Írta és összeállította: Szabó Gábor
Az Érmekibocsátó Intézet reklámanyagában szerepel egy tökéletesen rekonstruált verésben előállított, Szent Istvánnak tulajdonított, ezüst dénár. Ennek hátoldalán véltem felismerni egy ismeretlen koronát. Azt, hogy ez valóban korona, és nem karoling templom, amit a numizmatikai szakértők állítanak, már Gerics József, és Ladányi Erzsébet is felismerte. Tanulmányukban
„ Összhangban van ezzel a ténnyel, hogy a H2 dénár másik oldalán a térben ábrázolt, zárt korona abroncsán a REGI (“a király részére”) dativus olvasható, amely megmondja: a királynak készült uralkodói jelvényről van szó.”
Istvánnak az “imperatoris gratia et hortatu” nyert koronája (miként a Bécsben őrzött császári korona) zárt, pántos sisakkorona, ormán a III. Ottó egyik pénzén is ábrázolt, enyhén dőlt kereszttel. A pántos és 4 liliommal díszített korona létét II. Henrik szakramentáriumának egyik ábrázolása is igazolja.
(Források Szent István királlyá avatásának történetéhez Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 3.szám)
Először a veret kibocsátásának dátumát igyekeztem behatárolni.
Amennyiben ez I. István király az első pénze lenne, akkor koronázása után, 1000-től, 1009 – ig kellett veretnie. A feltételezés mellett numizmatikai érvek szólnak. Egyértelmű ugyanis, hogy a REGIA CIVITAS felirat a regensburgi REGINA CIVITAS-ból származik, márpedig 1009 után Regensburg, RATISPONA feliratra változott.
Miért használt az érmekészítő egy idegen helynévből költött nevet, melyet a király székhelyének vagy a pénzverőnek gondolhatunk?
„A bajor pénzverők származásra nézve olaszok (lombardok) voltak, a mi megérteti azt, hogy Regensburg megnevezésére miért használják a Regina Civitas nevet, melyet Németországban ekkor már nem ismertek, de ismertek Itáliában. A regensburgi pénzverők olasz származására vall egy más körülmény is, az t. i, hogy a regensburgi pénzverőknek a milanói Christiana Religio köriratú s templomot ábrázoló érmek szolgáltak előképül, a mi, tekintve azt a szoros viszonyt, mely Arnulf császár korában Lombardia és Bajorország között fennállt, világosan érthető (Grote: 146)”. HUNGÁRIÁE MAGYAR EGYETEMES ÉREMTÁR I. KÖTET
ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK KORA ” Dr RÉTHY LÁSZLÓ BP 1889 MTA
Ezt, a sokáig szilárdan álló nézetet elsőként László Gyula kérdőjelezte meg. Szerinte ezek a pénzek részben Géza fejedelem veretei voltak. Két fő érve volt ennek alátámasztására. Az egyik, hogy az érmék súlya és ábrája sok egyezséget mutat II. Henrik bajor herceg vereteivel. Az átlagsúlyuk hasonló volt, az éremkép: a belső kört négy mezőre osztó kereszt megegyezett. Ez azonban más német pénzeken is jellemző volt. A kereszt által négy részre osztott mezőben meglévő háromszög alakú ékek azonban Szent István apósának pénzein volt jellemző ebben az időszakban.
„A középkori Európában kizárólag az „Isten kegyelméből” való uralkodókat illette meg szuverenitásuk alapján a pénzverési jog. A STEPHANUS REX köriratú denár megjelenését a kutatók a múlt század első felééig egyértelműen Szent István trónra jutásának idejére tették. Ezt jórészt gazdasági okokkal magyarázták. A X. században a kalandozások csökkenésével a külföldről zsákmányolt pénzek lassan elapadtak, és csökkent az arab dirhemek beáramlása is. Az egyetlen biztos pénz a bizánci arany volt ekkor a Kárpát-medencében. A mindennapi forgalomban ezek használata azonban nehézkes volt. Emellett természetesen a királyi felségjog is logikussá tette a pénzverés megindulását a trónralépést követően.
Másik érve az érmék írásmódja volt. A pénzek egy részének hátlapja nem a nyugati kereszténység által használt latin írás vonalvezetését használta, hanem az úgynevezett retrográd módon az ősi magyar írásnak megfelelően jobbról balra vezetve készültek. Géza fejedelem keresztségben az István nevet kapta és az ő korában gyakran használták ezt az írásmódot. László Gyula emellett azt hangsúlyozza, hogy a Géza idején elmaradt nyugati pénzek hiányát csakis önálló pénzkibocsátással lehetett pótolni.
