II. RÉSZ:
PETŐFI SÁNDOR A SZIBÉRIAI BARGUZINBAN HALT MEG
HADIFOGOLYKÉNT?!?
A Petőfi születés-történet elmondásával a költő sorsával való foglalkozásom itt azonban még messze nem ért véget, s végig vezetvén a Petőfi-születési hellyel kapcsolatos emberi méltóságon aluli vitát rátérnék az apámmal a szintén 60-as évek-béli gimnáziumi időszakomból való „Petőfi-kutató” beszélgetésünkhöz. Apám tudta, amit tudott Petőfi szabadszállási születéséről, s ezt immáron velem is megosztotta. Ám a gimnáziumban felkeltették érdeklődésemet a költő eltűnésével kapcsolatban is. Az általános iskolában a 60-as évek első felében azt tanultuk, hogy Petőfi haláláról teljesen bizonyosat pontosan nem lehet tudni, mivel holtestét nem találták meg a Segesvár-fehéregyházi csatatéren, ahol nyoma veszett, viszont valószínűleg elesett , s a többiekkel együtt Őt is egy közös sírba temették el. Ez nyilván egy fel nem oldott ellentmondás.Tanították, hogy valami önbeteljesítő jóslatként Petőfi az „Egy gondolat bánt engemet” c. csodálatos versében előre megírta önön Sorsának beteljesülését, miszerint: „Ott essem el én,/A harc mezején,/Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül,S ha ajkam örömteli végszava zendül,/Hadd nyelje el azt az acéli zörej,/A trombita hangja, az ágyúdörej,/S holttestemen át/Fújó paripák/Száguldjanak a kivívott diadalra,/S ott hagyjanak engemet összetiporva. –/Ott szedjék össze elszórt csontomat,/Ha jön majd a nagy temetési nap,/Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével/És fátyolos zászlók kíséretével/A hősöket egy közös sírnak adják,/Kik érted haltak, szent Világszabadság!
Foto: Segesvár- Petőfi eleste
De van itt egy Petőfinek egy másik csodás verse is, ami bizonyára nem véletlen maradt ki az irodalmi olvasókönyveinkből, ami ugyan nem Petőfiről szól, hanem a címe: „ Rákóczi”. S ahogy az előbbi vers egy normális emberi érzet, ezen alábbi is lehet ugyanúgy az, s valószínű azért sem került be a versek közé, hogy a fiatal fogékony elméknek még csak eszébe se juthasson a Petőfi sírhely hollétének kérdése:
“ HAMVAIDNAK ELHOZÁSA VÉGETT/ ELZARÁNDOKOLNÁNK SZÍVESEN,
DE HOL TETTEK LE A FÖLDBE TÉGED?/HOL SÍROD?/ NEM TUDJA SENKI SEM”
Ismervén apám ambiciózusságát közöltem Vele: Az nem lehet, hogy ne találták volna meg holtestét, vagy valahol hadifogságban ne bukkant volna rá senki katonatársai közül, hisz bármekkora harc is lehetett ott, valaki ne találta volna őt meg, vagy esetleg láthatták, hogy elhurcolja az ellenség fogságba. Hosszú éveken át kutatták, s kutatják csontjait ma is hozzáértő szakemberek, de sajnos ő teljes egészében eltűnt, s a közös sírt, ahova kerültek az elesett katonák csak ő miatta?!? nem bontják meg. Érdeklődésem valahogy szöget üthetett apám a fejébe is, s aztán néhány