Vajk (Walka=Harc) nevével bizonyítható, Géza fejedelem első felesége Adleída lengyel hercegnő volt Szent István király édesanyja
Írta és összeállította: Szabó Gábor
Felismerésem: Szent István király születésekor kapott Vajk nevéből kiindulva bizonyos, hogy a lengyel Adleida hercegnő volt az édesanyja, nem pedig Sarolt, aki Géza fejedelem második felesége volt. Vajk szónak magyarul nincsen értelme, ezért is tartották pogány névnek. Lengyelül walka: harc. Géza fejedelem újszülött fiának első felesége, Adleida lengyel hercegnő, Mieszkó fejedelem lánya iránti tiszteletből adhatta a lengyelből magyarosított nevet. Magyarban a „ka” (Gábor-ka) kicsinyítő képző, ezért maradt el az „a” a név végéről. Az „l” és a „j” hang nyelvünkben felcserélhető, ezt jelzi az ly-os írásmód a „j” hang esetében. Így lett a Walka-ból Vajk, magyarul a Harc, amely méltó egy fejedelemi férfihoz.
Bizonyítékok röviden:
A merseburgi püspök, Thietmar följegyzése alátámaszthatja, hogy a Vajk-ot a keresztény királyra használhatták. Az nem valószínű, hogy ő a király egyházi nevét nem ismerte. Feltűnő viszont, hogy a Stephanust a latin szövegben nem említette. Nagy valószínűséggel tudatosan használta a Waic-ot (Vajk-ot), mert tudatában volt a szláv nevekkel, elsősorban a szerb Vójk-kal való azonossággal.
Padányi Viktor történész a lengyel kútfőkön kívül a következő érveket hozta fel:
· Géza első két leányának és utolsó két leányának születése között feltűnően sok idő telt el. Első születési periódus a 20. és 30. életévei közti időre, a második születési periódus pedig az 50. és 57. év közé esik
· a Saroltról a 990-es években szóló leírások nem illenek egy feltehetően negyvenöt-ötvenöt év körüli fejedelemasszonyra
· nehezen képzelhető el, hogy Koppány egy ilyen életkorú asszonyt kívánt feleségül venni, hiszen a fejedelemség elnyerésének nem volt feltétele a Sarolttal való házasság.”
·
„ A krakkói lengyel krónikás Jan Długosz 1440-ben, Ulászló megkoronázása alkalmával járt Székesfehérváron, ahol a piactéren álló Szent Péter és Pál templomról írja, hogy itt van eltemetve Géza fejedelem és felesége, Szent István anyja, Adleida lengyel hercegnő, Mieszkó fejedelem lánya.”
ASZTALOS LAJOS: Ioan Fadrusz, István, a Szent és a többiek
„A magyar névtudomány a Vajk nevet szláv eredetűnek tartotta. A múlt század elején korszerű névtudományunk megalapítója, Melich János a szlávból magyarázta. E szerint a régi lengyel Vajk becéző személynév. De másik kiváló nyelvészünk, Gombocz Zoltán sem sorolta első királyunk világi nevét régi török eredetű személyneveink közé. Annak ellenére, hogy a később tudományos mezbe bujtatott török és magyar Baj (török baj, bajan ’gazdag’, ritkábban ’gazdag, hős, vezér’) személynevet alaposan elemezte. Az első világháború után kialakult névtani felfogásnak megfelelően azonban Németh Gyula e nevet a török baj ’gazdag stb.’ méltóságnévhez adott magyar -k kicsinyítővel magyarázta, úgy, hogy a magyar és az oszmánli (!) b > vhangváltozásra hivatkozott. Azóta sokan a szónak erre az „eredetére” hivatkoznak. Például Ladó János Magyar utónévkönyvcímű munkájában.
