Diétás Magyar Múzsa: Grafikonvak pénzosztás?
2020.09.01
Erről a hírről nekem az jutott eszembe, hogy „nahát gyerekek, most azért kiderül, hogy mire való a jogász”. Elmagyarázom.
Adott az OTKA, amely a magyar tudomány egyik finanszírozási rendszere, tudósok pályáznak arra, hogy bizonyos kutatási projekteket támogasson az állam. Az, hogy kit támogatnak, úgy dől el, hogy van egy zsűri, amelyik eldönti hogy te idén kapsz vagy sem.
Ne legyenek illúzióink: a zsűri rendkívül szakmai és nagyon nagy koponyák alkotják, de nem mentes egy kis ide-oda lobbizástól, a magyar tudományos életben (mint az összes többi országéban) segít, ha vannak befolyásos haverjaid. A világon mindenütt (nálunk is) ezért el szokás várni bizonyos objektív feltételek teljesítését.
Az addig rendben volna, hogy Palkovics, aki szerint a világ grafikonokkal ábrázolható és egyenletekkel felírható (tipikus gépészmérnök-betegség, sajnos nem vagy csak részlegesen gyógyítható) azt mondja, hogy hangsúlyosabban látni akarja a szempontok között az adott projektben dolgozó tudósok publikációs teljesítményét.
Tegyük hozzá, hogy ezzel azért vannak gondok. Egyrészt a publikáció, noha látszatra tényleg nagyon objektív és mérhető és grafikonra rajzolható dolog, valójában ott pontosan ugyanazok a folyamatok jellemzők, mint egy OTKA-pályázatért lobbizásnál. Minden tudományterületen vannak pápák, akik ha be vannak véve szerzőnek, akkor könnyebben csúszik be az a cikk a Q1 (top kategóriás) folyóiratba, megvannak azok a konferenciák, ahova öt liter hazaival megérkezve meg lehet olajozni azokat a fogaskerekeket, és így tovább.
A másik gond, hogy a publikációs teljesítmény szorosan összefügg ugyan a tudományos teljesítménnyel, de a korreláció messze nem akkora, mint azt sokan (így pl. Palkovics) gondolják. Ugyanis a cikkírás egy külön tudomány.
Jobb helyeken tehát a publikációs teljesítmény az egy szempont és nem a szempont.
De Palkovicsék húzásával nem is ez az igazi baj, hanem hogy utólag nyúlnak be az eredménybe. Nem arról van szó, hogy jött volna egy új kritériumrendszer, hogy X publikációs teljesítmény fölött csak külön indokolással utasítható el, Y teljesítmény alatt pedig csak külön indokolással támogatható. Ezzel szerintem semmi gond nem lett volna. Hanem kivettek párat azzal, hogy ez a tudománymetria szerint nem jó, majd betettek a helyükre másokat, amelyeket viszont a szakmai zsűri nem fogadott el.
…és a vége az lesz, amit az MTA-intézetek kutatói előre megmondtak: zülleni fog a magyar tudományos élet. És ez majd előbb-utóbb a grafikonon is látszani fog. Akkor fogjuk majd azokat kicsit átrajzolni az objektív tudományosság jegyében.
HOZZÁSZÓLÁSOM
A gyökér valahogy afelé van, hogy ki tudná azt megmondani előre, mondjuk a szerző példázatánál maradva, hasznos é bármilyen szempontból a gyilkos galóca kalapján a pöttyök és az átlagos páratartalom összefüggéseit kutatni, avagy hülyeség az egész? A publikációkkal saját magát szeretné fényezni az emberünk, vagy netán a tudományt vinné előre? Mi az a szempont, ami legalább közelítőleg mutatja, milyen kutatást érdemes támogatni az államnak?
Hát a publikációs index, az már kiesett. Maradt a személyes lobbizás. Az eset a hatalom központosításának újabb terét jelzi. Ma még számít az OTKA, holnap már csak Palkovics, vagy aktuális akárki a Kormányból. És ez sokkal egyszerűbbé teszi a támogatási rendszert, nem kell kínlódni a tudósoknak a publikációk megírásával, elhelyezésével. Majd a Kormány szakértői eldöntik, milyen kutatási projekteket támogasson az állam.
Hogy miért utólag? Egyszerű. Így egyszerű javaslattevővé minősítették át az egész tudós zsűrit. A mi embereink biztosan átmennek, de engedünk nektek is valami teret a büszkeségetekért. Nem romlott a tudomány helyzete, csak egyszerűsödött. A központosított pénzosztás szerintem eredményesebb, mint a széttagolt szervezeteken keresztüli támogatás.