hónappal érdeklődésem után arcán örömmel egy könyvvel jelent meg, s közölte, képzeljem el, eldöntötte, hogy ő is megkísérel Petőfi eltűnésének utána járni, mert mintha évekkel ezelőtt valakitől azt hallotta volna ő is , hogy Petőfi nem halt meg, hanem vagy az osztrákok, vagy az oroszok fogságába esett. Gondolta, a kutatást itt először akkor még a falunkban, az egykori mezőváros Szabadszálláson kezdi. Bejárta kisvároskánkat , s az után érdeklődött nincs-e valakinek valami könyv-féléje Petőfi életútjával kapcsolatban,amit ő nem ismer,mert úgy tudja az elmúlt 100 évben sokan sokfélét írtak róla. Igaz ugyan, hogy megelőzően sok-sok szabadszállási embert felkeresett a községi könyvtártól az egyházon és tanácson és a kultúrházon keresztül az iskoláig, míg végül kiderült, hogy a szerencse velünk van a családban. Egyszer a dalokat és az irodalmat kedvelő nagybátyjának is szóba hozta, hogy min fáradozik. És lőn csoda: a nagybátyja emlékezett rá, hogy jó néhány évvel ezelőtt valakitől a családból hozzájuk került egy Petőfivel kapcsolatos könyv, amit valahova eltett és így egyelőre még maga sem olvashatta el, valahol az egyik könyves-sublót mélyébe becsúszva találták meg a keresett kötetet. S ez nem más volt, mint, amit írásom első felében már említettem: az az 1939-es kiadású Sándor József-féle könyv, melynek címe, hogy ”Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt meg.”
– Látod fiam ! El sem tudod képzelni , milyen nagy öröm az nekem, hogy rábukkantunk erre a Petőfi-könyvre ! Nem azért első sorban ,hogy tudom magam is: van ilyen könyv Petőfi szabadszállási születéséről, hisz ebben én sok szabadszállásival együtt tökéletesen biztosak voltunk ,miszerint: itt született Petőfi, hanem, hogy így Te magad is leírva láthatod – én már nagyvonalakban el is olvastam – hogy minden szinte pontosan úgy történt, mint ahogy a te dédnagyapád elmesélte nekem. A könyv egyébként a tekintetben nekem is új, hogy Petőfi fogságba hurcolásában magam se hittem, pedig, ha ez igaz, akkor bizony újra kell temetni őt, itt itthon Szabadszálláson a kiskunsági magyar szülőföldjébe. Lesz hát tennivalónk bőven. Csak azon csodálkozom, hogy ez a könyv nem került el egyetlen szabadszállási illetékes vezetőhöz sem ,s egyáltalán ,miért nem foglakozott ezzel senki, pedig biztos akad még itt a faluban jó néhány darab belőle. Lehet, hogy az 1939-es könyvkiadási évszámtól ijedtek meg, mert ezt még a Horthy korszakban adták ki, s azóta már több, mint 25 év telt el , s mi már több, mint 20 éve szocializmust építünk?!? Talán igen, talán nem.. Nem tudom. De valószínűsíthető, hogy tárgyszerű ez a kötet, s talán kissé demagóg módon indokolhatnánk egy ilyen könyvterjesztési kezdeményezést azzal is, hogy ez még erősítheti is a szovjet-magyar barátságot.
Az ezt követő 1-2 évben apám egy kezdeményezést indított levélben a Magyar Tudományos Akadémia és más illetékesnek vélt szervek, majd a minisztériumok irányába. Egyrészt,hogy az illetékes szervek intézkedjenek afelől, hogy a legkülönbözőbb kiadványokban és hivatalos dokumentumokban a jövőben az ilyen estekben szabályozott módon javítsák Petőfi szülőhelyét. Másrészt pedig, hogy kontrollálják le a könyv szerzője által feltárt ill. felkutatott tények alapján, hogy igaz-e az, miszerint Petőfit nem egy Segesvár melletti közös sírba temették el, hanem, mint az a könyvből kiolvasható és látható, a szibériai Barguzinban lévő ALEXANDER SZTYEPANOVICS PETROVITS névvel és 1823-1856 életkorral megjelölt lefotózott síremlék alatt a magyar Petőfi Sándor nyugszik ? Sajnos azonban apámat nem kis döbbenetünkre többszöri kísérlete ellenére válaszra sem méltatták. Abban az időben, a ”70-es, ”80-as években mást nem lehetett tenni, csak e helyzetbe beletörődni. Vagy a biztosan várható küzdelem „hadakozásairól” dönteni. Apám azonban úgy döntött, hogy ez utóbbit nem vállalja be. Időközben azonban eltelt mintegy 15 év, mely idő alatt azért akadtak apámnál rámenősebb Petőfi-kutatók is, s úgyszintén hozzátartozik ehhez,hogy a „80-as évek végére lazult az ún. „keményvonalas” pártállami rendszer. Így kerülhetett arra sor, hogy Kéri Edit az ismert színésznő – akinek a Wikipédia szerint komoly érdemei vannak a színjátszásban, de nézetei miatt sokan szélsőjobboldali gondolkodású embernek tartották – 1988-ben meghallott egy rádióriportot Balajthy Géza filmoperatőrtől. Balajthy a riportban arról beszélt, hogy Szibériában, Barguzinban határozottan létezik egy gyakran visszatérő történet, miszerint a magyar Petőfi Sándor, forradalmár-költő ott élt fogolyként a szabadságharc után és ott is temették el. A történetből nem csoda , hogy nagy vita kerekedett, hisz ha ez valóban igaz , akkor teljes mértékben összetörhetne a Petőfi hősiességéről kialakult kép az emberekben. Egyáltalán Petőfié az a sír, s abban valóban az ő csontjai vannak ? Esetleg valami történelmi hazugság van készülőben, s kinek milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez a kép megváltozzék? Legenda ez csupán, vagy tényleg orosz hadifogságba került a magyar költő? A vita egész gusztustalanná vált. Sértegetések, személyeskedések, pereskedések jelzik a hevességét: Lehetséges, hogy kivitték Petőfit, mint foglyot, és nem tudtunk róla? Aztán Kéri Edit, aki mindig is büszke volt magyarságára tettekre szánta el magát .Úgy határozott – eldöntendő a nagy kérdést – hogy : szponzort keres egy szibériai Petőfi expedícióhoz. Írt Soros Györgynek, Später Erzsébetnek, Rubik Ernőnek és Béres Józsefnek. Végül is Morvai Ferenc, a kazánkirály vállalta az expedíció finanszírozását. Neki érdekeltségei voltak a szovjet piacon , s így épp kapóra jött neki az expedíció lehetősége.
Az expedíció 1989-ben indult: Kiszely István, az ismert antropológussal, régészekkel, Balajthyval és Kérivel. Morvai vezette az expedíciót. Barguzinban meggyőződésük szerint megtalálták Petőfi sírját és csontvázát, azonban erről azóta is vita folyik tudományos berkekben. Kéri Edit egyébként 1989 végén megírta könyv alakban az expedíció történetét, „Petőfi Szibériában” címmel, amit 1990. februárjában ki is adtak. A könyv nagy siker volt. Részlet a könyvből: „Dúl a vihar a szibériai csontváz felett. Petőfié vagy nem Petőfié? – ez itt a kérdés. A vita gusztustalanná vált. Sértegetések, személyeskedések, pereskedések jelzik a hevességét. Az embereket mindig az igazság érdekli igazán – így elsősorban az: lehetséges, hogy kivitték Petőfit, mint foglyot, és nem tudtunk róla? Valóban az ő csontváza vár Ulan Udéban az újabb vizsgálatokra? Másodsorban a viták vehemens háttere is izgatja az embereket. Valóban ellopta Morvai a Balajthy eredményeit? Megverte az Újságíró Szövetség székházában? Valóban katolikus pap volt valamikor Kiszely István, az ellene cikkező Farkas Gyula professzor párttitkár volt-e és feljelentette ezért az MSZMP KB-nál Kiszelyt? Elitta Balajthy Morvai pénzét? Ellopták a Petőfi-iratokat az angol követség előtt Morvai autójáról? Valóban ült két évet irathamisításért az az munkácsi Beresztovszkij, aki szélhámossággal vádolja az első világháborús Svigel Ferencet? Svigel valóban bakancsa talpában hozta el a… (tovább)Részlet a könyvből: „Dúl a vihar a szibériai csontváz felett. Petőfié. Izgatja az embereket, valóban ellopta Morvai a Balajthy eredményeit? Megverte az Újságíró Szövetség székházában? Valóban katolikus pap volt valamikor Kiszely István, az ellene cikkező Farkas Gyula professzor párttitkár volt-e és feljelentette ezért az MSZMP KB-nál Kiszelyt? Elitta Balajthy Morvai pénzét? Ellopták a Petőfi-iratokat az angol követség előtt Morvai autójáról? Valóban ült két évet irathamisításért az a munkácsi Beresztovszkij, aki szélhámossággal vádolja az első világháborús Svigel Ferencet? Svigel valóban bakancsa talpában hozta el a Petrovits-sír fotóját? Valóban 1920-ban telepedett haza Szibériából az az 1849 óta ott élt 90 éves hadifogoly, aki Petőfi anyai unokatestvére volt? Azért kapott Morvai ásatási engedélyt, mert meghívta vendégségbe Mátrafüredre a burját miniszterelnök-helyettest? Lehetséges, hogy ez női csontváz? És egy ortodox zsidó csontvázát mondja Kiszely Petőfinek? Tényleg Morvai ágya alatt volt a csontváz Barguzinban? Mennyi pénzt kaptak Morvaitól az expedíció tagjai? Lepénzelhetők-e az antropológusok? Miért ástak fel 28 sírt, azért-e, mert nem voltak biztosak a dolgukban?”
E szibériai út után már újabb 15 év telt el, közben a tudomány is fejlődött. A DNS-vizsgálatokat a tudomány teljesen megbízhatónak tartja. Ami apámat illeti Ő épp az én közvetítésemmel vette fel telefonon a kapcsolatot a 90-es évek második felében Morvai úrral és maximális támogatásáról biztosította Morvai urat, a Petőfi-kutatás szervező vezetőjét. Apám – aki néprajz-kutatatói és közéleti tevékenysége miatt már a rendszerváltás után is több elismerésben részesült, többek közt megkapta a „ Pro Urbe” érdemérmet Szabadszállásért végzett tevékenységéért – megígérte Morvainak, hogy támogató leveleket fog írni magas beosztású vezetőknek, hogy járjanak közre abban, hogy DNS-vizsgálattal összevethessék Petőfi csontjainak vizsgálatát az itthon eltemetett vérszerinti rokonokéval. Igaz ugyan, hogy kulturális antropológia tevékenységéért apám ugyan kapott egy elismerő levelet Göncz Árpád Köztársasági Elnök Irodájának egyik főosztályvezetőjétől, de Petőfi-ügyben az új rendszer részéről – hasonlóan a gimnáziumi éveim alatti kísérletéhez – most sem jött semmi válasz. Elenben Morvai úr az MTA-tól teljesen elutasító értesítést kapott. Sajnos időközben 2001-ben az apám elhunyt. Bár semmi hivatalos álláspontot nem változottak meg Petőfi születési helyével kapcsolatban, de ő már abban a biztos tudatban halt meg, hogy ezt meg fogják változtatni, csak idő kérdése. A szibériai Petőfi sírhelyet illetően ugyan voltak kétségei, de úgy vélte, hogy sajnos a tagadás az MTA részéről presztízs okokból történik, mivel a csontok ismertetőjegyei alapján még apám életében ismertté vált, hogy azok a Petőfiről tudottakkal