Arany László: Mars-híradó – 2019/1.
Elzett-lakat
A felvétel kapcsán máris a szokásos problémába ütközünk: vajon ez a kép tényleg a Marson készült? Megfelel a valóságnak az, hogy valaki, miközben a bolygó felszínén mászkál, elhajít egy lakatot, és még a kulcsot is otthagyja alatta? Vajon ki tehette? Miért kellett neki a lakat? Ki elől zárt el valamit? És miért dobta el? Mi lett a lakat tulajdonosával? Ki lehetett ő? Ember? Földönkívüli? – Stb. megannyi megválaszolatlan kérdés.
A Curiosity ezt a kétségtelen és nagyon is emberi használati tárgyat a MAST 100-as kamerájával kapta lencsevégre SOL 778-kor, az eredeti nyers felvételt Neville Thompson osztotta meg, a lakat felfedezése pedig Szabolics László érdeme.
Repülő csészealj
Ahogy a lakat kapcsán csakis a legelvetemültebbek emlegethetnek „belelátást” vagy „szélfútta sziklát”, ugyanez érvényes a következő felvételre is. A kép nyilvánosságra hozója Keith Laney, a felfedező Szabolics László, a kép időpontja Curiosity, Sol 703.
A legkisebb kétség sem férhet hozzá, hogy a fotón egy repülő csészealját látunk. Tekintélyes méretű, s alakja is kissé eltér a Földön leggyakrabban megfigyelhető Adamski-típusú berendezéstől. Jól kivehető ívelt kupolája, a szokásos „diszk” formát azonban kitüremkedések szakítják meg, ám ezek is tökéletes szimmetriát alkotnak. A csészealj alsó részén fekete korong látható, szélén fényfűzér.
A tárgy mesterséges eredetéhez semmi kétség sem fér.
Teljességgel kizárható, hogy a Curiosity ne vizsgálta volna meg közelről e földönkívüli technikai alkotást. Bizonyosan megtette. Ám mivel „nemzetbiztonság érdek” fűződik a szerkezet további részleteit illetően, az alaposabb vizsgálatba a nagyközönség nem kaphat betekintést. Sem most, sem később.
Hattyú
A Curiosity Sol 828-kor, azaz 2014.12.07-én egészen elképesztő dolgot kapott lencsevégre, s bő négy év telt el, mire ezt a nyers felvételt Rami Bar Ilan felfedezte, a legérdekesebb részt kiemelte, és párhuzamba állította egy földi madárral, jelesül egy hattyúval.
A felvétel alapszíne a szokásos NASA-homokszín, továbbá jelentős a szemcsézettség is, a felismerhetőség további lerontása érdekében. Ám akárhogy mesterkedtek is, a jellegzetes madárfejforma és a hozzá kapcsolódó meglehetősen hosszú nyak, teljes egészében felismerhető maradt. Az állat (fura volna, ha valaki szélfútta sziklának vélné…) jelentős mértékben kicsavarja a nyakát, jellegzetes tisztogató-tollászkodó testtartás ölt fel. Testének egy része is halványan felsejlik az utólagosan felhordott fedőréteg alatt.
Nézzük meg még alaposabban a felvételt! A hattyú nyaka mögötti lapos kövön nagyon szépen kirajzolódnak a vízfelszínen futó hullámok árnyékai. Ez a lapos kő tehát a víz alatt van.
Valahol azért mélységesen felháborító, hogy a NASA-nál, egy amerikai kormány alá tartozó hivatalnál, emberek tömegét azért fizetik, hogy elrejtsék előlünk az igaz valóságot, s nem pedig azért, hogy feltárják azt…
Hétköznapi tárgyak
A Curiosity marsjáró Sol 1682-kor készített felvételén több, hétköznapi használati tárgy is látható. Sajnálatos módon a NASA-homokszínnel elfedett valódi árnyalatokat nem látjuk, sőt, a teljes fotó még agyon van szemcsésítve is, de a kép így is elég beszédes. Már amennyiben tényleg a Marson készült.
A fotó előterében mindjárt egy kerek, egyik végén derelyevágó-szerűen kiképzett eszközt láthatunk, hosszabb nyéllel. A bal végén mintha egy fogaskerék is felbukkanna, kicsit ferdén, talán mert a tárgy maga sérült. Szabályosan kiképzett mivolta, célirányos felépítése, egyértelművé teszi mesterséges eredetét.
