Élet Izraelben

Izrael: Mea Searim magyar házai

Izrael: Mea Searim magyar házai

2020.05.09

Paralel világok. Ezen gondolkodom, miközben próbálok szoknyát és kendőt keresni. Félóra múlva a tükörből egy ortodox, vallásos nő néz vissza rám. Magyar idegenvezetőm, Elijahu kéri tőlem, hogy a könnyebbség kedvéért próbáljak egy kicsit belesimulni a környezetbe. Hogy mennyire sikerült, már az is jelzi, hogy a mevaszereti buszmegállóban egy vallásos nő mellém áll, és beszédbe elegyedünk, tulajdonképpen kedvesen puhatolózik, ki vagyok, mi vagyok, mert még sosem látott itt.

A Sabat téren várok, Geula és Mea Searim sarkán. Ekkorra már teljesen női Cvi Jehezkelinek érzem magam, és kíváncsian lesek körbe a forgalmas utcán. Hosszú kabátos férfiak suhannak el mellettem, hangos tizenéves gyerekek, asszonyok babakocsival, néhány kíváncsi turista, és senki sem vesz rólam tudomást. Megérkezik Elijahu, velem egykorú, magyar szóval köszönt, kipában és cicittel, és csak kapkodom a fejem. Miközben kérdések zöme tolul fel bennem, elindulunk a Magyar Házak felé.

Elijahu Székesfehérváron nőtt fel, mozgalmas tinédzserévek és hosszú keresés után a Mea Searim negyedben kötött ki. Nehéz elképzelni, mi hozhat valakit Magyarországról, egy félig zsidó, félig keresztény családból Jeruzsálem egyik legrégibb negyedébe, ahol az élet megállt valahol a múlt század környékén. Ma itt kizárólag ultraortodox zsidók élnek, habár a negyedet nem ezzel a céllal tervezte Conrad Schick német protestáns misszionárius és autodidakta építész az 1860-as években.

Elijahu mosolygós, közvetlen, és két lábbal a földön jár.

Miközben a purimi műszakját intézi a telefonon, arról mesél, milyen volt tinédzserként bandázni és rockkoncertekre járni, és először hallani a zsidó ünnepekről. Milyen volt, amikor elkezdett zsinagógába járni, ahol hirtelen ő lett a tizedik férfi, mindenki kedvesen fogadta, és fontossá vált. Mert ugye az egész mégiscsak erről szól, tudja ő jól. Elfogadva lenni, valahova tartozni, szeretve lenni. Neki a zsidó vallás adott választ, de megérti, ha valaki a kereszténységben találja meg ugyanezt.

Mindeközben a Magyar Házak mögötti negyedben találjuk magunkat, lerobbant műhelyek és üzletek között, az egyik legnagyobb jesiva, a Mir Jesiva közelében, amely pár évvel ezelőtt azért került a lapok első oldalára, mert az egyik rabbija a miniszterek meggyilkolására szólított fel.

Egy egyszerű halandó számára minden vallásos izraeli férfi fekete kabátot, kalapot és pajeszt visel, a nők pedig hosszú szoknyát és kendőt vagy parókát. A képlet persze messze nem ilyen egyszerű. Mea Searimban főleg haszid zsidók élnek, de teljesen különböző csoportok.

  • A haszid mozgalom viszonylag későn, a 18. században kezdődött Nyugat-Ukrajnában, spirituális, már-már misztikus irányzatként.
  • A mitnagdim vagy perusim, akiknek jelentős része a vilniusi rabbi követője, és egyszerűen litvákoknak hívják őket.

Közben, ahogy beérünk a Magyar Házak negyedébe, Elijahu elmeséli, hogyan érkezett Izraelbe, hogyan szállt le a reptéren, majd költözött Tibériásba, onnan Tel-Avivba. Pár év után belátta, hogy ha nem változtat életmódján, akkor nagyjából mindegy, hogy itt vagy Magyarországon él, és ekkor kezdett tudatosabban a judaizmus felé fordulni.

Jehezkel Lefkovics, aki a közösség működéséért felelős, folyékonyan beszél magyarul: bár ő már Jeruzsálemben született, a családja Magyarországról érkezett. Szabadkozik, hogy sajnos most több időt nem tud ránk szánni, de megadja a telefonszámát, hogy bármikor szívesen leül velem beszélgetni.

Amíg kinn várok, zajlik körülöttem az élet. Látszik, hogy fel sem merül senkiben, hogy valaki rossz szándékkal fordulna meg itt. Akármennyire is távol áll ez az életmód tőlem, van valami megindító ebben a összetartozás-érzésben.

Ahogy elhagyjuk a Magyar Házakat, arról beszélgetünk, mi lesz ennek az eltűnő magyar világnak a sorsa. Elijahu pár évvel ezelőtt még azt az álmot dédelgette, hogy az itt hallott történetekből egyszer könyvet ír. De sajnos, akik ezeket a történeteket mesélték, már nincsenek velünk.

Paralel világok. Elijahu megy felvenni a kisfiát az esti műszak előtt, én meg szaladok, hogy elérjem a mevaszereti buszt. Mögöttünk az ultraortodox Magyar Házak és a VHK-bulik.

Fotók: Grünhut Éva

Még szintén kedvelheted...