egyeznek. Következésképen Ő úgy vélte, hogy a DNS-vizsgálatot mindenképp engedélyezni kellett volna a hivatalos szerveknek. S mivel ezek ellenálltak , így biztos volt abban, hogy ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy Morvaiéknak van igazuk, s a hivatal csak a „mundért” védi. Egyszer mondta is nekem az apám: Legföljebb kiderülne egyértelműen, hogy az a csontváz nem Petőfié, de legalább akkor ez vita véglegesen lezárulhatna, s ő úgy gondolja, hogy ezt ugyan sajnálkozva, de a Morvaiék csapata is tudomásul venné. Apám hitt abban, hogy a MEGAMORV-csoport ugyan anyagilag nagy áldozatot hozott, de ,Morvaiék nem szélhámosok. Aztán újabb 10 év telt el,s ma tartunk a következőknél:
– Petőfit a segesvári csata után Barguzin faluba hurcolták, ahol 1856-ig élt. Feltehetően egy rossz foga miatt fellépő vérmérgezésben halt meg – jelentette be Morvai Ferenc, a kutatást végző MEGAMORV Petőfi Bizottság vezetője a BLIKK,.hu-nak adott 2015. március 13-án adott nyilatkozatában. A legújabb bizonyítékok szerint Petőfi nem a segesvári csatában halt meg, hanem Oroszországban, egy kis településen. Persze, a mendemonda korábban is élt, de most már DNS bizonyíték is van rá. A bizonyosságot nyújtó DNS-vizsgálatot kínai szakemberek végezték el. ( Morvaiéktól úgy tudni, hogy e szakemberek a majd másfél milliárd lakosú Kína első 10 DNS-vizsgáló szaktekintélye közé tartoznak – szerk. ) A szakértők most a csontokban lévő DNS-maradványokat hasonlították össze Petőfi leszármazottainak DNS-mintájával. Az egyezés több mint 99 százalékos volt. / A több, mint 80 %-os mértékű egyezést mindenképpen bizonyító erejűnek szokták tekinteni az illetékesek – a szerk. / A múlt századi Barguzin környéki feljegyzésekben több helyütt említést tesznek egy Petrovits nevű titokzatos idegenről, aki akcentussal beszélte az oroszt, tanítóként tevékenykedett a faluban, és verseket is írt. Morvaiék szerint Petőfi Sándorról van szó, akit a Habsburgok kérésére szigeteltek el a világtól..A MEGAMORV Petőfi Bizottság elnöke azt is elmondta, hogy a cári titkosrendőrség szemmel tarthatta,s engedély nélkül nem hagyhatta el a körzetét. „Szeretett volna hazatérni Magyarországra, de ha nem őrzik, akkor is képtelen vállalkozás lett volna gyalog megtenni csaknem hétezer kilométert. Petőfinek bele kellett törődnie a rabságba” – hallhattuk Csank Csaba történésztől.
Morvai ígérete szerint Petőfi Sándort 2015. július 17-én helyezik végső nyugalomra.
Foto: Morvai beszél
AZ MTA NYILATKOZATA:A Magyar Tudományos Akadémia közleményében vitatja a kutatás eredményeit. Eszerint:
– Az akadémiai bizottság és szovjet kutatók is megállapították, hogy a Barguzinban talált lelet női csontváz. Ugyanerre jutott az amerikai fegyveres erők DNS-laboratóriuma is – hívta fel a figyelmet Kovács László, az akadémia régészeti intézetének nyugalmazott tudományos igazgatóhelyettese.
KOMMENT: Az MTA nyilatkozatát azonban mindenképpen kötelességünk kommentálni, hogy ország-világ egyaránt lássa, hogy a hivatali presztízs és az emberi jóakarat egymásnak milyen ellenségei tudnak lenni egy ilyen „nagytekintélyű” intézet esetében is, mint az MTA. Természetesen sem Morvainak, sem a csoportjának soha nem volt az célja, hogy minden áron bebizonyítsák, hogy a barguzini csontok Petőfié, csupán meg akartak győződni egy több, mint száz éves és több , mint legenda igazáról vagy igaztalanságáról. Morvaiék végül is nem a legközelebbi szülői csontokból vettek mintát a vizsgálathoz, de mindenképp közeli vérrokonsághoz tartozótól, ami szintén teljesen megfelelt a korrekt vizsgálat elvégzéséhez.
