Petőfi Sándor: A farkasok dala és Petőfi Barguzinban
BorsOnline: Újranősült és fia született Petőfi Sándornak
„Számtalan régészeti bizonyítékot felsoroltak az állkapocstól a csípőszélességig, amiben egyezést találtak a magyar költővel.
– 11 embertani jellegű egyezést találtunk. 1:300 millióhoz az esélye annak, hogy ugyanilyen csontvázat találjunk – mondta Varga Béla régész.
Úgy gondolják: Petőfit az 1848–49-es szabadságharc után hadifogolyként oroszok hurcolták Szibériába. A titokzatos Petrovicsról a mai napig beszélnek a faluban, aki verseket is írt. Sovány, középtermető, bajuszos ember volt. Házastársi viszonyban élt a postamester lányával, akitől Alexandr nevű fia is született. A kutatások szerint Petőfi 1856-ban halt meg.
Origo.hu: Petőfi csontvázkrimije
1989 július 16-án a nagyrédei székhelyű Megamorv vállalat tulajdonosa, Morvai Ferenc bejelentése. Eszerint az általa finanszírozott expedíció a burjátföldi Barguzin temetőjében megtalálta a költő földi maradványait.
Kiszely István, az expedíció antropológusa bejelentette, hogy kollégáival együtt a csontvázon 25 olyan jellegzetességet azonosított, amelyek a korabeli dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek.
Ezek közül is kiemelték a koponya, és Petőfi egyetlen ismert, 1844-ben készült fotográfiájának egymásra másolásából látható azonosságot, valamint a költő közismert farkasfogát, amely a feltárt csontváz felső álcsontjában is látható.
Petrovics István és Hrúz Mária oldalági rokonai hajlandóak voltak a genetikai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mintaadásra. A mintákat a Megamorv Petőfi Bizottság kínai genetikusokkal vizsgáltatta meg. Li Csengtao, a kínai igazságügy minisztérium által megbízott kutatóközpont igazgatója március 13-án, a Megamorv Petőfi Bizottság által szervezett sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a rokonok vérmintái, valamint a barguzini 7. számú csontvázból nyert minta összehasonlító DNS-vizsgálata 99,2- 99,9 százalékos egyezést mutat.
Petőfi Sándor: A farkasok dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se’, hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!
Nehéz Mihály: Petőfit nem lehet megölni
„Számomra 1988. júniusában adatott meg a lehetőség, hogy Szibériában megjelent versek, cikkek fordításaival foglalkozzam.
Balajthy András jóvoltából kezdhettem A.V.Tivanenko Barguzinról, Petrovicsról, Eliászov kéziratgyűjteményéről, az ottani őslakosok visszaemlékezéseiről, versekről írt cikkeit magyar nyelvre fordítani. No, de eközben felfedeztem Petőfi Sándort két orosz nyelvű versben és egy róla énekelt dalt.
Szuromi professzor párhuzamot vont a Barguzinban dalként fennmaradt „Az álmok” és Petőfi „Véres napokról álmodom” verse között, valamint az utóbbi kései rácsengésének minősítette a „Szomorú volt az életem” című barguzini illetőségű verset, és megállapítja: „Az álmok” a megfáradt, kiábrándult, önmagát szatírikusan ábrázoló költő hangulatát, s a „Szomorú volt az életem” ugyanezen költőnek a meghasonlását, halálvárását tükrözi.
Szomorú volt az életem…
Szomorú volt az életem
Beléje még nem szüremlett fény,
Elhangzott hattyú énekem,
S a síromhoz is közelgek én.
Előjönnek a leélt évek,
Fölsejlik már számos árnyalak,
Elbúsít, ha képekre nézek,
A rámák üresen állanak!
Belül tettem nincsen énnekem,
Csak álmok, vágyak, töprengések,
Keserűen tölt el szégyenem,
Meddők voltak a szenvedések.
Petrovics-petrován
Hej, Petrovics-petrován!
Nem mulatsz te igazán.
Meg nem iszod a vodkát,
A m’ért is nem mondsz adomát?
Petrovics, petrovánunk,
M’ért nem a mi Ivánunk?
Szurkot főz a Sámánkán,
Léket vág a jég hátán,
S belőle sügért húz ki
Hallének meg is főzi
Ha pénz van iddogálunk,
S Petrovics vendég nálunk,
Ittlétre tanít minket,
Ne törje bú szívünket.