Sokkoló adatok: sokkal rosszabb a lélegeztetett COVID-os betegek túlélése, mint ami a médiában megjelent
Dr. Novák: Rosszabb a lélegeztetett COVID-os betegek túlélése, mint ami megjelent róla
Egyes nagy centrumokból érkeztek olyan hírek is, hogy a lélegeztetettek 80-100%-a meghalt. Egy intenzív terápiában dolgozó professzorral beszéltem a nehezen értelmezhető statisztikákról és arról, hogy paradigmaváltásra van szükség: vissza kell szorítani a lélegeztetőgép használatát. Exkluzív információk.
Két nagy (nem budapesti) intenzív osztályról kaptam megbízható, nem publikált adatokat: mindkét helyen a koronavírus miatt intubált, gépi (invazív) lélegeztetésre szoruló páciensek 92-95%-a meghalt.
Ami érdekes: a „hivatalos” halálozási arány ezen az intenzíven csak kb. 50% volt a COVID-os lélegeztetett betegek tekintetében. Akkor derült ki, hogy az 50% inkább 95%, amikor hosszas munkával, egyenként megnézték a kezelt betegek adatait, kezelésük kimenetelét.
Információim szerint nem arról van szó, hogy szándékosan kozmetikázták, meghamisították az adatokat, hanem a számítógépből ez az 50%-os túlélési statisztika volt nyerhető, volt gyorsan és egyszerűen lekérdezhető. A jelenlegi informatikai rendszer ugyanis alkalmatlan a pontos halálozási statisztika mutatására (több tényező zavarja: például beleszámolja az álpozitív, kezdetben COVID-gyanúsként felvett betegeket; a kórházi finanszírozás miatt sokszor valótlan/félrevezető kódolások történnek, lélegeztetettnek kódolva (nyilvánítva) azt is, aki nem volt intubálva és úgy géppel lélegeztetve; zavaró tényező a más kórházba, más osztályra történő áthelyezés is). Míg a kormány arra feküdt rá, hogy vegyünk minél több lélegeztetőgépet és azzal megoldjunk a helyzetet, mindenkit meggyógyítunk, a lélegeztetettek valós túlélési aránya sokkoló.
Ennek kapcsán a hazai egészségügyben, egy intenzív terápiában dolgozó professzorral, ismert szaktekintéllyel készítettem interjút, megkérdezve, hogy ő milyen adatokról tud más intenzíves osztályok tekintetében. Nekem megerősítette: ő sem tud jó adatokról a lélegeztetett (intubált) COVID-os betegek túlélését illetően.
Kedves Professzor Úr, gyógyíthatunk-e Magyarországon a nyugati protokollok alapján?
prof: A betegség nem ismeri az országhatárokat, az evidenciákkal alátámasztott irányelveket követni kell, egy akut légzési elégtelenségnek mindegy, hogy épp New Yorkban vagy Nyíregyházán betegíti meg a pácienst. Ugyanakkor biztosítani kell a gyógyuláshoz nem csak az eszközöket, de a személyi, ápolási feltételeket is. Ebben nem szabad kompromisszumokat kötni, ebben sajnos nyilvánvalóan le vagyunk maradva a nyugat-európai lehetőségektől. Ideális esetben egy intenzíves ápolóra két beteg (két ágy) kell jusson.
Most egy intenzíves ápolóra hány ágy jut hazánkban?
prof: Nincs hivatalos adatunk, én arra tudok támaszkodni, amit néhány intenzíves kollégám írt nekem: egy ápolóra 4-6 intenzíves ágy jut, ami óriási baj, de nyilván az ember ezt elfogadja, mert ez egy rendkívüli helyzet.
Van, ahol még egy COVID-os beteget sem tudtak extubálni (levenni a lélegezetőgépről), a halálozás eddig 100%-os. Sajnos a legjobb adat, amiről én tudok, hogy 78%-os a mortalitás, azaz a COVID miatt invazívan lélegeztetett betegek csak 22%-a éli túl. Az adatokat egyetemi és megyei nagy kórházakból kaptam.
prof: A statisztikák csalókák. Előfordul mondjuk, hogy egy 20 intenzív ágyas részlegnek feladatul adják, hogy 100 főre bővítsék a kapacitásaikat. Ez a szám jelenhet meg hivatalosan, miközben az osztály tudja, hogy ő képtelen ennyit ellátni, maximum 40-et.
Az nem megoldás, hogy a végtelenségig növeljük papíron az ágyszámok és a lélegeztetőgépek számát.
prof: Külföldön is úgy tűnik, hogy a paradigmaváltás segít: lélegeztetőgép helyett más módszereket kellene alkalmazni. Az egyik módszer, hogy az oxigént kapó betegek testhelyzetén változtatnak, akár például hasra fordítják őket. Ennek hatásossága a vér oxigénszintjén szinte azonnal látszik, így hamar eldönthető, ez mennyit segít, hogyan reagál a páciens. Azt látjuk nagyon sok betegnél, hogy ez ragyogóan működik.
prof: Az invazív lélegeztetésre alkalmas lélegeztetőgépek terén óriási előrelépés történt. Információm szerint nagyon jó minőségűek a gépek, néhány hiba előfordult, de azok technikai problémák voltak. Az ún. nem invazív lélegeztetési eszközök, maszkok terén azonban elég nagy a hiányosság, ezeket kellene fejleszteni.
Stratégiát kell váltani: nem a minél több lélegeztetőgép és az ágyszám bővítése a cél, hanem el kell kerülni a lélegeztetőgép alkalmazását.
prof: Az nem elvárható semelyik egészségügyi rendszertől, hogy mindenre készüljön fel. Tavasszal itt történt egy nagy hiba véleményem szerint: azt gondolták a döntéshozók, hogy ha rengeteg lélegeztetőgépet veszünk, minden megoldódik.
és a helytelen lélegeztetéssel pontosan úgy embert lehet ölni, mintha olyan ember kezébe adunk szikét, akit erre nem képeztünk ki.
prof: Meg kell szüntetni az intenzív osztályokon a látogatási idősávot. Azt, hogy délelőtt 10-11, délután pedig 4-5 között látogathatja valaki a hozzátartozóját, maximum akkor tudnám elfogadni, ha ezt akkor is betartanák mindenütt, amikor valamely fontos, ismert személy hozzátartozója fekszik az osztályon…