Az akadémia általános hozzáállásával kapcsolatban Fuksz Sándornak , a Magyarok Világszövetsége alelnökének a „Petőfiért!” című írásából az alábbit elolvasására javaslom. A fenti MTA-nyilatkozattal összefüggésben külön ki kívánom emelni a következőket. „ A MINTAVÁTEL MEGTAGADÁSA A MAI TECHNIKA MELLETT NAGY HIBA. E MINTÁK A JELEN TECHNIKAI FEJLETTSÉG MELLETT SZÁZADOKIG KONZERVÁLHATÓK, AKKOR IS MEG KELLENE TENNI, HA MORVAI NEM KÉRNÉ, MERT ITT IS ÉRVÉNYES A MONDÁS: KI TUDJA MIT HOZ A JÖVŐ… ÉS UGYANCSAK FUKSZ SÁNDORTÓL OLVASHATÓ a www.nemzethirhalo.hu HONLAPON AZ A 2013. ÁPRILIS 08-ÁN MEGJELENT SZINTÉN IDEVÁGÓ SZÖVEG AZ MVSZ VIII. KONGRESSZUSÁRÓL, MISZERINT “ AZ AKADÉMIAI SZÓVIVŐI A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁT TESTESÍTETTÉK MEG , S EGY KÉZEN MEG LEHET SZÁMOLNI AZOKAT, AKIK NYILTAN MÁS VÉLEMÉNYRŐLSZÓLTAK, HA AZ AKADÉMIA MINŐSÍTETT SZAKEMBEREI VOLTAK. HOLOTT AZ AKADÉMIA SZÓVIVŐI TÖBBSZÖR VESZEKEDTEK, MINT ÉRVELTEK. SOKSZOR HAMISAN CSÚSZTATTAK, OLYKOR BIZONY HAZUDTAK IS. A HÍVATALOS MAGYAR TUDOMÁNY, MINTHA MINDEN ESZKÖZZEL MORVAI DISZKVALIFIKÁLÁSÁT SZOLGÁLTA VOLNA.KILÓGOTT A LÓLÁB. NEM A PETŐFI- REJTÉLY VOLT A TÉT. MORVAI ÉS TÁRSULATA A SIKER BIZTOS TUDATÁBAN MUTATOTT RÁ A HÍVATALOS HUNCUTSÁGOKRA, MIKÖZBEN AMATŐR-MAGABIZTOSSÁGGAL MENT BELE A CSAPDÁBA. A SZÁZFEJŰ SÁRKÁNNYAL KELLETT MEGKÜZDENIE.” NOS , AZ ÍRTAK FÉNYÉBEN, ÍGY UTÓLAG JOGGAL FÖLTÉTELEZHETŐ AZ IS, HOGY ANNAK IDEJÉN , MIKOR AZ MTA NYILVÁNOSSÁGRA HOZTA, HOGY SZÓ SEM LEHET ITT SEMMIFÉLE PETŐFIRŐL, HISZ ŐK, A MEGAMORV EGYESÜLET VALÓJÁBAN EGY NŐI CSONTVÁZAT TALÁLTAK. MEGJEGYZEM , ANNAK VALÓSZÍNŰSÉGE, HOGY AZON MINTEGY KÉTTUCATNYI ISMERTETŐJEGYEK JEGYEK EGYEZŐSÉGE, AMIT PETŐFIRŐL TUDTAK ÉS AZ ÁLLÍTÓLAGOS NŐI CSONTVÁZ FÖBB JELLEMZŐI KÖZÖTT, SZERINTEM MAJDHOGYNEM ELVILEG IS KIZÁRJA AZT A LEHETŐSÉGET, HOGY MORVAIÉK EGY NŐI TETEMRE BUKKANTAK VOLNA.
