Stoffán György: A legendák világába tartozik Koppány felnégyelése
Súlyos hatalmi válság Géza fejedelem halála után
A honfoglalás után a Kárpát-medencében megtelepedő magyarság etnogenezise és legelső államhatalmi megszerveződése, a Magyar Fejedelemség kialakulása még a sztyeppei kultúrkör körülményei között zajlott le.
E vajúdó, és súlyos belső konfliktusoktól sem mentes folyamat fontos állomásának tekinthetjük Géza 972-ben történt fejedelemmé választását. Géza még fejedelemmé választásának évében megüzente Ottó német-római császárnak, hogy a családjával együtt fel kívánja venni a keresztséget.
Géza megtiltotta a magyar törzsek külföldi kalandozásait, és kíméletlenül fellépett azokkal a törzsi vezetőkkel szemben, akik meg akarták őrizni a nagyfejedelmi hatalomtól való viszonylagos függetlenségüket.
A titokzatos Koppány, mint Árpád nagyfejedelem vére
E belharccal összefüggésben bukkant fel a későbbi évszázadok krónikáiban a lázadó vezér, Koppány neve. Koppány, akit egyes latin nyelvű forrásokban Cupan duxként emlegetnek, a legelfogadottabb álláspont szerint Géza rokonának Tar Zerindnek volt a fia. A két világháború közötti időszak neves történésze, Hóman Bálint kutatásai alapján Tar Zerind a honfoglaló nagyfejedelemnek, Árpád legidősebb fiának, Tarhosnak volt az unokája, ezért Koppány, mint Árpád ükunokája fejedelmi vérből származott.
Úgy tartják, hogy Koppány az István elleni lázadás idején a somogyi hercegség birtokosa volt, amely a mai közigazgatási megyehatárnál lényegesen nagyobb, délen egészen Zágrábig húzódó területet foglalt magában.
Ősi jog szerint követelte jussát a somogyi nagyúr
Koppány vezér Géza halála után a sztyeppei népekre jellemző szeniorátus elvére hivatkozva bejelentette igényét a fejedelmi főhatalomra, és ugyancsak a sztyeppei nomád népeket jellemző szokásjog, a levirátus alapján követelte magának Géza özvegyét, Saroltot feleségnek.
A feltörő nyugati kereszténység és az ősi nemzetségi rend végső összecsapása
István még apja halála előtt, 996-ban feleségül vette Liudolf Gizellát, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg lányát. Géza halálhírére István összehívatta a főembereket, hogy előkészítse saját nagyfejedelemmé választását.
Amikor Koppány értesült István hadainak gyülekezéséről, félbehagyta Veszprém ostromát, és a közeledő sereg elé vonult, hogy felvegye velük a harcot. A történettudomány irányadónak tekintett álláspontja szerint a döntő csatára valahol Veszprém és Várpalota között, legnagyobb valószínűséggel Sóly határában került sor.
A hagyomány szerint Koppány holttestét István felnégyeltette és elrendelte, hogy a testrészek közül egyet elrettentésként szegezzenek ki Veszprém kapujára, a többit pedig hasonló célból Esztergomba, Győrbe, illetve Erdélybe küldte.
Az első források még Koppány nevét sem említik meg
Ezekről a viharos évekről, de különösen Koppány sorsáról csak nagyon kevés egykorú és valódi forrásértékkel rendelkező dokumentum maradt fenn. A későközépkori legendáriumok a korabeli szűkszavú leírásoknál sokkal részletesebben taglalják Koppány sorsát, olyan részleteket – köztük a híres felnégyelést is – megemlítve, amelyek sehol sem szerepelnek az eseményhez még közeli egykori írásos forrásokban.
Csak a 14. század végétől tudnak Koppány felnégyeléséről
A történelemben nem lehetnek tabutémák. Noha a volgai bolgároknál valóban létezett a felnégyeléshez hasonló kivégzési mód már az ezredforduló táján is, ezt azonban házasságtörésért alkalmazták, és nem felnégyelve, hanem kettévágva a delikvenst. Berend Nóra álláspontjával szemben többek között azt az ellenérvet hozták fel, hogy Koppány esetében a felnégyelés nem kivégzési módként, hanem a holttest elrettentési célból történt megcsonkításaként értelmezhető.
- Még ha Koppány személyének ennél jóval nehezebben kérdőjelezhető meg a valódisága, semmi sem bizonyítja Kálti Márk felnégyelésre vonatkozó történetét, amit sokkal inkább az Anjou-ház hatalmának erősítését szolgáló példának, mintsem valóban megtörtént eseménynek tekinthetünk.