Íme a cikk törzsszövege az új HTML5-ös struktúrában:
Megcáfolt tévhitek, új eredmények a Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolásáról
Hogyan született a magyar Szent Korona első hiteles ábrázolása? Erre a kérdésre adott választ legújabb kutatási eredményei alapján az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja. A Pálffy Géza és munkatársai a történeti kutatás mellett művészettörténeti, heraldikai, várostörténeti és historiográfiai vizsgálataik alapján rekonstruálták a rajz keletkezésének idejét, feltételezett készítőjének személyét és az ábrázolás elkészültének körülményeit.
A szakembereket és a közvéleményt egyaránt foglalkoztató probléma kapcsán az elmúlt évtizedekben több elmélet is napvilágot látott: az úgynevezett Fugger-krónikában látható koronakép keletkezésének idejét 1440-től 1555-ig határozták meg, és széles körben elterjedt az a vélekedés is, miszerint a korona egy ideig a neves augsburgi bankárok, a Fuggerek birtokában volt, akik lerajzoltatták családi krónikájukban.
„Már a koronarajzot tartalmazó forrás megnevezése is téves: a mű ugyanis nem a Fugger bankárcsalád krónikája, hanem a Johann Jakob Fugger megbízásából – de a korábbi hiedelmektől eltérően nem az ő tollából – a családi könyvtár számára készült Ehrenspiegel des Hauses Österreich, azaz a Habsburg-dinasztia történetének részletes bemutatása” – említett egyet a megcáfolt tévhitek közül Pálffy Géza.
A lendületes kutató szerint felül kell vizsgálni azt az elméletet is, amely szerint a rajz készítője a XVI. század első felében élt augsburgi városi történetíró, genealógus és heraldikus, Clemens Jäger lenne. „A precíz, aprólékosan kimunkált ábrázolás, pontosabban annak közvetlen előképe valószínűleg inkább – a Jägerrel egyébként kapcsolatban álló – Wolfgang Lazius bécsi udvari történetíró munkatársának, Hanns Sebald Lautensack rézmetszőnek a munkáját dicséri” – foglalta össze kutatásaik másik fontos eredményét a történész.
„A Szent Korona eddig ismert legkorábbi hiteles ábrázolása kutatásaink szerint 1553 áprilisa és 1561 novembere között, nagy valószínűséggel 1554 és 1559 között keletkezett Augsburgban egy Bécsből közvetlenül kapott előkép alapján. Augsburgi és bécsi történetírók, genealógusok, címerkedvelő humanisták együttműködésének kimagasló jelentőségű eredménye, létrejöttében magyarok nem vettek részt” – emelte ki Pálffy Géza.