Történelem

Index: AZ ÓKORI GÖRÖGÖK TALÁLTÁK FEL A DEMOKRÁCIÁT, CSAK ÉPPEN SZÉGYELLTÉK

Index: AZ ÓKORI GÖRÖGÖK TALÁLTÁK FEL A DEMOKRÁCIÁT, CSAK ÉPPEN SZÉGYELLTÉK

AZ ÓKORI GÖRÖGÖK TALÁLTÁK FEL A DEMOKRÁCIÁT, CSAK ÉPPEN SZÉGYELLTÉK

TÓTH GERGELY

2015.07.18. 10:56

Amióta a görög válság tart, azóta puhítják a görög politikusok a bankárok-, az eurokraták és a saját népük agyát a szentimentális érvvel:

de hát mi vagyunk a demokrácia bölcsője!

Én mondjuk nem adnék hitelt egy 2500 éves kezesre, de az állítással nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy fals. Az ókori Hellászban ugyanis a demokrácia egy közutálatnak örvendő, elszigetelt államformának számított, az egy szem demokráciában pedig a polgárok igazából nem voltak egyenlők.

1. A legnagyobb koponyák utálták a legjobban

Manapság ha azt mondjuk valamire: „demokratikus”, akkor az a politikában azt jelenti: „Jó”. Ez az ókorban még egyáltalán nem volt így. Sőt, a demokráciát a ma mérvadóknak tekintett ókori gondolkodók közül szinte senki nem tartotta jónak; Platón és Arisztotelész-szintű koponyák szedték ízekre a rendszert. A nyugati gondolkodást azonban az Állam és a Politika kimerítő érvelésénél sokkal jobban megragadta az egyetlen egy olyan beszéd, ami méltatja a demokráciát: Periklésznek a peloponészoszi háború első évében elesettek temetésén mondott halotti beszéde (ami ráadásul nem is eredetiben maradt fent, hanem az amúgy szintén demokráciaellenes történetíró, Thuküdidész közlésében).

Periklészen kívül azonban tényleg nincs olyan jelentős kortárs, aki ne nézte volna le a demokráciát: a távolságtartó Arisztotelész ugyan nem tartotta a legrosszabbnak, mégis a szegények zsarnokságaként az „elfajzott” államformák közé sorolta. Platón pedig azt kifogásolta benne, hogy az egyenlőséggel a tudás helyett csak a folyton változó és folyton hibázó vélemény uralkodik a poliszban – azaz egy demokratikus közegben pont a magasabb rendű igazságokra, a Jóra való törekvés sikkad el. Az ókori demokráciaellenes érvek ráadásul csak részben évültek el azzal, hogy a modern rendszerek egy csomó intézményt tuszkolnak a népakarat és a döntések közé, hiszen ők a demokratikus érzület működését is vizsgálták, ami pedig a modern korban is működik (és valószínűleg egyszer s mindenkorra átalakította a politika játékszabályait)

2. A demokrácia soha nem volt az antik Görögország államformája

Méghozzá két okból kifolyólag. Az első triviális: a hellének nem „Görögországban” éltek, hanem a városállamaikban, és a modern nacionalizmussal ellentétben sem a kereskedelem, sem a vallás, sem a nyelv – sőt még az olimpiai játékok és a perzsák sem – számítottak elég nyomós érvnek az egyesüléshez.

A második már nem az, de nem is bonyolult: pontosan tudjuk, hogy a városállamok többségében nem volt demokrácia. Arisztotelész, a modern tudósember prototípusa összeíratta tanítványaival, milyen politikai rendszerekben is élnek a hellének Kyrénétől Byzantiumig (azaz Líbiától Isztambulig). A szorgos tanítványok 158 poliszt vizsgáltak meg, és kiderült, hogy ebből hányban uralkodik demokrácia:

Egyetlen egyben.

És ha a többiben nem demokrácia volt, akkor mi?

Hát oligarchia.

3. A demokráciában nem tombolt az egyenlőség

A modern történettudomány már nem idealizálja annyira az athéni demokráciát, mint a romantikusok; ezért működésének ezernyi apró érdekessége mellett azt is feltárta, hogy az egyenlőség valójában elég sok téren hagyott maga után kívánnivalót:

  • A vagyontalanok nem tölthették be a legnagyobb presztízsű arkhóni tisztséget.
  • Igen szűken szabták meg azt, ki lehet állampolgár: az i. e. IV. századra már olyan szigorú korlátozások léptek életbe, hogy azok a demokrácia alapító atyjának tekintett Kleiszthenészt is kizárták volna az athéni polgárok sorából.
  • A látszólag szeszélyes démoszt a demokrácia virágkorában szinte tökéletesen tudta uralni egyetlen nemzetség, az Alkmaiónidák. Őket egyes történészek „Athén Kennedyjeinek” neveznek, de ez az összehasonlítás jobban sántít, mint Héphaisztosz, hiszen egy Alkibiadész simán zsebre vágta volna JFK-t.
  • A korban nem számított rendkívülinek, hogy a nők és a rabszolgák teljesen ki voltak zárva a demokráciából, az azonban már a kortársaknak is feltűnt, hogy a többi városállamhoz képest az athéni nők mennyire el vannak nyomva, és az is, mennyire rá van utalva az athéni gazdaság a rabszolgákra. Ezzel Athén nem csak igazságtalanabbá, de kiszolgáltatottabbá vált, aminek Periklész kora után meg is itta a levét.

Még szintén kedvelheted...