Göbölyös N. László: Hajó volt a trójai faló
Göbölyös N. László blogmagazinja
2017. nov 13.
Hajó volt a trójai faló
írta: Göbölyös N. László
Egy évezredes tévedés, egy fordítása hiba miatt hihettük, hogy a trójai faló valóban egy lóformájú építmény volt, amelyben az ostromló akhájok elrejtőztek. Francesco Tiboni olasz tengerrégész, a marseille-i egyetem kutatója viszont meg van győződve arról, hogy a „faló” hajó volt.
Ókori szövegeknél előfordult már legendás tévedés, pl. Mózes „szarvai” esetében, amely egészen Michelangelo szobrá
ig kísértett. A „faló” gondolatát vette át Vergilius is az Aeneisben. Tiboni professzor szerint a tévedésre az adott okot, hogy az eredeti homéroszi szövegben a „hüpposz” kifejezés szerepel, ami görögül valóban lovat jelent. Csakhogy itt egy föníciai hajófajtát jelöl, amely az építőmester Hippusra utal. A hajónak a lóhoz annyi köze volt, hogy orrát egy lófej díszítette. És ilyen hajóról már az I. században élt idősebb Plinius is tudott!
A lovat illetően a kétségek a következő évszázadban is felmerültek. Pauszaniász görög földrajztudós szerint a legjobb esetben is egyfajta faltörő kos lehetett, aligha tekinthetők a trójaiak annyira együgyűnek, hogy bedőltek volna egy ilyen cselnek. A modern korban is voltak kutatók, akik szerint a ló hajó volt, szükség volt azonban egy olyan régészre, aki ismerte hajózás történetét, és össze tudta rakni a mozaikokat, az árulkodó technikai nyomokat – írja a La Stampa.
Érdemes felidézni a Homérosz által az Odüsszeiában elmesélt epizódot, amelyet Vergilius kiemelt. Trója tíz éve tartó ostroma után a görögök egy Odüsszeusz által kigondolt, Pallasz Athénétól ihletett trükkel éltek. Úgy tettek, mintha elhagyták volna a várost és elindultak volna hazafelé, de a tengerparton otthagytak egy hatalmas „falovat”, amelyben ott rejtőztek a legbátrabb akhájok, köztük maga Ithaka királya. Szinón, a fiatal görög, akik úgy tett, mintha dezertált volna, azt mesélte Priamosz trójai királynak, hogy a lovat engesztelő ajándékként hagyták ott Pallasz Athénénak, mert megszentségtelenítették a templomát. Laokoón pap figyelmeztetése ellenére a trójaiak akkor rést vágtak a város falain, hogy be tudják vinni a szerkezetet és ezzel meg is pecsételték sorsukat.
„Homérosz – magyarázza Tiboni – tökéletesen ismerte a hajóépítés technikáját, és meséjében egy sor olyan utalást hagyott, amelyet utódai nem értettek meg. Homérosz soraiból az is kiderül: a görögöknek azért is érdekükben állt gyorsan befejezni a háborút, mert a hajóképítmények „varratai” már kezdtek rossz állapotba kerülni. A későbbi írók és fordítók azt hitték, hogy a varratok a vitorlákra vonatkoznak és ez talán nem lett volna olyan súlyos, hogy hazatérésre kényszerítse a görögöket. Nem tudták, hogy az ókori görög hajójat növényi rostokkal varrták össze, keresztöltésekkel, mint ahogy ma tudjuk a felszínre hozott roncsokból. Ezeknek a a növényi rostoknak a rothadása viszont valóban széteséssel fenyegette a hajókat. A helyre hozás több ezer órát vett volna igénybe. Tehát volt miért sietniük.”
Különben amikor Vergilius az Aeneisban elmeséli a monumentális ló megépítését, tulajdonképpen a korabeli hajóépítés technikáját írja le: hogyan építették meg először a külső vázat, majd az oldalakat fenyőfából, hogy a bordázathoz tölgyfát használtak. Megemlít egy juharfából való keresztgerendát is, amelyet eddig csak egyetlen hajóroncson találtak, a híres marsalai pun-főniciai hajón, amelyet ma a Baglio Anselmi múzeumban őriznek.
A lónak hajóval való felcserélésére hihetőbbé teszi a történetet. A Hippus-típusú hajókon általában nagy értékű dolgokat, pénzt szállították, így ez jobban felkelthette a trójaiak étvágyát és engesztelő ajándéknak is inkább megfelelt. Nem beszélve arról, hogy a harcosok is jobban el tudtak helyezkedni a hajó rakodó terében. Ami pedig a hajónak a város falain belülre való szállítását illeti, Homérosz szerint olyan kerekes szerkezetet használtak, amelyekkel szárazföldre vitték a hajókat javításra.
Tiboni professzor elmélete szakmai körökben széles elismerésre talált. Mindazonáltal nem változtat azon, hogy a „trójai faló” szimbolikus értelme napjainkban is megmaradjon.
