szerinte nem akarnak „vallásos, megszálló, antidemokratikus államot”.

Hogy a terrorista Hamásszal, vagy a terroristákat finanszírozó Fatáhval kellett volna „őszintén” tárgyalnia Izraelnek, nem fejtette ki.

Michaeli híres róla, hogy a héber nyelvben lehetőleg a női többesszámot használja, így tiltakozva a vélt elnyomás ellen.

Tavaly december végi hír, hogy Michaeli volt alkalmazottja 320 ezer sékel (közel 30 millió forint) kártérítésre perli a politikusnőt, amiért az „megalázta”, állítása szerint egyszer az autista „spektrumon” elhelyezkedőnek, azaz autistának nevezte. „Ő egy abuzív főnök, nem egy feminista harcos” – idézi a volt kollégát a Times of Israel.

Michaeli 2018-ban Magyarországot bírálta a gendertudományok megszűnéséért, ezt akkor az akadémiai- és szólásszabadság megsértéseként értékelte.

Michaeli 2012-es TEDx előadásának címe „Cancel Marriage” volt, ebben a hagyományos házasság intézményének eltörlése mellett érvelt.

Még szintén kedvelheted...