A közvetlen közelében, néhány centiméterrel felette pedig egy biztonsági kulcs látható. ezt a fajta duplatollas megoldást általában trezoroknál alkalmazzák. Anyaga kétséget kizáróan valamiféle fém lehet. A kulcs mellett balról ugyancsak egy szabályos tárgy látható, illetve valamilyen eszköznek letört darabja. Erős nagyítás mellett a pontos négyzetet formáló „talpán” rácsos jellegű felépítés bontakozik ki. Elkeskenyedő kúp része szintén nem az „intelligens” marsi szelek erodáló tevékenysége miatt jött létre… Mögötte egy újabb tárgy látható, rendeltetésének felismeréséhez szintén kevés ismerettel rendelkezünk.
Arra az esély, hogy egy távoli bolygón, egymástól néhány cm-es távolságra legalább négy, egyértelműen szabályos tárgy egymás mellé kerüljön, úgy, hogy valamennyi a „természet puszta szeszélyéből” jött volna létre, gyakorlatilag nulla. A legkisebb kétség nem fér hozzá, hogy mesterséges eredetű eszközökről van szó. Ám sem ezek, sem a továbbiakban bemutatásra kerülők, valahogy nem lépik át a nemzetközi sajtó irányítóinak ingerküszöbét. Vajon miért?
Szkafanderes humanoid
A Curiosity következő felvételén, melyet Sol 1790-kor készített, azaz csupán egy héttel a rakétahordozó-blokkra emlékeztető tárgy lefényképezése előtt, egy szkafanderes, humanoid lény bukkan fel. Valószínűleg nem földi ember, mert a mi számunkra – ahogyan azt marsi felvételek több tucatja bizonyítja! – a Marson nem szükséges szkafandert viselni. Ezen a lényen viszont van, tehát nem földi ember, talán nem is marsi, akár valahonnan távolról is érkezhetett. Még az is elképzelhető, hogy van kapcsolat közte és a fentebb bemutatott, néhány napos eltéréssel lefényképezett tárgy között, hiszen egymáshoz meglehetősen kis távolságra vannak, nagyságrendileg 100 méterre.
A lény testarányai és mérete tökéletesen megfelel az emberi arányoknak, érdekes módon, a marsjárónak éppenséggel hátat fordít, és felemelt jobb lába azt erősíti meg, hogy éppen az ellenkező irányba sétál tőle. Kezeit maga előtt tartja. Ha nem lenne rajta szkafander, akár egy ismert földi tevékenység is eszünkbe juthatna testhelyzete alapján…
A „szikla” felső része, amin a lény áll, a „maszatolós” technikával még tovább hamisított (nem volt elég a kép életlen mivolta és a színek elvétele, még ez is!), és azt is kivehetjük, hogy amerre az arcával fordul, mintha valamiféle szabályos szerkezetek lennének ott. Számos párhuzamos szerkezeti elemet és derékszöget láthatunk.
Megmagyarázhatatlan, hogy miközben a NASA közel 60 éve, dollárszázmilliók elköltése mellett a „földönkívöli élet nyomait kutatja”, a Marson sétáló humanoid lény nem tűnik fel nekik… Miként a világsajtó képviselőinek sem. Mintha nem akarnák látni a nyilvánvalót. Igaz, ha látnák és észrevennék, akkor nem tudnának további százmilliókat elkölteni a „földön kívüli élet kutatására”…
Hétköznapi használati tárgyak
A Curiosity következő felvétele teljesen friss, 2019. május 31-én készült, a felfedező Rami Bar Ilan, a nyerskép a 97601b katalógusszámot viseli. A képen egy félig eltemetett vázát láthatunk. Szabályos kialakításához szemernyi kétség nem fér, vagy fazekas munka, vagy pedig gépi. A mérete is stimmel. Nagyjából ekkora vázákat szoktunk mi is használni a mindennapokban. Ki tudja milyen messziről görgette ide a szél vagy a vízár.
Ahol ennyi különböző tárgy hever szétszórva, ott ugye szükség van egy jól megtermett kukára is (fémből készült hulladékgyűjtő jelen esetben), és éppen ilyen tárgyra sikerült Szabolics Lászlónak rálelnie a Curiosity marsjáró PIA 19398 jelű felvételén. A kuka fedelét mozgató kar is teljesen jól látható. Az bárki számára azonnal feltűnhet, hogy a tárgy anyaga jelentősen eltér a környezetétől, fémes jelleggel bír, tökéletesen szabályos, azaz kétségtelenül intelligens alkotók állnak a háttérben.