Miért mondott le az Antall-kormány a történelmi Kárpátaljáról? – A magyar-ukrán alapszerződés aláírása

Miért mondott le az Antall-kormány a történelmi Kárpátaljáról? – A magyar-ukrán alapszerződés aláírása

Készült: 2015. december 05. szombat, 05:45

Kárpátaljáért! – Leonyid Kucsma ukrán elnök felkínálta Kárpátalját – Dr. Dányi László: Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?

Tíz évvel ezelőtt, 2005-ben adott interjújában Jeszenszky Géza volt külügyminiszter tagadta, hogy az Antall-kormány lemondott Kárpátaljáról, ám elismerte, hogy a magyar-ukrán határ sérthetetlenségéhez ragaszkodó Ukrajna számos ígérete nem valósult meg, köztük a beregszászi autonóm kerület. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy a kényszer és a felismert szükségszerűség hatására 1920–1921-ben Horthy Miklós, Bethlen István és Teleki Pál mondott le Kárpátaljáról, majd a kisgazda-vezetésű Nagy Ferenc-kormány ratifikálta, írta alá az újabb békeszerződést 1947-ben, valamint a magyar-ukrán alapszerződés parlamenti ratifikálásával az Antall-kormány elérte, hogy Szlovákia, Jugoszlávia és Románia magyarellenes szövetségi gyűrű kialakítására tett csábításait Ukrajna visszautasította.

Most áll föl az új Ukrajna, most lesz az elnökválasztás, most születnek meg a legfőbb döntések, amik a következő időszakban meghatározzák Ukrajna helyzetét. Mikor kellene megmondanunk, hogy milyen elvárásaink vannak az új Ukrajnával szemben, ha nem akkor, amikor megalakul?

Leonyid Kucsma ukrán elnök felkínálta Kárpátalját

Jól példázza a körülményeket P. Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének esete is Leonyid Kucsma ukrán államfő elnökségének (1994–2005) idején. „…egy pillanatig sem feledhetjük, hogy Kárpátalja a Szovjetunió felbomlásakor anélkül csöppent az ölébe, hogy ezért Ukrajna bármi módon megszolgált volna. Tisztában volt ezzel Leonyid Kucsma, Ukrajna államelnöke is, aki informálisan felajánlotta Magyarországnak ezt az ezer éven át a Magyar Királysághoz tartozó területet.”

Hazaárulás 1991-ben

Elvi álláspont Magyarország Kárpátalja-politikájáról

Kárpátalja 20–21. századi sorsát elemezve a Magyarok Világszövetségének Elnöksége fontos megállapítást tett: Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter hazaárulást követtek el, amikor semmibe vették Kárpátalja népének az 1991. december 1-i népszavazáson elsöprő többséggel kinyilvánított önkormányzati igényét, és öt nappal e népszavazást követően, 1991. december 6-án aláírták a Kárpátalja feladását jelentő magyar-ukrán alapszerződést.

1. 1914-ben a Habsburg Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Magyarországra rákényszerítették az első világháborút. Versailles-ban a győztes antanthatalmak a monarchia népei közül egyedül Magyarországgal szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elv alkalmazását. A több mint ezer éve fennálló magyar állam szerves részét alkotó Kárpátalja így került a Versailles-ban létrehozott, korábban nem létező Csehszlovákiához.
2. 1991-ben a kárpátaljai ruszinok és magyarok kiharcolták, hogy az Ukrajnának a Szovjetunióból való kiválását szentesítő népszavazáson – a függetlenségi nyilatkozatot támogató kérdés mellett két másik kérdés – Kárpátalja különleges státusa és a beregszászi magyar autonóm körzet ügye is felkerüljön a szavazólapokra. A népszavazás ügydöntő erővel, 78%-os, illetve 81,4%-os többségű igennel válaszolt e két kérdésre.
3. Öt nappal később Antall József úgy írta alá a szégyenletes magyar-ukrán alapszerződést Kijevben, mintha a népszavazás meg sem történt volna, szabad kezet adva ezzel Kijevnek ahhoz, hogy utólag közvélemény-kutatássá silányítsa, és semmibe vegye Kárpátalja népének elsöprő többségű népszavazással meghozott döntését.

Történelme során Kárpátalja sohasem volt Ukrajna része, hiszen független ukrán állam sem létezett. Mindezzel a független Ukrajna politikai vezetői is tisztában voltak. Tudták, hogy Ukrajnának – több érvényes nemzetközi jogelv alapján is – vissza kell adnia Kárpátalját Magyarországnak.