Arra már Hóman Bálint is rámutatott, hogy a hátlapi körirat: REGIA CIVITAS a regensburgi bajor pénzekkel áll rokonságban. A regensburgi denárok 970-1009-ig ugyanis Regina Civitas köriratúak voltak. A REGIA CIVITAS köriratú magyar pénzek természetesen nem Regensburgra, hanem az akkori királyi székhelyre, Esztergomra utalnak, feltehetően az ottani verdében is készültek ezek a dénárok.”
Huszár Lajos Éremtár: HLÉ 1: Szent István ezüstpénze (Huszár 1)
eremtar.blogspot.co
„Már Schoenvisner észrevette, hogy a Regia Civitas felirat utánzata a regensburgi denárok „Regina Civitas” feliratának. Regina Civitas volt Regensburgnak olaszos latin neve, mely 907-től 1009-ig folytonosan szerepel a bajor pénzeken, a mikor azután a németországi latinságban használatos Ratisbona váltotta fel. Szent István pénzein a Regia Civitas a m. királyi város. Vajjon Esztergom avagy Fehérvár értendő-e alatta, ma már nem állapítható meg, csak az bizonyos, hogy a regensburgi „Regina Civitas” utánzata.” MAGYAR PÉNZTÖRTÉNET 1000–1325 Szent István pénzverése
A fentiek alapján, az érme, nem készülhetett 1009 után.
II. Henrik bajor herczegnek 985 és 995 közt vert – négy háromszöget a kereszt sarkaiban ábrázoló – obolusaiban sikerült felismernünk Szent István pénzeinek közvetlen regensburgi előképét is, a miből két következtetés vonható. Az egyik az, hogy Szent István talán már a X. században (997 és 1000 közt), de – mivel ennek a „Rex” czím használata ellentmond – mindenesetre uralkodása legelső éveiben verette első pénzeit. Ha később tette volna, úgy bizonyára sógora és nem 995-ben meghalt ipja pénzeit vette volna mintául.”(Hóman Bálint : Magyar pénztörténet 1000 – 1325)
Elképzelhető, hogy nemcsak a Szent Istvánnak tulajdonított dénárt, hanem még a neki tulajdonított obulosokat sem ő bocsátotta ki. Amennyiben ez az érme Géza pénze lenne, akkor a Rex bizonyítja, hogy Géza király volt. De maradjunk kizárólag a restaurált éremnél.
„ Összhangban van ezzel a ténnyel, hogy a H2 dénár másik oldalán a térben ábrázolt, zárt korona abroncsán a REGI (“a király részére”) dativus olvasható, amely megmondja: a királynak készült uralkodói jelvényről van szó.” GERICS JÓZSEF – LADÁNYI ERZSÉBET
Források Szent István királlyá avatásának történetéhez
penzvero.hu/termek/szent-istvan-ezust-denar-szinesfem-masolat/
A numizmatikai szakma állásfoglalása szerint az érme hátoldalán lévő kép egy karoling templomot ábrázol, a korabeli általánosan elterjedt európai érmeverési mintának megfelelően.
Álláspontom szerint azonban ez nem épület, hanem egy ismeretlen korona képe szerepel a dénáron. Az abroncs csúcsos előlapját négy kő díszíthette. Felsőpántja tetején dőlt kereszt található. Zárt korona, önálló, hűbérúrnak nem alávetett király viselhetett ilyet. Csüngők nincsenek rajta, vagy a helyhiány miatt nem jelezték, így nem tűnik bizánci típusú koronának.
A boltozatos, dőlt keresztel ellátott koronatípus nem egyedülálló alkotás.
A III. Ottó királykori pénzén látható dőlt keresztes korona
és a 997. évi császári pecsét ormán enyhén dőlt kereszttel ábrázolt korona korszerűnek igazolja az István H2 dénárjainak legjobb példányain térben ábrázolt, zárt korona enyhén dőlt keresztjét is. Ugyanezt, vagyis a III. Ottó korának való megfelelést kell megállapítanunk teljes hangsúllyal a szent korona felső részének, a latin koronának tetején lévő, enyhén dőlt keresztről is. István (vélt vagy valódi) koronájának formáját nem lehet III. Ottó idejével ellentétbe állítani.
