Történelem

Történész állítása: a britek nem akarták a német megszállást/Kommentem

Történész állítása: a britek nem akarták a német megszállást/Kommentem

Gellért Ádám történész szerint Magyarország német megszállását nem lehet egy okra visszavezetni, de az biztos, hogy a britek nem akarták, éppen a kiugrást támogató politikusok és a zsidóság érdekében.

2019. július 08.Konkrét (2019. július 08., hétfő 15:00)

Műsorvezetők: Böcskei Balázs

Beszálltunk a Konkrétban abba a vitába, amely még márciusban robbant ki; éppen a német megszállás évfordulóján jelent meg Borhi László, az Indianai Egyetem történészének cikke az indexen arról, hogy a szövetségesek provokálták ki a német megszállást, mert ezzel akarták gyengíteni a német haderőt, nem törődve a magyar zsidókkal.

Gellért Ádám, a Bristoli Egyetem történész-doktorandusza, a Clio Intézet társ-ügyvezetője azt mondta: Borhi László alapállításai megkérdőjelezhetőek és szemezget a forrásokból, ezt viszont a legjobb szándék mellett sem lehet – amit természetesen nem kérdőjelez meg. Azzal kezdte, hogy főleg Sztálingrád és a szövetségesek olasz partraszállása után egyre jobban érlelődik a magyar felsővezetésben a félelem, hogy mi lesz az országgal, hiszen jönnek keletről az oroszok. Kállay Miklós miniszterelnök megpróbál egyensúlyozni (ezt nevezzük hintapolitikának), csökkenteni a németek támogatását (például az orosz fronton harcoló katonák számát és a hadianyag-szállításokat). Sok országban megindulnak béketapogatózások, nem csak a hivatalos csatornákon – ez minden háborúban előfordul. De a németek tudták (erről bővebben később), és ez szálka volt a szemükben.

Mit akartak a britek?

Noha Borhi azt írja, hogy Magyarország a feltétel nélküli megadást is elfogadta volna 1943 őszén, az ezzel kapcsolatos tárgyalások addig jutottak, hogy csak akkor valósulhatna meg, ha angolszász csapatok lépnének magyar területre. A britek – hangsúlyozza Gellért Ádám – teljesen tisztában voltak azzal, hogy a magyarokat csak akkor bátoríthatják bármiféle szembenállásra, ha a szövetségeseknek megfelelő a helyzet: nem akarták, hogy az „ellenzéki” (valójában a kormány más köreit képviselő) vezetőket internálják, a zsidóságot deportálják. Látták, hogy az azonnali magyar átállásból német megszállás lesz, ezt pedig ellenezték, maga Winston Churchill miniszterelnök is.

A Borhi László által hivatkozott amerikai iratokat magyar történész nem látta, Borhi amerikai professzorsága miatt könnyen hozzáférhet, de a forrásokat se angolul, se magyarul nem publikálta – jegyezte meg Gellért Ádám, hozzátéve: feltette a kérdést, hogy mik ezek a dokumentumok, hol lehet őket elolvasni, de nem kapott választ.

Mi vezetett a megszálláshoz?

Borhi Lászó azt is írja az említett cikkében, hogy egy amerikai delegáció érkezett ’44 március 16-án különbéke-javaslattal Magyarországra, ám ez provokáció volt, nem akartak megegyezni, csupán az volt a céljuk, hogy a németeket csapatokat vonjanak el más, fontos területekről, így segítve elő a partraszállást. Gellért Ádám közölte: a delegáció, az ejtőernyősök legszélesebb mandátuma az volt, hogy kapcsolatot vegyenek fel a magyar féllel, beszéljenek esetleg alacsony szintű katonai akciókról, de semmi több. Egyébként 2015-ben még Borhi is ezt állította, 2019-ben meg már azt, amit az indexen olvashattunk, így magának is ellentmond.

Azt mondta: nincs egy ok arra, hogy mi vezet a megszálláshoz. A magyar, a brit, és az amerikai iratokból ezt sose fogjuk megtudni, azok csak áttételesen segítenek. A német iratok ’43 őszétől kezdődően arra vonatkoznak, hogy bizalmatlanok, megkezdik Magyarország – és Románia – megszállási tervének kidolgozását, amire Hitler ’44 februárban ad parancsot. Tehát az látható, hogy sokkal régebb óta része volt ez a német politikának, minthogy az említett amerikaiak megérkeztek volna. Német történészek szerint a megszállásnak katonai, stratégiai okai is voltak, és Hitler döntéseit nem lehet mindig racionális szemmel vizsgálni.

Kiugrási kísérlet

A magyar kiugrási kísérletekről a németeknek majdnem teljes tudásuk volt, megfejtették a táviratokat, kettős ügynökeik voltak magas posztokon, de ezt a magyarok is tudták, így mindenki úgy próbált meg valótlan információkat is csepegtetni, hogy az ne tűnjön fel a másiknak.

Gellért Ádám összegzése szerint Borhi László „nagyon egyoldalú és egy indokot megadó” állításával szemben egy sokkal több szempontú megközelítésre lenne szükség. Ugyanakkor írása provokatív és minden kutatót kutatásra inspirál, nemcsak az 1944 márciusában történtekről.

Még szintén kedvelheted...