KÖVETKEZÉSKÉPPEN AZ MTA RÉSZÉRŐL CSAK A MEGMAMORV BIZOTTSÁG LEJÁRATÁSA ÉS A BELŐLÜK VALÓ GÚNYŰZÉSÜK LEHETETT A CÉL. GONDOLHATTÁK: MIT KÉPZELNEK “EZEK” A NAGYTEKINTÉLYŰ ÉS SZAKMAI HATALMÚ MAGYAR AKADÉMIA ELLENÉBEN, HOGY MAJD EGY SZINÉSZNŐCSKE ÉS EGY ÚN. “ KAZÁNKIRÁLY” ÁLTAL VEZETETT KIS CSOPORTOCSKA FOGJA MEGMONDANI, HOGY A MAGYAR NEMZET EGYIK LEGNAGYOBB HŐS HAZAFIJA PETŐFI NEM CSATÁBAN ESETT EL, HANEM ERHULCOLTÁK OROSZ FOGSÁGBA ?!?!? EGYÉBKÉNT,AMI A GÚNY ÜZÉSEKET ILLETI, VOLTAK OLYANOK, AKIK AZT TERJESZTETTÉK, HOGY A MEGAMORV BIZOTTSÁG MEGTALÁLTA PETŐFI GYERMEKKORI CSONTVÁZÁT… TERMÉSZETESEN MINDEKÖZBEN BARGUZIN ÜRÜGYÉN AZ MTA RENGETEGET KÖLTÖTT UTAZÁSOKRA ÉS MINDEN OLYANRA, AMI MOEVAIÉKNAK A FOÉYAMATOS ELLENSZELET BIZTOSÍTOTTA, S NAGYON ÚGY TŰNIK EZEK UTÁN, HOGY AZ MTA-NÁL TÖBBEN INKORREKT MÓDON VÉGEZTÉK PETŐFI-KUTATÓI MUNKÁJUKAT…
AZ MVSZ ELNÖKHELYETTESÉNEK ALÁBBI ÖSSZEFOGLALÓJA, MELY 2014. MÁRCIUS 17-én awww.egipatrona.hu HONLAPON JELENT MEG A MEGAMORV EXPEDICIÓ 25.ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL SZEMLÉLETESEN ÖSSZEFOGLALJA PETŐFI BARGUZINI SÍRHELYÉNEK KUTATÁSI ÜGYÉT. ÍME:
PETŐFIÉRT! – FUKSZ SÁNDOR:
A POLITIKA KISZOLGÁLÓJÁVÁ SŰLYEDT A HÁZ
Foto: FUKSZ SÁNDOR
Az persze csak véletlen, hogy az MVSZ Petőfi-bizottsága éppen tizenkét pontban sorolja fel bizonyítékait arra, hogy 1989-ben a barguzini ásatások nyomán Petőfi Sándor csontvázára bukkantak a MEGAMORV Petőfi-expedíció résztvevői.
Az első pont szerint1956-ban egy román-magyar kutatócsoport (köztük történészek és régészek) a helyszínen rekonstruálták Petőfi menekülésének útvonalát és utolsó óráit, de ásatásra nem volt lehetőségük, így meg sem találhatták a költő holttestét. Azt viszont lehet állítani, hogy 1849. július 31-én senki nem látta elesni Petőfit, nem zárható ki tehát, hogy fogságba esett és elhurcolták.
A második pontban említik azt a tényt, mely szerint 1849-ben az orosz cári csapatok vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferenc József császár által is saját kezűleg ellenjegyzett jegyzőkönyve bizonyítja, hanem az Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok vallomásai is, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. ( A Rubicon folyóiratban ezt tagadják, miközben ezt Morvaiék dokumentálni tudják ?!!!? – a szerk. ) A harmadik érvükben hivatkoznak Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzöttre, aki 1877-ben hírt hozott a raboskodó Petőfiről. Ennek alapján javasolta Jókai Mór a Vasárnapi Újságban Petőfi Sándor felkutatását. A negyedik pont arról szól, hogy a cári Oroszország a veszélyesnek ítélt politikai foglyokat egyebek mellett a szibériai Barguzinba internálta. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M. K. Küchelbecker és egy távoli országból érkező, Petrovits nevű „titokzatos idegen”. Az ötödik pontban emlékeztetnek arra, hogy az 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovits néven keresztelték meg.
A hatodik pontba foglalt érvük arról szól, hogyaz első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába.Köztük volt Svigel Ferenc, akinek birtokában volt egyfénykép arról a sírkeresztről, melynek feliratán Alexander Sztyepanovics Petrovits neve szerepelt, és halálhelyén, a Barguzinhoz közeli Iliszunszkájában készült. A hetedik megerősítés szerintük a Pozsony mellől származó Jozef Hallon, aki a hadseregből került orosz fogságba, és hazatérte után mesélt a Vengerszkaja nevű faluról, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petőfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költő ott élt. A nyolcadik pontbanL. Eliaszov, burját néprajzkutatóról, egyetemi tanárról írnak, aki 1937-ben Barguzinban folytatott gyűjtőmunkája során szembesülhetett az ott eltemetett, Petrovits nevű idegen emlékével. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta a Bajkálon túl tartózkodó Lőrincz L. László magyarországi kelet-kutatót, majd később levelet írt a Petőfi kérdés tisztázása érdekében a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol nem foglalkoztak vele.
A kilencedik pont arról szól, hogy Barguzinban máig elevenen él az idegenből érkezett, titokzatos ember emléke. A gyűjtések és kutatások során előkerültek Petőfiének tulajdonított orosz nyelvű verseik is. Ezeket két évtizeddel ezelőtt a verstan egyik legnagyobb magyar tudósa, a debreceni egyetem professzora, az MTA doktora, Szuromi Lajos – aki tudott oroszul –, illetve felesége,Együd Éva orosz nyelv és irodalom tanár elemezte. A Petőfi teljes költészetét átfogóan ismerő verstan-professzor az Álmok című orosz versnek megtalálta a párját Petőfi magyar költészetében, melynek címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petőfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos kijelentette, nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvű vers szerzője nem lehet más, mint maga Petőfi Sándor.
A tízedik pontban megemlítik, hogy 1989-ben, egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős férfi, J. D. Vinokur, az expedíció tagjainak megjelölte a barguzini temetőben azt a helyet, ahol ő még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovits sírját. A MEGAMORV- expedíció másfél méterre az általa megjelölt helytől koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetően 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkant. A tizenegyedik érv arról szól, hogy az azonosítást végző magyar, amerikai és burját antropológus-csoport – köztük a 2012 nyarán elhunyt dr. Kiszely István – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetették alá a leletet. Megállapították, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petőfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett előtanulmányaik során gyűjtöttek be. Meggyőződéssel állították, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő. Az utolsó tizenkettedik pontjukban megjegyzik, hogy a feltárt csontvázon fellelhetők voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petőfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiálló szemfog, bal lábának csontelhajlása, ami életében enyhén bicegő járást okozott, stb. A kriminalisztikában öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petőfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovitsnak huszonöt jellegzetes embertani jegye egyezik.
A helyzet méltatlanságát egyébként jól érzékelteti az a tény, hogy ezen alábbi Petőfi halálával kapcsolatos írást ugyanúgy letiltották, mint a ”PETŐFIÉRT! GENETIKAI VIZSGÁLATTAL IS IGAZOLVA” címűt, melynek felvezetőjében az áll hogy „6 napja – Immár genetikailag is igazolva van, hogy 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban, a Morvai Ferenc vezette expedíció valóban Petőfi Sándor.”
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2139-petofiert-genetikai-vizsgalattal-is-igazolva