(GERICS JÓZSEF–LADÁNYI ERZSÉBET
KIRÁLYESZMÉNY — SZENT ISTVÁN — EURÓPA) Levéltári szemle 54. évf. 2. sz. / 2004 9 SCHRAMM, P. E.–MÜTHERICH, F.: i. m. 348. Abbildung 99. Korhoz kötése: 199.; István említett dénárjának elő- és hátlapján a korona és lándzsa ábrázolását l. GERICS J.–LADÁNYI E.: A Szent István lándzsájára, i. m. 4. 1. ábra
A Szentkoronát, haza hozatala után, mérnökök statikai felépítés szempontjából is megvizsgálhatták.
Megvizsgáltuk a Szent Korona sérüléseit, ebben segítségünkre volt kiváló repülőmérnök kollégánk is, aki a héjszerkezetek szakértője – ugyanis a Szent Korona is lemezekből készült héjszerkezet: ez a műszaki neve –, s kiderült, hogy a sérülések egyike sem okozhatta a kereszt elferdülését. Az abroncs és a pántok aszimmetriája azt a célt szolgálja, hogy a keresztet ferdén lehessen rászerelni. Teljesen biztos tehát, hogy a kereszt szándékosan ferde, ilyennek készült. Ferencz Csaba /ELTE/ (mindennapi.hu)
Miért ferde a kereszt egyes korai koronákon? Talán azért, mert az égbolt sarkpontjára, a Sarkcsillagra mutatott, vagy megdöntöttségével ezt kívánta jelezni a korona ferde keresztje. Amikor a király a trónon ült, a ferde kereszt jelképesen az égbolt egyetlen szilárd pontjára mutatott. A Sarkcsillag legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy míg a többi csillag az éjszaka folyamán látszólag elmozdul, addig ez egy helyben áll látóhatár felett.
A PÉZÉRMÉN MIÉRT NEM A KIRÁLY NEVE SZEREPEL, MIÉRT A KIRÁLYI VÁROS
Géza keménykezű uralkodásának eredményeként létrejöhetett a királyi város, amely lehetett Fehérvár, vagy Esztergom, vagy Óbuda fölött a Pilisben fekvő fel nem tárt város, Ősbuda. Mindhárom esetben rendelkezésre állt a közelben korábbi korok településeinek épületanyaga. Géza meghatározó élménye lehetett, hogy több évszázados, hosszú vándorlás után, a nemzet végső letelepedést talált. Ennek bizonyítéka volt a városépítés, az államszervezés. Ezért Géza pénzérméjén a számára legnagyobb dicsőséget, a királyi várost kívánta megörökíteni. Nem a saját neve volt az elsődleges, hanem a Város. Királyok jönnek, mennek, de a város, a kő marad.
mek.oszk.hu/07100/07139/html/0004/0005/0003-243.html
Ez egy karoling templomot ábrázoló veret, bajor pénzen.
mek.oszk.hu/07100/07139/html/0004/0005/0003-243.html
Ezek pedig Szent Istvánnak tulajdonított pénzek.
Ezért azt tételezem fel, hogy legalább az Érmekibocsátó által rekonstruált érme nem Szent Istváné, hanem feltehetőleg apjáé, Géza nagyfejedelemé.
Alapvető különbségek:
1. Szent István pénz érméi nagy számban maradtak ránk.
A restaurált érméből csak ötven darab.
2. Szent István pénzeinek éremrajza, szorosan követi korabeli német pénzek egyik csoportjának az éremrajzát. Az elő- és hátlapjának rajza azonos.
A restaurált érmerajz alapvetően különbözik ezektől.
3. Szent István nem denárt, hanem féldenárt (obolust) vett mintául és pénzeire az obolusokat jellemző[15] négy háromszöget verette, tehát az ő pénzei nem denárok, hanem obolusok voltak. Az egyes súlyok fedik Henrik herczeg obolusainak, illetve a denárainak megfelelő féldenároknak súlyát. Szent István pénzeinek súlya 0.962 és 0.556 gramm közt ingadozik, a mi kétszeresen véve 1.924>1.112 g-os denársúlynak felelne meg.(Hóman Bálint)
A rekonstruált pénzérme pedig egészsúlyú denár.
A KIRÁLYI LÁNDZSA
Ademarus szerint Ottó a magyarok urának “megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen (vagy: megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen), engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki”.
