2020.02.02
Mit tudunk róla?
Azt, hogy szép. Sőt, gyönyörű. A világ legszebb koronája.
Ezen kívül semmit pedig temérdek ismeretünk van róla. Könyvtárnyi könyv, tanulmány, dolgozat, cikk jelent meg róla, és akik írták, azok mind-mind a titkok egyedüli tudói, az igazság letéteményesei, a tuti tipp birtokosai.
Mi mindent terjesztenek róla?
Azt, hogy II. Szilveszter pápa küldte István királyunknak.
De van rá bármiféle, kézzelfogható bizonyíték? Bármilyen szomorú, az igazság az, hogy nincs. A pozitivista történettudomány ragaszkodik a korabeli, írott dokumentumhoz, de sajnos ilyet nem lehet találni.
Három legendája van Szent István királyunknak, a kis és a nagy legendája többé kevésbé kortárs szerzők munkája, de ezekben szó nincs semmi koronaküldésről. Aztán van legenda, mit Hartwik püspök írt volna, de – óh, minő csalódás -, kiderült róla, hogy a benne szereplő koronaküldés kései hamisítvány.
Mert mit ír róla Popvics István a Budapesti Görög Keleti Hittudományi Főiskola kiadványaiban: A pápák kapcsolatai Magyarországgal az Árpádok alatt című munkájában?
“A korona adományozásáról Dithmár püspök krónikája a legrégibb feljegyzés, mivel II. Szilveszter pápa levele, amely a XVII. század óta ismeretes, csak hamisítvány. Karácsonyi János mutatja ki Szent István király oklevelei című munkájában (Budapest, 1891), hogy az úgynevezett Szilveszter-bulla a X. század végén használatban levő kancelláriai formáktól egészen eltérő módon van fogalmazva, és úgyszólván teljesen későbbi források szövegéből van összeállítva.”
És ha tudjuk, hogy Dithmár, vagy más néven Thietmar von Merseburg nem is írt koronaküldésről, akkor helyben vagyunk. Tovább idézem Popvicsot: “Dithmár püspök krónikájában így ír: “…A császár kegyéből és az ő buzdítására a bajor herceg veje Waik koronát és áldást kapott…”
Pontosabban, hogy ne legyen csúsztatás, mert itt bizony Popovics úr csúsztat, azt írta a germán krónikás, hogy: “Waic benedictionem et coronam accepit.”, ami a korabeli latinban egy mindennapos formula annak kifejezésére, hogy a tett elnyeri méltó koronáját, tehát szó sincs fizikai koronaküldésre. Ugyanezt a kifejezést használja Thietmar művének egy másik helyén III. Henrik német király feleségével, Kunigundával kapcsolatban is, akinek pedig biztosan nem küldött koronát sem pápa, sem más.
Ha alaposan utána akarunk járni, hogy mi is a helyzet ezzel a koronaküldéssel, akkor van ám erre egy egyszerű mód is! Jelesül miről van szó? Ha II. Szilveszter bullát adott ki, akkor – óh, mily egyszerű – nézzünk utána a vatikáni levéltárban, hiszen minden bullát iktattak, lajstromoztak, megőriztek, és benne van a nagy könyvben. Akkor menjünk… megyünk… megyünk… ott vagyunk… nézzük a lajstromot 1000-ből, nincs bulla, 1001-ből nincs bulla, 1010-ig nem találjuk, 1050… nem találjuk… 1100, nincs… 1200 nincs, 1204 hoppá megvan! II. Szilveszter bulláját 1204-ben vették lajstromba. De csak lajstromba, mert az eredeti bulla, ah, minő hanyagság, nincs meg.
Nem sántít ez, kérem szépen? Ez számomra a “be kellene bizonyítani azt, ami nem történt meg, hát írjuk be utólag” kategória.
Tehát ez a Szilveszter féle koronaküldés csak és kizárólag feltételezés, ami viszont nem történelem.
Nézzük, mit ír a Szilveszter bulláról Csikhon Judit a fentebb említett Encyklopaedia Humana Hungaricában:
“II. Szilveszter pápa állítólagos oklevele, amely újkori hamisítvány: a 17. században készült és a magyar királyok főkegyúri jogának bizonyítására szolgált. Az 1000. március 27-re keltezett latin nyelvű szöveg azt tartalmazza, hogy a Rómában megjelent Asztrik kalocsai püspök kérésére II. Szilveszter pápa koronát küld a magyar uralkodó, István részére, aki így használhatja a királyi címet, érsekséget-püspökséget alapíthat, s élhet a főkegyúr jogával.” Én azt hiszem, hogy Csikhon Judit így gondolja. Az, hogy mire készült ez a hamisítás, az csak véleménye lehet, amit illene hozzátenni a kijelentő mondathoz. De hát én nem vagyok történész… Mindössze annyit akartam megmutatni, hogy semmi okunk feltételezni, hogy II. Szilveszter pápa koronát küldött volna István királynak.
Bene Sándor, a “Szilveszter bulla nyomában” című tanulmányában írja: “Erről a mindenkori magyar királynak (és a mindenkori klérusnak) Rómával szemben rendkívüli jogkört biztosító dokumentumról már a 19. század végén egyértelműen kiderült, hogy hamisítvány, méghozzá (a bullát kritikai vizsgálat alá vető Karácsonyi János széles körben elfogadott feltevése szerint) a bosnyák püspök és zágrábi kanonok Marnavics Tomkó János műve, aki a szöveget VII. Gergely brévéinek és Hartvik püspök Szent István-legendájának elemeiből szerkesztette össze.”
Tehát tudjuk, hogy kik hamisították, feltételezhetjük, hogy mi célból, és belátható, hogy ez az irat nem alkalmatos arra, hogy ezzel a koronaküldést lehessen bizonyítani.
Persze az külön érdekesség, hogy a bullahamisítás mennyi kérdést vetett fel, és milyen vitákat váltott ki, de ezzel én nem foglalkozom.