„Hogy tudsz gyilkosokat védeni?” hangzik el sokszor a kérdés
Tegnapi hír, hogy a „lúgos orvos” a végleges, minden jogorvoslat kimerítésének végén hozott kúriai ítélet ellen az Alkotmánybíróságnál emelt panaszt.
Ahogy az várható, barátságos reakció erre nem is nagyon érkezett, mivel amit elkövetett, az annyira szörnyű dolog, hogy tényleg nagyon nehéz lenne bármilyen megértéssel fordulni felé.
A harag elérte az ügyvédjét is. Az ügyvédek ehhez szokva vannak, Kadlót kolléganőt egy másodpercig se féltem attól, hogy a népharag őt bármiben befolyásolná. Egyszerűbben fogalmazva Zsóka kemény mint a kád széle, nem szorul rá, hogy én vagy más megvédjem.
Néhány általános dolgot azonban kapcsolódik a témához, amelyet nem lehet elégszer leírni.
„Hogy tudsz gyilkosokat védeni” hangzik el sokszor a kérdés.
Az ügyvédnek nem az embert, nem a tettet kell védeni. Nem kell a védenccel azonosulnia, sőt árt az ügynek ha a védő így tesz. Nem kell még csak megértőnek se lenni. Elég fura is lenne, ha én emberek tucatjait átverő seggfejekkel, gyilkosokkal, tolvajokkal lennék megértő. Persze ezt könnyű mondani. De sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik társadalmi mechanizmusok végtermékei, mint például a piti drogdílerek, áruházi tolvajok. Sokukat az egész élete a fogantatása pillanatától predesztinálta arra amivé vált. De egyéni felelősség attól még van, a bíróság nem teheti meg, hogy ne állapítsa meg az egyéni felelősséget, akkor se, ha maga is látja, hogy amellett a társadalom is vastagon sáros. Minden rablógyilkosnak nehéz gyerekkora volt, de nagyon sok, nehéz gyerekkoron átment ember kiválóan elvan anélkül, hogy rablógyilkos lenne.
A védő dolga az, hogy a simlis rendőröket, a magukat istennek képzelő ügyészeket, a magukat tévedhetetlenül bölcsnek gondoló bírókat figyelmeztesse, ha letérnek a törvény útjáról. Igen, ebben benne van az is, hogy figyelmeztesse a védencét, hogy ha van lehetősége hallgatni, a vádnak nem adni muníciót, akkor ezzel a lehetőségével éljen.
Nem tudom, hogy az az ítélet rendesen meg van-e indokolva. A saját kúriai előtti tapasztalatom alapján: vagy igen, vagy nem. De ez egy szakmai kérdés, amelyben majd az AB állást foglal. Hogy tartani lehet attól, hogy az AB politizálni fog? Igen. Viszont emiatt valamilyen jogi lehetőséggel nem élni az ügyvéd részéről elég fura dolog volna.
Simán elképzelhető hogy ez a legújabb kör a „lúgos orvos” fellebbezéseiben reménytelen kapálózás.
Menjünk most be szépen gondolatban a börtönbe!
A börtönéletre sokan sokféleképpen reagálnak, de vannak tipikus jelenségek.
Ha valaki először kerül be, az rendszerint nem szokta elhinni, hogy tényleg az történik, ami. Főleg ha sokat kell bent tölteni. A felsőbíróságokra érkező beadványok jó része ilyen emberektől érkezik. Voltam én már kirendelt védője 20 éve bent ülő rablógyilkosnak, aki rendszeresen bombázza a Kúriát olyan irományokkal, amelyek leginkább a börtönpszichológusra tartoznának, ha lenne.
A tagadást követően elkezdődik a töltés maratonja. Egy idő után elfogynak a reális jogorvoslati lehetőségek. Jelen esetben talán ennek a határán vagyunk. Egy jó nevű büntető- és alkotmányjogi specialista írja a beadványt, amely alapján lehet esély arra, hogy egy újabb tárgyalást erőszakoljanak ki. Hogy azon milyen eredmény születik, az persze más kérdés. De lélektanilag ez még nem a töltés, ez még a küzdelem.
A töltés közben persze vannak még fellángolások, de azokról már tudat alatt az elítélt is tudja, hogy csak önmagának bizonyítja velük, hogy még nem adta fel.
Különösen hosszú börtönbüntetések esetében kritikus a töltés időszakának átvészelése, mert egy idő után eljön a szabadulás időszaka, amikor már pedálozni lehet jó magaviselettel a mindenféle kedvezményekért, egy-egy kint töltött hétvégéért.
A küzdelem időszakában tehát jönnek a jobbnál-jobb ötletek, főleg a bent működő Büntető Anyagi- és Eljárásjogi Tanszék jóvoltából. Mióta lehet skypeon beszélni a rabokkal, legalább nem kell kijárni a Venyige hotelbe továbbképződni, hogy mit olvastak a professzor urak a múlt héten az egyikük rokona által beküldött Büntetőeljárási törvényből.
Összegezve: az erkölcsi felháborodást értem és átérzem, de az ügyben semmi szokatlan nem történik, és az ügyvéd dolga meg az, hogy ha van fogás azon az ítéleten, akkor fogja meg. A bíróság dolga meg az, hogy hozzon olyan ítéletet, amelyen nincs fogás.
Hogy ez néha tud elég undorító biznisz lenni? Igen.
Hogy ez néha elég népszerűtlen tud lenni? Igen.
Viszont nem kötelező csinálni. Ha virágkötők vagy könyvtárosok vagyunk, örüljünk hogy munkánk mentes az etikai konfliktushelyzetektől. És ne baszogassuk azokat, akiknek a munkája meg kizárólag etikai konfliktushelyzetekből áll.