Védői tanács: nem teszünk vallomást, a bizonyíték gyártása, nem a mi dolgunk, hanem a rendőré

Diétás Magyar Múzsa

“A szakértői véleménnyel alátámasztott gyanúsítotti kihallgatásán V. József vallomást nem tett, a poligráfos, műszeres vizsgálatot nem vállalta.” – olvasom a ráckevei Duna-ág olajszennyezése kapcsán.

Egy kis védői taktika következik.

Annyira szeretem ezt a drámai mondatot: “nem vállalta a poligráfos vizsgálatot”. Egyetértek a védőjével, jól tette, hogy nem vállalta.

Ennek megértéséhez szét kell választani a poligráfos vizsgálatot mint tudományos módszert, és a poligráfos vizsgálat eredményeként keletkezett bizonyítékot.

Védői körökben közismert, hogy ha az a helyzet, hogy tanúk nincsenek, csak rendőri jelentés rögzíti, hogy mi történt, akkor a bíróság meghallgatja a rendőrt tanúként. A rendőri jelentés ugyanis korlátozottan használható bizonyítékként, mivel előtte nem figyelmeztették olyan dolgokra a rendőrt, amire a tanút kell. A rendőr a figyelmeztetések után fenntartja a jelentésben foglaltakat, a vádlottat elítélik. Ha vannak tanúk, ám a rendőri jelentésben egy szó sincs a vádlottról, akkor a védő indítványát a rendőr meghallgatására el szokták utasítani, mivel a “rendőri jelentés csak okiratként értékelhető, míg a már meghallgatott tanúk aggálytalanul alátámasztják a vádlott bűnösségét.”

A magyar büntetőeljárás tehát úgy működik, hogy a vádlottat terhelő bizonyítékot egy csekélyke, mintegy 852%-os többletsúllyal veszi figyelembe a bíróság.

Itt van ez a szegény poligráf.

Ez ugye azt méri, hogy az egyes kérdésekre adott válaszoknál lehet-e tapasztalni olyan fiziológiás reakciókat, amelyek izgalmi állapotra utalnak. Ez az izgalmi állapot összeköthető azzal, hogy a vizsgált személy gondolkodik a válaszon és izgul, hogy a kamu választ elfogadják-e. (ez durva egyszerűsítés, de az elv kb. ez)

A poligráfos vizsgálat tudományos módszer, ennek két következménye van. Az egyik az, hogy meglepően pontos. Persze mindenki tud városi legendákat olyan halvérű emberekről, akik úgy hazudják le a csillagokat az égről, hogy a poligráf semmit se vesz észre. De észreveszi. A másik következménye a tudományos jellegnek, hogy az igazságszolgáltatás kétértékű (igen/nem) logikája számára közvetlen válaszokat adni nem képes. Olyan választ tud adni, hogy az X kérdésre adott válasz valószínűleg, nagy valószínűséggel igazmondás, vagy nem igazmondás.

Namost a bűnösség kérdése, az sose ilyen egyszerű. A “maga ölte meg a sértettet” kérdésre lehet hogy a válasz egyébként az, hogy “én hosszasan ütlegeltem, de amikor eljöttem a lakásból még annyira életben volt, hogy utánam hajította a konyhakést” a rövid válasz viszont az hogy nem. Amire bejelez a műszer. Nem mindegy tehát, hogy ki és milyen kérdéseket tesz fel…

A másik probléma (amely a magyar bíróságokat a legcsekélyebb mértékben se zavarja) hogy a “valószínűleg hazudik” az nem ugyanaz, mint a “biztosan hazudik”, márpedig elítélni csak kétséget kizáróan bizonyított bűnösség alapján lehet. A magyar büntetőjog gyakorlatában (ellentétben az epres vattacukorba csomagolt elmélettel) viszont a bizonyítatlanság enyhítő körülmény, az ártatlanság nyomatékos enyhítő körülmény…

A nyomozás egyik feladata pontosan feltárni, hogy mi történt (hol, mikor, hogyan) a másik pedig összekötni ezen történéseket a gyanúsítottal. Ez utóbbi szokott gyakran nehézkes lenni. Van persze, hogy nyom, DNS minta, szemtanú, GSM cellainformáció, kamerafelvétel segít ebben, de ha ezek egyike se áll rendelkezésre, akkor megáll a tudomány.

A rendőr tudja, hogy XY volt a tettes, de csikorgó foggal el kell hogy engedje, mert nem tudja összehozni a cselekményt a tettessel. Ilyenkor következnek a klasszikus rendőrtrükkök. A vallatási technikák (gyakorlatilag a blöffölés különböző módozatai), több gyanúsított esetén játékelméleti alapismeretek (fogolydilemma).

Ezért van az a védői tanács, hogy nem, nem teszünk vallomást, nem a mi dolgunk a bizonyíték gyártása, hanem a rendőré. Sok sikert kívánunk hozzá, minket köszönjük szépen vigyenek vissza a zárkába, vár minket illatos körletünk, kényelmes fekhelyünk, a kiváló konyha és a változatos kulturális programok. Nem, nem teszünk beismerőt azért, hogy holnap hazaengedjenek. Ha nem veszünk részt a pókerpartiban, nem tudunk bedőlni a blöffnek.

Amikor a rendőr poligráfot ajánl fel, az azért van, mert elakadt. Tudja, hogy majd szerepel a vizsgálati jegyzőkönyvben egy olyan mondat, hogy “arra a kérdésre, hogy ő volt-e, a vizsgált személy válasza alapján nem erősíthető meg, és nem is zárható ki, stb. stb. stb.)

Na ez lesz az a mondat, amire majd elítélik a vádlottat. Egy darab személyi bizonyíték, amire bármekkora csavarokkal, de indokolni lehet.

A rendőrség persze igyekszik egyfajta becsületpróbaként beállítani a poligráfot. A becsületpróbás bizonyítékok valamikor a XIX. század végefelé kikoptak a büntetőeljárásokból, legalábbis felvilágosult jogállamokban. Azóta nincs olyan, hogy aki erre vagy arra megesküszik, annak a vallomása automatikusan többet ér, meg olyan se, hogy a víz tetejére majd feljön, ha ártatlan.

A poligráf egy bizonytalan kimenetelű vizsgálat, amely az esetek 90%-ban csak ártani tud az ügyfélnek. Ha a válasz nem zenés-táncos igazmondó juhászra hozza ki a védencet, akkor árt. Márpedig 90%-ban valami köztes válasz lesz, tehát ártani fog. Ráadásul, tudom most nagyon gonosz leszek: ezt a vizsgálatot a rendőrség fizeti, az ő emberük tesz fel kérdéseket.

Persze lehet, a közvéleményt hülyíteni, hogy a gazember nem vállalta a vizsgálatot, tehát hazudik, csak gondoltam szólok, hogy ha valaha valakinek felajánlják, jobb a nevünket egy pikírt rendőrségi közleményben olvasni, mint egy elmarasztaló ítéletben…

Egy hozzászólás

Agnes Lehmann

Ügyvéd apám mondta mindig, hogy az első számú védekezés a tagadás. A második a hallgatás. A beismerés enyhítő körülmény, a tagadás meg felmentő.

www.facebook.com/dmagyarmuzsa