Györffy György szerint (István király és műve, 58. old.) a Vajk emellett a -k kicsinyítővel ellátott rég ’zsír’ jelentésű vaj szóból is eredhet. Mint írja, annak, hogy a Vajk-ban Szent Adalbert szláv Vojtech nevét keressük, nemcsak nyelvi, hanem időbeli nehézsége van. Adalbert ugyanis Vajkot kamaszkorában ismerte meg, amikor már minden bizonnyal ez volt a neve.[…]
Benkő Loránd egyik tanulmányában (Doboka és társai, Magyar Nyelv, 2003. 4. sz., 409–411.) cáfolja Németh Gyula eredeztetését. Ugyanis a török nyelvekben Vajk személynév nem létezik, a török köznév magyar képzése pedig puszta elképzelés. Pais Dezső is, aki pedig igencsak kedvelte a török néveredet magyarázatokat, többször kifogásolta a török közszó + magyar névképzőt tartalmazó, egy időben futószalagon készült nevek magyarázatát. Még nagyobb baj e magyarázattal az, hogy több száz török eredetű szavunk alapformája között talán egy-két [v]-s kezdetű ha van. Hogy több tucat [b] kezdetű szavunkban a köztörök [b] kezdet mindig megmarad. Hogy az ős- és ómagyarra kimutatható [ß] [b] [v] váltakozásnak nincs ótörök vonatkozása, ellentétben a későbbi szláv és újlatin jövevényszavainkkal.[…]
A merseburgi püspök, Thietmar följegyzése ezt alátámaszthatja, hogy a Vajk-ot családi körben a keresztény királyra is használhatták. Az nem valószínű, hogy ő a király egyházi nevét nem ismerte. Feltűnő viszont, hogy a Stephanust a latin szövegben nem említette. Nagy valószínűséggel tudatosan használta a Vajk-ot, mert tudatában volt a szláv nevekkel, elsősorban a szerb Vójk-kal való azonossága.
Mindehhez hozzátehetjük, hogy a Vajk szláv rokonai, a lengyel Wojk, a szerb Wójk, a cseh Vojk, nemkülönben a délszláv Vojk valószínűleg összefüggnek a harccal, a harcban, csatában résztvevő személy bátorságával, jellemével. A lengyel wojak jelentése ’harcos’, ’katona’, a szerbhorvát vojak pedig ’katona’. Elmondhatjuk tehát, hogy a Vajk nem román, hanem szláv eredetű magyar név, a Voicu pedig, bár román, ugyancsak szláv eredetű” 2009. november 25. ASZTALOS LAJOS/ Ioan Fadrusz, István, a Szent és a többiek/Szabadság, Helytörténet, Kolozsvár közelről/
Az 1981-ben kiadott Magyar Történelmi Kronológia (Tankönyvkiadó) a következőt írja: „973-ban – Géza második házassága, Adelhaid lengyel hercegnővel.” Erről az 1914-ben kiadott Révai Nagy Lexikon ezt írja: „Szt. István, Magyarország első királya, Géza vezér és Sarolta, mások szerint Adelhaid lengyel hercegnő fia.” Géza nagyfejedelem esetleges második házassága tehát nincs tisztázva, de legtöbben Saroltát tartják István anyjának.
„A magyar krónikák mindegyike szerint Géza nagyfejedelem felesége és így Szent István anyja Sarolt volt. Lengyel forrásokban azonban található olyan értesülés, hogy Géza Lengyelországból kapott feleséget. Magyarázatként felvetődött, hogy Gézának két felesége volt és a kettő közül az első, a lengyel származású volt Szent István anyja. Padányi Viktor történész ennek bizonyítására a lengyel kútfőkön kívül a következő érveket hozta fel:
· Géza első két leányának és utolsó két leányának születése között feltűnően sok idő telt el
· a Saroltról a 990-es években szóló leírások nem illenek egy feltehetően negyvenöt-ötvenöt év körüli fejedelemasszonyra
· nehezen képzelhető el, hogy Koppány egy ilyen életkorú asszonyt kívánt feleségül venni, hiszen a fejedelemség elnyerésének nem volt feltétele a Sarolttal való házasság.
Az érveket a kutatók többsége nem találta meggyőzőnek, így a mai magyar történelemtudomány egységesen állítja, hogy Szent István anyja az erdélyi Gyula leánya, Sarolt volt.”/wikipédia.org/
„Géza családjában az első születési periódus a 20. és 30. életévei közti időre, a második születési periódus pedig az 50. és 57. év közé esik. Felesége az 50-es éveiben, két évtizedes szünet után, újra szült és nem is egyszer. Ennek alapján Géza fejedelemnek kétszer kellett nősülnie. „Egy másik feltűnő körülmény az, hogy Géza első két leánya szlávhoz ment feleségül (sőt a második éppen lengyelhez, noha lengyel kapcsolatokról addig nem tudunk), a későbbi két lánynak viszont egyike sem ment szlávhoz. Egy további meglepő körülmény az, ami egyébként történelmi oktatásunkból is feltűnően ki van hagyva, hogy István nem szerette az “anyját”, sőt, talán ki is végeztette (erre a “talán”-ra építve nevezik egyesek Istvánt még ma is különös előszeretettel “véreskezű anyagyilkosnak”). Hasonlóan feltűnő, szinte már groteszk körülmény, hogy a “somogyi nagyúr”, Koppány horka, “Szár” Szerénd fia és Vérbulcsu unokája, Géza halála után feleségül akarja venni Saroldut, akinek, ha Géza első felesége, erősen közel kellett lennie a hatvanhoz).”/karuna.hu/letoltesek_elemek/magyaroshit/geza_fejedelem_masodik_hazassaga.pdf/
„István megkeresztelésének kérdésében is a forrásokhoz kell fordulnunk. Ezek azonban feltűnően szűkszavúak és – sajnos – nem kortárs híradások. Egyedül a nagyobbik István-legenda ad érdemi – de nem egyértelmű – tudósítást. Eszerint „az Isten kedveltje, Adalbert püspök kente meg őt hitének igazsága szerint a keresztség olajával, és ő maga lett gyámola”. (E mondatot számosan úgy magyarázzák, hogy Adalbert csak bérmálta vagy korábbi keresztségében megerősítette Istvánt.)[…]
Ha Adalbert a 980-es években keresztelte volna meg Vajkot, és mint keresztapa nevezte volna Istvánnak, vajon fennmaradhatott volna-e egy esztergomi kisgyermek Vajk neve 30 év múltán is a távoli Merseburgban? Hogy fennmaradt, arra mutat, külországban már számoltak vele, trónutódként tekintettek rá, azaz nem volt egészen kisfiú, és ebből következően huzamosabb ideig viselhette a Vajk nevet. Ez arra mutathat: Istvánt talán a 990-es évek közepe táján keresztelhette meg Adalbert.”Kristó Gyula Szent István király /Születés, gyermekkor, házasság/ //mek.oszk.hu/05000/05000/html/kristo012.html
/
„Időben a korábbi a Magyarországon éveket töltött Querfurti Brúnó 1008 táján írott Szent Adalbert-életrajzának rövidebb szerkesztése. Ennek híradása 995 körüli időre vonatkozóan annyit közölt Gézáról – nevének említése nélkül –, hogy a magyarok nagyfejedelme helyett felesége „az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami férjéé volt, maga irányította”. E forrás tehát azt tanúsítja, hogy Géza élete utolsó éveiben passzív szerepre kényszerült, a tényleges hatalom Sarolt kezében összpontosult. Ennek oka bizonnyal Géza betegségére vezethető vissza, amit hamarosan, 997-ben bekövetkező halála nyomatékosít. Miután Géza 940-945 körül születhetett, 995 körül 50. életéve körül járt (vagy kevéssel túl azon), ami ekkor már inkább idős, semmint javakorabeli embert jelentett. Géza megöregedését a kisebbik Istvánlegenda is említi, ám olyan szövegösszefüggésben, ami gyanút kelthet: Géza „megöregedvén érezte, hogy nemsokára távoznia kell testéből, fiának, akit az ország trónjára kívánt emelni, a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó, igen előkelő feleséget hozott”. Kérdés, az országot vezetni képtelen Géza 995 táján volt-e olyan egészségi állapotban, hogy gondoskodhatott feleségről István számára. Aligha. A kisebbik István-legenda írója mintegy száz év időtávlatából nem tudhatta pontosan, hogy István házasságának létrehozatalában játszott-e tevőleges szerepet az apa vagy sem. Ő sztereotípiát jegyzett le, hiszen általában a hatalmat gyakorló apa kötelessége, hogy gondoskodjék fia és utóda számára feleségről és az uralom zavartalan átörökítéséről. A másik kortárs forrás, Merseburgi Thietmar krónikája, részletesebben ír Gézáról, nevén nevezi, és érdemi mondanivalója van Géza feleségéről, Saroltról is. Géza „igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerősítéséért, és a régi bűnt az Isten iránti buzgalomtól felbuzdulva elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de [más] istenségek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse. Felesége, Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony, pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt. Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s őrjöngő lelkét türelemmel megfékezné”. /KRISTÓ GYULA /Géza fejedelem és István király/
Megjegyzendő, hogy a kutatók egy része úgy gondolja, hogy Vajk–Istvánt Szent Adalbert keresztelte meg. Egészen sajátos álláspontot képvisel Érszegi Géza, aki szerint Géza fejedelem fiát 973-ben keresztelték meg Vajknak. Ez azt jelentené, hogy Vajk nem az eredeti, „pogány” neve volt a szent királynak, miként azt a szakemberek többsége véli, hanem azt a keresztségben kapta volna, s Szent Adalbert csak meg- erősítette – és nem megismételte – a keresztelést,” /Szabados György történész, MTA-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport/
Halmágyi Miklós nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Gézának lehetett Adelhaid nevű felesége. A Thietmarnál szereplő Beleknegini és a magyar források Saroltja azonban nyelvileg meggyőzően azonosíthatók egymással, így Sarolt és Beleknegini minden bizonnyal ugyanaz a személy.[…]
Thietmar művéből ismerjük Waic (Vajk) nevét, amit Szent István pogány neveként tartunk számon. Karácsonyi nyomós érvnek tekintette, hogy a Beleknegini és a Procui szláv alakok, és a Waic nevet is szlávnak tartotta. http://medievalia.hu/wp-content/uploads/2014/11/historica_132.pd HALMÁGYI MIKLÓS Beleknegini-Sarolt és társnői Nőalakok Merseburgi Thietmar krónikájában
Sarolt szerepe a Koppány féle lázadásban
„990 tájától tehát a nagyfejedelmi udvart új úrnő ékesíti, akit Géza halála után Koppány feleségül szeretett volna venni. De vajon kit? Az 50-55 évkörüli özvegyet Adelhaidot – Koppány Padányi számítása szerint 35- 40 éves lehetett –, vagy a fiatal, feltűnően csinos és szeszélyes úrnőt, Saroltát, aki Szent Istvánnal egyidős lehet, vagy csak valamivel idősebb, s akit a király egyes feltevések szerint ki is végeztetett.”/Radics Géza/ Az új ezred hajnalán/.leventevezer.extra.hu/
Sarolt és Szent István későbbi viszonyáról semmit nem tudunk. Az bizonyos, hogy a három István-legenda közül egyik sem említi Sarolt nevét.
Marton Szabolcs Géza és Adelheid című tanulmányában sorra veszi a magyar és lengyel forrásokat abból a tekintetből, hogy létezett e egyáltalában egy ilyen nevű hercegnő és ha igen kinek volt a felesége. A szerző rámutat, milyen kedvelt volt az Adalheid név a Vazul-ági leszármazottak között.
Azt, hogy Gézának egyszerre több felesége is lehetet volna, kizárnám. A korai magyaroknál egyedül Ajtonyról tudjuk biztosan, hogy több felesége is volt. „Hét feleséget is tartott, merthogy a keresztény hitben nem volt éppen tökéletes.” /ÁKÍF 1999. 411. Szt. Gellért nagyobb legendája/
A régi magyarok egy feleséget tartottak. A krónikákban szó nincs a több feleségről. A sok feleséget tartó bihari fejedelmet, emiatt méltán gúnyolták Mén-Marótnak (Csődör-Marótnak).
Vazul gyermekei is lengyel földre menekültek. I. András (1046–1060) egyik leányát Adelhaidnak hívták, I. Bélának (1060–1063) szintén volt egy Adelhaid nevű leánya. Kálmán király (1095–1116) testvérének, Álmos hercegnek is volt egy Adelhaid nevezetű lánya. Így emlékeztek meg Vazul leszármazottjai Adehailról, a lengyel hercegnőről, aki Lengyelországból jött, ahol menedéket találtak István király haragja elől.
„Mit árul el a Beleknegini név Géza feleségéről? Már a kezdetektől felbukkant ez a megnevezés a vitában, és mindkét párt az általa preferált feleségre vonatkoztatja. Azonban gyakorlati jelentősége nincsen a vitában, ugyanis valószínűleg Géza bármelyik feleségéhez hozzá lehetne illeszteni. Melich János elemezte ki részletesen ezt a szláv nevet, és úgy találta, hogy délszláv eredetű a Beleknegini név, és ’fehér úrnő’ a jelentése. Ezzel szemben a szláv (szerb) nyelvvel elboldoguló Thietmár világosan a ’szép úrnő’ jelentést adta meg. Thietmár ráadásul következetesen minden bel- előtagú szláv szót szépnek és nem fehérnek fordított. Melich azért is erőltette a ’fehér úrnő’ megnevezést, mert így remekül hozzá lehetett volna igazítani Sarolthoz e nevet. Mivel Sarolt nevének jelentése ’fehér menyét’, ki lehetett volna zárni a másik feleséget a vitából.”
Perdöntő lehet, hogy egy lengyel krónikás látta 1440-ben Székesfehérváron Géza és Adleida sírját:
Jan Dlugoss: História Polonica:
“In hunc modum coronatione perfecta Wladislaus Rex novus Ungariae, ixta ritum gentis illius, in omnibus regalibus apparamentis, ad Ecclesiam SS. Petri et Pauli in foro sitam, in qua sepultus fuisse Gieza pater B. Stephani cum Adleida uxore sua et Ducis Poloniae Miecislai filia, matre B. Stephani memoratur, processit”
azaz: Ulászló, Magyarország új királya, népének szokása szerint minden királyi felszereléssel a téren lévő Szent Péter és Pál templomba ment, amelyben, mint mondják, el van temetve Géza, Boldog István atyja, Adelheiddel, a feleségével, Miesco lengyel fejedelem leányával, Boldog István anyjával együtt.
„ A krakkói lengyel krónikás Jan Długosz 1440-ben, Ulászló megkoronázása alkalmával járt Székesfehérváron, ahol a piactéren álló Szent Péter és Pál templomról írja, hogy itt van eltemetve Géza fejedelem és felesége, Szent István anyja, Adleida lengyel hercegnő, Mieszkó fejedelem lánya. A XIII. századi, valószínűleg Krakkóban keletkezett, úgynevezett magyar-lengyel krónika szintén a lengyel fejedelem, Mieszkó lányát, Athleidát nevezi meg Géza feleségeként és Szent István anyjaként. Függetlenül attól az igen izgalmas kérdéstől, hogy hogyan oldhatóak fel a különböző források ellentmondásai Szent István anyja ügyben, az elég valószínű, hogy Długosz ismerte ezt a korábbi lengyel krónikát, és ezért azonosította Géza feleségének általa Székesfehérváron látott sírját a magyar-lengyel krónikában szereplő lengyel hercegnő sírjával, tehát elbeszélésének ez a része mit sem von le szavahihetőségéből. Mivel ő valóban szemtanú volt, ezért nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy Géza fejedelem és felesége sírja 1440-ben valóban a székesfehérvári piactéren álló Szent Péter és Pál templomban volt látható.” Királysírok Árpádtól Aba Sámuelig /muemlekem.hu/magazin/archeologia_kiralysirok_arpadtol_aba_samuelig
“A hivatalos álláspont szerint Koppány jogos várományosa volt a nagyfejedelmi tisztnek, és megkérdőjelezte Istvánnak ehhez való jogát. A Dunántúl ura István ellen kardot rántott, de az új nagyfejedelem az idegen zsoldosok segítségével leverte, és testét felnégyeltette, amely nem volt magyar szokás. Az ütközet időpontját általában 999-re teszik, de vannak, akik a 998-at se tartják lehetetlennek. Amennyiben az összeütközés oka valóban István nagyfejedelmi méltósághoz való jogának megkérdőjelezése volt, úgy 999 későnek mutatkozik. 998 tavasza elfogadhatóbb lenne, főleg akkor, ha Géza 997 második felében halt meg. De ha a nagyfejedelem az év első felében költözött Csaba seregébe, akkor István és Koppány összecsapásának már 997 őszén meg kellett volna történnie. Kérdés, hogy az ősi rend hívei – az erdélyi Gyula (1002) és a dél-magyarországi Ajtony (1003), akik később szintén lázadtak, és akiket István külön-külön levert -, miért nem álltak Koppány mellé? Összefogás esetén a három nagyúr együttes hadseregével szemben Istvánnak semmi esélye nem lett volna a győzelemre.”/sinergo.de/magyarnyelv/utvesztes./Radics Géza
HOL TÉVESZTETTÜNK UTAT? erdekesvilaglap.blogspot.com/2011/01/radics-geza-ki-volt-szt-istvan.
A többi nagyúr azért nem támogathatta Koppányt, mert Géza özvegyének Saroltnak az ösztönzésére támadt István ellen. Egy női ösztönzésű felkelés nem volt számukra elfogadható, István király hatalma amúgy is csak a saját szálláshelyének területére korlátozódott. Sarolt, Géza második feleségeként, fiatal energikus nő volt, István trónra lépésével elvesztette befolyását a királyi udvarban. Ezért szépségével, csábosságával rávette Koppányt, aki természetesen bejáratos volt már Géza életében is a fejedelmi udvarba, hogy lépjen fel István ellen. Ezért maradt magányos akció K