Történelem

JULIÁNUSZ BARÁT KELETI ÚTJA, AVAGY A MAGYAR ALAPÍTÁSÚ BÉCS

JULIÁNUSZ BARÁT KELETI ÚTJA, AVAGY A MAGYAR ALAPÍTÁSÚ BÉCS

 

Tegnapi, Julianus barát útjáról megemlékező posztunk kapcsán:

JULIÁNUSZ BARÁT KELETI ÚTJA – ÉS AMIRŐL MÉLYEN HALLGAT AZ MTA

A hivatalos álláspont szerint az avar nép török nyelvű nép volt. A „honfoglaló” magyarok vezető rétege szintén török volt. Árpád hazatérő népe jelentős avar és szláv lakosságot talált a Kárpát-medencében. Ez az alap lakosság – a temetők tanúsága szerint – kb. 10-szer nagyobb létszámú lehetett, mint a hazatérő magyarok létszáma.

Ebből az következik, hogy 1235-re a magyar nyelvnek ki kellett volna halnia, az alaplakosság 350 év alatt nyomtalanul magába olvasztotta volna a nálánál jóval kisebb lélekszámú tömeget. Mivel mi Juliánusz barát után 800 évvel még mindig magyarul beszélünk, érdemes kicsit megvizsgálni a Kárpát-medence történelmét – a teljesség igénye nélkül.

Atilla nagykirály halála után a hunok végrehajtották a világtörténelem legnagyobb szabású kitelepülését. Ezt a nagyszabású tervet három hatalmas hun hadsereg hajtotta végre, illetve biztosította a zavartalan kitelepülést. Az egyik sereg a Lengyel-síkságon északról biztosította a Kárpát-medencét, a hun hadiflotta a Boszporuszban akadályozta a bizánci seregek átdobását Európába, a harmadik sereg közvetlenül a kitelepülőket segítette. A kitelepült hunok helyére az avarok vonultak be Kr. u. 570 tájékán, s alapítottak hatalmas birodalmat, mely magába foglalta a Kárpát-medencén kívül Ausztria és Bajorország területét is. Kr. u. 670 körül új telepesek érkeztek a Kárpát-medencébe, s gyakorlatilag belakták az egész területet. Harcokról nem tudunk, s mivel temetőik közvetlenül az avar temetők szomszédságában létesültek, ezért feltételezhető, hogy rokon népek voltak. Ehhez a betelepüléshez fűződik László Gyula „kettős honfoglalás elmélete”. A bécs és a poson nemzetség ekkor alapította Bécs és Pozsony településeket.

A mi szempontunkból ennek a betelepülésnek az előzményei izgalmasak igazán.

Kr. u. 660 körül a László Gyula által „Akanthusz leveleseknek” nevezett nép lakott a Kaukázus előterében, s kb. ebben az időben indult meg egy nép az Iráni-fennsíkról, s csatlakozott az akanthuszlevelesekhez. Ők voltak a „griffesek”. Velük egyidőben egy másik nép is elindult a Volga felső folyásától, ők voltak az „indások”. A három nép az akanthuszlevelesek szállásterületén egyesült, s innentől „griffes-indás-akanthuszlevelesek” néven tartja őket nyilván a régészet. (László Gyula meghatározása alapján). Nevüket a leletek motívumkincse alapján kapták, ez a motívumkincs 100%-ban megegyezik Árpád magyarjainak motívumkincsével. Ők voltak tehát a Kr. u. 670 tájékán bevonuló telepesek. Az indások és a griffesek óriási utat tettek meg, hogy egyesüljenek: egymástól való távolságuk kb. 2000 km volt, de a Volga felső folyása (Baskiria) és a Kaukázus előtere (Meothisz) közti távolság is kb. 2000 km, valamint az Iráni-fennsík és a Meothisz közötti távolság kb. 1300 km. A 3 egyesült nép újabb 1500 km-t tett meg a Kárpát-medence szívéig (Duna).

Juliánusz barát 1235-ben Baskiria területén magyarokkal találkozott és velük magyar nyelven beszélt. Ez volt az a „maradék magyarság”, amelyből 560 évvel korábban kivált az „indások” tömege, s vonult le a Meothiszhoz, hogy egyesüljön a „griffesekkel” és az „akanthuszlevelesekkel”. A három nép egyike tehát bizonyosan magyarul beszélt, de magyarul kellett beszélnie a másik kettőnek is, mi több – az avaroknak is. Erre a legnagyobb bizonyosság maga Julianusz barát. 1235-re a Kárpát-medencében élő népek már egységes képet mutattak, és amennyiben ezek a népek különböző nyelven beszéltek volna, a törvényszerűen bekövetkező nyelvromlás, sőt nyelv váltás miatt Juliánusz barát már nem érthette volna a baskiriai magyarok beszédét, hiszen 560 év választotta el egymástól a nyelveiket.

Radics Géza ebben a tényben még egy lehetőséget lát, s szinte bizonyos, hogy igaza van. A magyar nyelv a pusztai népek közös nyelve lehetett, legalábbis a Volga felső folyásától le az Iráni-fennsíkig, s onnan nyugat felé a Kárpát-medencéig bizonyosan. Ez hatalmas terület, egy 3500x3500x2000 km oldalhosszúságú háromszög.

Ez a tény újabb problémákat vet fel nemcsak a genetikai-, de a nyelvrokonságokkal kapcsolatban is. Lehetséges, hogy a bennünket testvéreinknek tartó ujguruknak, törököknek és mongoloknak van igazuk?

Még szintén kedvelheted...