József Attila „Születésnapomra” című versének keletkezéséről

József Attila „Születésnapomra” című versének keletkezéséről

József Attila „Születésnapomra” című versének keletkezéséről

Összeállította Szabó Gábor

A szegedi egyetemre magyar–francia–filozófia szakra beiratkozott József Attila önéletrajzában is felidézte a történteket, hiszen minden kedvét elvette a tanulástól, hogy Horger Antal, akinél nyelvészetből kellett volna vizsgáznia, magához hívatta 1925. március 25-én, és „két tanú jelenlétében… kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, sohasem lesz középiskolai tanár, mert olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verset ír, s ezzel elém tárta a Szeged című lap egyik példányát, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését.

Az egyik tanú szerint a következőképpen történt az eset, amellyel Horger másfél perc alatt különös konzervatív szimbólumot csinált magából:

„Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl… középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.”

– De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…

– Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.”

A XX. század folyamán többen is foglalkoztak az ikes paradigma állapotával. Horger Antal A magyar igeragozás története című művében (Horger 1931) részletesebben tárgyalja a kérdést, és az ikes alakokat funkciótlanná vált ragozási változatoknak tartja.

Középiskolai magyartanárom, Dömötör tanár úr szerint Horger Antal beszédhibás volt, azért szerepel a versben úgy, hogy „gagyog”. A vers azért is kiváltotta Horger indulatait, mert ő már 1911-ben tanulmányt jelentetett meg az ikes igék ragozásáról. József Attila pedig rosszul ragozta verségen az ikes igét „Tiszta szívvel” c. versében:

„Harmadnapja nem eszek,”

Egy képzett nyelvész számára ez olyan sértés volt, hogy nem találta középiskolai tanárnak alkalmasnak azt az ifjút, aki még az ikes igék ragozásával sincsen tisztában.

„miért írja József Attila így: „Harmadnapja nem eszek, / se sokat, se keveset.”? Nem azért, mert költőnk nem ismerte a nyelvtani szabályokat; hanem azért, mert a „Tiszta szívvel” című lázadó versében még lázítóbb hatást ért el az eszik ige szándékosan hibás ragozásával. De nem ezért az egy szóért, hanem az egész költemény mondanivalójáért tanácsolta el „az egyetem fura ura”, Horger Antal nyelvész professzor a költőt az intézményből.

FENYŐ D. GYÖRGY

Egy különleges versforma mint
költői hagyomány

(József Attila Születésnapomra
című versének utótörténete)

/Részlet/

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
          csecse
          becse: