Tarics Péter: Egyetlen vizsgálat hiányzik Petőfi azonosításához
Petőfit csak a 15 milliós magyar nemzet temetheti el tisztességesen TARICS PÉTER | 2021. MÁR. 14. 20:20
1989 július 17-én dr. Kiszely István neves antropolgóus volt a harmadik barguzini Petőfi-kutató expedíció szakmai vezetője, és ilyen minőségében azonosította Petőfi Sándor maradványait, ezt az eredményt több külföldi vizsgálat is megerősítette. Már csak egy genetikai azonosítás várat magára. Sokan támadták őt ezért, főként a hivatalos szervek. Így csaknem a rendszerváltás kezdete óta tart Petőfi Sándor földi maradványainak kálváriája, azóta tartott Kiszely István meghurcoltatása is – egészen 2012-ben bekövetkezett haláláig.
Petőfi Sándor földi maradványait tehát a szibériai Barguzinban dr. Kiszely István azonosította, Clyde Simson és Bruce Latimer amerikai, valamint Alekszij Burajev orosz antropológus segítségével. Kéri Edit kezdeményezésére Morvai Ferenc kazángyáros 1988-ban és 1989-ben három expedíciót indított Barguzinba, a harmadiknak volt Kiszely a szakmai vezetője. Valamennyi ásatáshoz szükséges hivatalos engedélyünk megvolt. 1989. július 17-én Barguzinban feltárták az ótemetőben az úgynevezett „száműzöttek sírkertjét”, ahol a 7. számú sírban, 170 cm mélységben megtalálták azt a csontvázat, amelyet később egyértelműen a Petőfiéként határoztak meg.
S hogy melyek azok a megdönthetetlen antropológiai bizonyítékok, amelyek megerősítik, hogy valóban Petőfi csontvázáról van szó?
A következők: A csontváz koponyája – a homlokvarratok nyitva maradása miatt – magas. Az állcsont tájék igen keskeny és a fogsorív előreálló, az állkapocs magas, az állcsúcs előtt homorulat található. A bal felső szemfog erősen kiáll a száj síkjából a felső második metszőfog hiánya miatt. Fogai nagyok, előreállóak, ebből a síkból még kiemelkedik a bal felső szemfog.
Összességében az egész arc az ismert – 1848-ban készült – dagerrotípiával (kezdetleges fényképpel) megegyező jelleget mutat. A koponyán lévő varratcsontok és a meglévő fogak kopási felszíne alapján számított életkor 30-35 év közöttire határozható, a fogak egy része valamivel a halál előtt (2-3 hónappal) esett ki.
A koponyán lévő varratcsontok és a meglévő fogak kopási felszíne alapján számított életkor 30-35 év közöttire határozható. Kép: Archív
A medenceöv egyértelműen férfias. A medenceszélesség azonos Petőfi Budapesten található ruhájáéval. A lényegében egészséges vázcsontok, az ülőcsont ízesülése és a végtagok hosszanti főtengelye alapján az életkora szintén 30-35 év közé tehető.
Felmerül a kérdés: Vajon testméretei is megegyeznek a még életében ismert méretekkel? Igen. Straub Imre orvos harminc éven át foglalkozott Petőfi testalkatával, pontosan feltérképezte a költő testének métereit. Ő készítette föl Kiszelyt is e tekintetben. A 7-es számú sírban talált csontváz méretei teljes mértékben megegyeznek a Straub Imre által megállapított adatokkal.
Ma már történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy Petőfi 1849. július 31-én nem halt meg és nem tűnt el Segesvárnál, hanem orosz hadifogságba esett, és 1856. május 10-én vesztette életét a Barguzinhoz közeli Eleszunban (oroszul: Iliszunzsbank), 33 éves korában.
Egyéb írásos feljegyzések, kordokumentumok is bizonyítják, hogy Petőfi valóban Barguzinban volt…
A 19. században például a dán Geck-expedíció leírta Petőfi barguzini működését, sírját, egy svájci expedíció pedig mindezeket megerősítette. Ezen kívül Kéri Edit ötvenhat első világháborúból visszatért katona elbeszélését dolgozta fel, akik szerint Barguzinban van Petőfi utca, Magyar utca stb. Nem beszélve arról, hogy a 20. század elején megjelent Lazar Jefimovics Eliaszov orosz történész „Barguzini tények és legendák” című könyve, amelyben leírja Petőfi tevékenységét, viselkedését.
Persze az igazi, megkérdőjelezhetetlen bizonyíték az lenne, ha a költő édesanyjának csontjából vett minta DNS-vizsgálati eredményét összehasonlítanák a fia csontmintájával, Hrúz Mária maradványai viszont nincsenek meg. Hogy hol vannak, azt nem tudjuk. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy mi történt 1990-ben, miután a budapesti Fiumei úti temető 17/1/1es sírját, ahol Petőfi Sándor édesanyja, édesapja, István öccse, felesége és fia, Zoltán nyugszik, palánkokkal vették körül. Tehát az anyai ágú vizsgálatokat nem lehet elvégezni.
Ez azt jelenti, hogy a végső azonosításhoz egy Y-kromoszóma-vizsgálat hiányzik. Haj-, vér- és köpetmintát vettek Kiszelyék Petőfi édesapja testvérének, Petrovics János tizennégy egyenes ági leszármazottjától. A csontanyagot elküldték a Berkeley Egyetemre, de nem volt, aki a vizsgálatokat kifizesse, ugyanis 3500 dollárba került.
A magyar nemzet mindmáig nem tudta tisztességgel, becsülettel eltemetni szabadságharcos költőjét. Már csak egy kérdés maradt: Mikor és miként valósítható meg Petőfi temetése? A genetikai azonosítást követően kerülhet sor a szertartásra. Ha ez megtörténik, akkor újra lesz szabadságharcos Petőfi Sándorunk, akinek sírjához el tudunk zarándokolni, hogy erőt merítsünk a jelenben és a jövőben. Petőfi Sándort nem lehet kisajátítani. Ő az egész magyar nemzeté. A temetésre tehát csak a 15 milliós magyar nemzet jogosult.
