”J. D. Vinokur tízéves koráig Barguzinban élt és a nagyapjától hallott egy külföldi költőről. Nagyapja megmutatta neki annak sírhelyét is, a barguzini ótemetőben. Amikor Kéri – néhány segítő társával és ennek ismeretében – előzetes bejárásra Barguzinba utazott ez a Vinokur csatlakozott hozzá és a temetőben legelésző tehenek között másfél méter pontossággal (mint később kiderült!) megmutatta azt a helyet, ahol az állítólagos költő sírja volt.
Amikor azután az expedíció megérkezett és munkához látott, rögtön a Vinokur által megjelölt hely közelében kezdték el a kutatóárkok kijelölését és az ásatást. Így már július 17-én olyan csontvázra találtak, ami első ránézésre is (kiálló szemfog, alacsony termet) utalt arra, nem jöttek hiába. A csontokat napokig vizsgálva több mint húsz olyan jegyet találtak rajta, ami Petőfire jellemző volt. Például Petőfi egyik barátja feljegyezte, hogy bár nagyon jól bírta a gyaloglást, hegyre felfelé menni nagyon nem szertett, ekkor igen hamar kimerült. Ennek oka a bal térdkalácsának veleszületett hiánya volt. Ezt valóban nem találták meg. Megtalálták viszont a lábszáron és egyik bordáján Petőfi gyerekkori sérüléseinek nyomát és más rá jellemző ismertetőjegyeket is.”
Adatok PETŐFI SÁNDOR és a barguzini ALEKSZANDR STYEPANOVICS PETROVICS azonosságának vizsgálatáról.. I. rész
„Még 17-én hétfőn, délután az 5-ös szelvényben előtűnik egy koponya – koporsó nélkül. Tátott szájú, európai, keskeny, gracilis arcú, baloldalt hatalmas, agyarszerű szemfog,.…tarkója alatt fekete, őszes, göndör hajtinccsel.
..
Salamon Henrik: Petőfi koponyája és rendellenes fogazatának meghatározása.
Fogorvosi Szemle. Az 1923. február 29-i ülés szövege. „…A koponya általában fölfelé szélesedő …homloka keskeny, magas, domború, előrehajló; szemgödrei nem nagyok, szeme mélyen ülő, az orrtő behorpadt, az arccsontok kiállóak, az arc hosszúkás, keskeny, az álla hegyes és kissé keskenyedő, fogai nagyok, hófehérek… a bal szemfoga erősen kiáll a sorból…”
dr. Straub Imre orvos magával hozta az összeírt kortárs leírásokat:
- kb. 162 cm (ez 165),
- balkezes,
- hosszú nyakú,
- vékony arcú,
- magas homlokú,
- fekete, göndör hajú,
- rugalmas csípőjű,
- sovány mellkasú,
- bal szemfoga agyarszerű, kiálló,
- tbc-hajlam,
- bal lábára sántított hegyre felfelé menet,
Balkezességét Latimer állapítja meg az izomtapadások helyéből. Hajtincs fekete és kicsit őszes. Tbc-nyomok a csontokon. Bal lábszárán alul gyerekkori csonthártya-gyulladás nyomai és torziós csontelfordulás. Bal térdkalácsa hiányzik! (az ilyen tulajdonsággal bíró ember nehezen tud hegyre fel menni.) Simpson matematikus is kiszámította a dagerotípia arcelfordulását: 17 fok balra, 2 fok lefelé. Úgy fényképezi le a koponyát: tökéletesen beleillik a fényképbe. /nemzetihirhalo.hu/
Petőfi koponyája a kiálló szemfoggal Fotó: Ujvári Sándor/hetihirek.hu/2015/04/27/
A). A fogak, különösen a bal szemfog teljes egyezést mutat az irodalomból ismert adatokkal (Jókai Mór olyan jellemzőnek tartotta Petőfi Sándor fogazatát, hogy egy ásatás alkalmával, csupán ennek alapján is megtalálhatónak tartotta tetemét egy tömegsírban. A Pesti Hírlap 1902/4. számában így írja le: „Petőfi felső fogsorában bal felől egy szemfog ferdén, előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének olyan szatír kifejezést adott.“ Gyerekkori barátja, Dr. Sas István, így ír róla: „Bal szemfoga igen előre állt.“)
„Kéri Edit, a barguzini Megamorv Bizottság tagja 2011 júniusában bement a Magyar Tudományos Akadémiára és tudakozódott a Petőfi-kutatók által közismert tényként elfogadott és az ottani irattárban, borítékban őrzött Petőfi-hajtincs után. Babus Antal osztályvezető írásba adta, hogy a kézirattár állományában ilyet nem őriznek. Ezt követően Kéri Edit hozzájutott Kalla Zsuzsa-Ratzky Rita Beszélő tárgyak – a Petőfi család relikviái című könyvéhez, amiben fényképpel és ragszámmal szerepel a költő és Szendrey Júlia hajtincse. Ennek birtokában ismét bement az Akadémiára, ahol Tóth Gábor osztályvezető-helyettes sikeresen megtalálta a borítékot benne a hajtincsekkel, ám Babus Antal azóta sem engedélyezte egyetlen hajszál vizsgálatát sem. /rovasirasforrai.hu/kitekintő/
B). 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór 1867-ben, a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.
C). Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenőrizhető tény.
Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely szibériai temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsőül hazájában, ennek ellenére megszégyenült.
