Laczó Csaba kérdést tett fel.
Mindennek van meghatározott terjedési sebessége.
A víz és a hang hullámainak, az atomok reakcióinak, a csillagok, bolygók keringésének. Mindezek feltételekhez kötöttek, a természet így engedi meg.
A fény -különben tömegtelen részecskéinek- haladási sebességét mi határozza meg (illetve korlátozza?) az adott értékre?
Ez utalhat a tér szerkezetére, illetve hogy mi is az a „tér”.
A fizika törvényei általános jellegűek. Azt tapasztaljuk, hogy a dolgok közvetítőközegben mennek végbe. Amikor kizárjuk a közvetítőközeget – például a vákuumban – akkor nehezen érthető elméletet kell kidolgozni, például a gravitáció mibenlétére.
Einstein szerint a fény elhajlását nem a gravitációs erő okozza, hanem a tömeg gravitációs teret kelt, ami annak felel meg, hogy meggörbíti a téridőt. A téridő felcsavarodása a tömegek körül bizonyított fizikai tény. Ebből az következik, hogy kimutatunk valamit, amit egyféleképpen megmagyarázott Einstein. Ő a téridőnek nevezett torzulást határozta meg a fényelhajlás okának. De ennek alapján a téridő – amit kimutattunk, de nem ismerjük mibenlétét –a vákuum közvetítőközege.
Tételezzük fel, hogy a fénykvantum a téridő gerjesztése, amelyben nem foton halad, hanem a téridő kvantáltan adja tovább a gerjesztést. Úgy, ahogyan az elektromos áramban sem az elektron halad fénysebességgel, hanem az elektromos impulzus. A téridő a tömegek körül körbecsavarodva áramlik, és a fény gerjesztése követi a közvetítőközeg áramlásának útját.
A téridő energiaként való megközelítésével, érthetővé válik, miért kell egyre nagyobb energia a rakéta gyorsításához. A gyorsuló rakéta egyre intenzívebben találkozik ezzel az energiafajtával. Úgy ahogyan egy mágneses mező is gátolja az egyre nagyobb sebesség elérését, adott anyagoknál. A rakéta nyugalmi tömege, relativisztikus kinetikus tömeggé alakul át relativisztikus sebességek esetében. Ennek oka az, hogy a test nyugalmi tömegének energiatöbbletét a vele találkozó téridő-energia adja.
A fénysebesség értéke azért c, mert a fényt ilyen sebességgel közvetíti a téridő(éter).
Át kell térni a statikus téridőről a dinamikusan áramló téridőre(éter).
Egy elmélet minél inkább elvont, fizikai tényekkel nem alátámasztott, annál kevésbé valószínű. Ilyen a szuperhúrok elmélete is. A szuperhúrokat azért kellett megalkotni, hogy valamivel kitöltsék a vákuumot, ha már egyszer kidobták az étert. Ha azt a vákuumenergiát, amit érzékelünk, meghagyjuk téridő elnevezéssel, elhagyható a gravitron, a szuperhúr elmélet. Azért kell téridőnek meghagyni, mert éternek tiltott nevezni, a téridő kényelmes, bevezetett fogalom, nem lehet tiltakozni ellene. Egy valamirevaló fizikus nem vonhatja kétségbe a téridő létezését, főként, hogy bizonyítottan mérésekkel igazolták létét.
Miért kellene, hogy a térnek legyen szerkezete? A téridő áramolhat, mint folyadék, gáz, vagy plazma, vagy erőtér, aminek nem ismerjük a hordozóközegét. Így a tömegek felé áramolhat, létrehozza a gravitációt, mindjárt választ kaphatunk arra a newtoni kérdésre, hogy: Honnan tudja a Hold, hogy hol van a Föld? Egyszerű folyadékáramlási elven kiszámolható. Nem a statikus térgörbületből tudja, hanem a két égitest felé dinamikusan, görbült pályán áramló, a gravitációt létrehozó téridőből(éter).