D). L. J. Eliaszov, szovjet (burját) néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen őrnagy és költő, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével. Adatközlői, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezeltek, és csak halála után közölték: Petrovics egy távoli országból érkezett, ahol egy Franc nevű királlyal háborúzott.
E). Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos hadifogoly őrnagy és költő emléke. Két évvel később, 1939-ben ugyanez az Eliaszov A.V. Gurevics-csel publikált egy Bajkál-környéki kötetet. Barguzinban Gurevics 1928-ban gyűjtött, és feltűnt neki, hogy az egyszerűbb versek között néhány tehetséges költőre utaló vers is mutatkozik. Ezeknek a többi közül esztétikailag kiugró verseknek (Rózsaszirmok, Álmok, Szomorú volt az életem, A szökevény, Láttam boldog embereket, Erős az én lelkem, Hattyúdal) szerzőjét a különböző ,,nótafák” a következő neveken említik: Petrovics, Pefitajev, Zander, Peterfi, Petr Petrovics, Zainder). E versek közül kettőt – Álmok, Szomorú volt az életem – két évtizeddel ezelőtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége, Együd Éva orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott – Álmok – című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értő barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék őt.
„Az ismeretlen szerzőnek ismernie kellett a Véres napokról álmodom című Petőfi-verset. A sorok száma, a strófák mérete, száma, a jambusi metrum, az ebben meghúzódó, szólam vezette tagolás, a Petőfi költészetében spontán működő bimetrizálás, a 8/9-es periódus – így együtt hibátlan orosz nyelvi visszaadásban a tudományos mélységű elemzést is képes lenyűgözni. Petőfitől mindez természetes volna, egy imitátortól csak szolgai másolás esetén képzelhető el. De az bizonyos, hogy a reálisan föltételezhető ál-Petőfi sem volt közönséges utánzó, bravúros változatokkal kezeli például a motívumkincset… Ál-Petőfinek hogyan jutott volna eszébe 8/9-es jambusi periódusokban írni verset Petőfiről, amikor a költőnek összesen egy ilyen verse van, a Véres napokról álmodom…? Annak esélye, hogy szándékosan ilyen verselési kuriozitást keresett megszállott célja érdekében, egyénítőt, költőtársakat lépre csalni képeset, átlag műveltségű olvasók számára teljesen közömböset – számunkra semmi. Ha ennek elfogadásától függne a szerzőség megítélésének kérdése, habozás nélkül Petőfit ismernénk el szerzőnek” – See more at: /maszol.ro/index.php/kisebbsegben/33604-kisebbsegben-de-hol-vannak-a-versek#sthash.VAG29NdS.dpuf
É). 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetői máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntő többségükben mongoloid embereké. De előkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is, benne a földi maradványokkal. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytől -, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elő. /Az orosz vezetés megköszönte az expedíciónak a számukra jelentős orosz dekabrista költő felfedezését és díszes temetést rendeztek számára./
A történet azonban új fordulatot vehet. Morvaynak bizonyítania kellene, hogy Petőfi Sándort koponyájával együtt temeti el.
„A félórás Morvai-expozé után szót kért Kéri Edit akinek elévülhetetlen szerepe volt már 1989-ben, a Morvai-expedíció létrejöttében, maga is ott volt a barguzini sírfeltárásnál, és megalakulása óta – idős kora ellenére – máig talán legaktívabb tagja a MEGAMORV Petőfi Bizottságnak. Miután szólt a magyar honvédek Szibériába történt elhurcolásának bizonyítékairól, Kéri Edit megdöbbentő kijelentést tett:
,,Ezen a temetésen én nem veszek részt, ehhez a nevemet nem adom, mert a csontváz nincs Morvai Ferencnél. 2002. április óta Kiszely István egy kolostorban rejtette el.” Majd Morvai Ferenchez intézte szavait: ,,Mit fogtok eltemetni, csirkecsontot?!” (A sajtótájékoztatóról készült videó-felvétel 50:00 percében) /blog.xfree.hu/
Kéry Edit indította el a nyomozást Petőfi után évekkel ezelőtt, ő volt az, aki sokakat megkeresett az expedició anyagi támogatásért. Így jutott el Morvay Ferenchez, aki vállalta az expedíció anyagi terheit. Állítása szerint a koponya nincsen Morvay birtokában. Lehetséges, hogy a koponyáról készült másolatot helyezik a sírba.
Morajlik és süvít az őszies szél
Morajlik és süvit az őszies szél,
Zörgeti a leveles ágakat,
Mint a rab a kezére kovácsolt láncokat,
S a szél elsodorja szavaimat.
Ó, Júlia kedvesem, a gondolatok,
Mint a méreg, gyötrik lelkemet…* (olvashatatlan)
Halálom árán is kész vagyok
Visszanyerni örök szerelmedet.
Szívem sebét leszorítva, futottam véresen,
A szabadságot feláldozni érted.
Ó, igazságos Isten! Farkasként ordítok:
Szemed sugara áthatol szívemen
És kéklő fénye beragyog.
(Dupka György fordítása)
Az első világháború után Szibériában hadifogoly magyarok is éltek.
Nyaranta összejöttek a zsidó Vinokur földműves házában (Nála lakott egy
Dmitrij nevű magyar), ettek, szórakoztak, Petőfi verseket olvastak, aztán
felkeresték a temetőt, hogy fejet hajtsanak a magyar Sándor Petrovics emléke
előtt.
Tisztelettel
A. V. Tivanenko
/Petőfi – Dupka György, ungvári barátunk lefordította…/Facebook