A Nagyszentmiklósi aranykincs 2.sz edényén látható „győztes fejedelem” vállán lévő zászlós lándzsa megegyezik a dénáron található lándzsaképpel. Ez azt jelenti, hogy a magyar uralkodó fejedelem felségjelei közé tartozott a zászlós lándzsa, már Ottó adományozása előtt is.
„Mindezeket a fentebbiekben ismertetett lehetőségeket és vonatkozásokat figyelembe véve, a merseburgi püspök krónikájában az István koronában és királyként való megáldásban részesüléséről szóló “imperatoris predicti … gratia et hortatu” részletet a legalkalmasabban, korábbi fordításunk pontosabbá tételével úgy javalljuk fordítani, hogy Vajk “az előbb említett (III. Ottó) császár kegyéből és késztettetésére (vagy: utasítására) … koronában és királyként való megáldásban részesült.”
A ,benedictio’-nak királyként való megáldás kifejezéssel való fordítását, a felkenés szinonimájaként való alkalmazását korabeli király, vagy császárkoronázási szertartások szóhasználatára alapítjuk, pl. “Incipit ordo romanus ad benedicendum imperatorem, quando coronam accipit”, vagy “Benedictio ad ordinandum imperatorem secundum occidentales.”
Lényegbe vágó a magyar király önállóságának és nem-hűbéres voltának császári, ottói szempontjából, hogy a dénár lándzsája a körirat szerint királyi lándzsa, s hogy Ademarus szerint regnumot és a császár szokása szerint maga előtt hordoztatható szent lándzsát kapott Ottótól, Theotmar szerint pedig püspökségeket alapít regnumában, s Ottó “kegyéből és késztettetésére (utasítására) részesült koronában és királyként való megáldásban.”
Ademarus szerint Ottó a magyarok urának “megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen (vagy: megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen), engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki”.
„István nagyharsányi dénárleletében a H2 dénáron a “király lándzsáját” enyhén ívelő, vízszintesen majdnem kinyújtott ujjú tenyérnek támasztva látjuk, amelyet csak a hüvelykujj simít a tenyérhez, vagyis a lándzsát a kézfej nem markolja meg, nem fogja, vagy szorítja. A lándzsát nem birtokban tartó, hanem átadó, átnyújtó mozdulat ez, függetlenül attól, vajon a veret ruhaujjból, vagy felhőkből kinyújtott kezet ábrázol-e. A “manus Dei” ábrázolások nem függenek attól, ruhaujjból vagy felhők közül nyúlik-e ki a kéz: II. Henrik 1002 és 1014 közt készült regensburgi szakramentáriumának egyik képe, amely a királyt koronával a fején, trónon ülve mutatja be, felette a magasban ruhaujjból kinyúlva ábrázolja az Isten kezét.
Ezt a H2 dénáron látható jelenetet, a király lándzsájának Isten kezéből való átnyújtását úgy tekintjük, mint István égi invesztitúrájának bemutatását, és elszakíthatatlan az Egbert szertartásrendben is visszatérő, ősi imádságtól: “Adj Uram a te szolgádnak, a mi fejedelmünknek égi fegyvert.” A mennyei fegyver a dénáron: a király lándzsája Isten kezében. Összhangban van ezzel a ténnyel, hogy a H2 dénár másik oldalán a térben ábrázolt, zárt korona abroncsán a REGI (“a király részére”) dativus olvasható, amely megmondja: a királynak készült uralkodói jelvényről van szó.” Gerics – Ladányi Források Szent István királlyá avatásának történetéhez Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 3.szám
Géza fejedelem.
A bécsi képes krónika 38. lapjának miniatureje után. SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Rajzolta Déry Béla
A bécsi képes krónika 1350 körül keletkezett. Természetesen ekkorra már kevés adat állt rendelkezésre Géza koráról. A krónika rajzolója saját korának viseletét alkalmazta a képeken. Noha ismerték, hogy Szent István volt az első magyar király, mégis koronával, országalmával és királyi lándzsával ábrázolták Géza fejedelmet. Ekkorát nem tévedhetett, vagy torzíthatott a rajzoló. Főként úgy nem, hogy Géza apját, Taksony fejedelmet harcosként, egyszerű lándzsával ábrázolta. Képeivel azt sugallta, hogy tényleges országalapítónak, abban a korban, Géza fejedelmet tartották. Ez még figyelemreméltóbb akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a királyság nem Géza öröklési vonalán, hanem testvére, Taksony családfáján haladt tovább. Ezért a rajzolónak nem állt érdekében saját királyának kedvében járni, felmagasztalni visszamenőleg, érdem nélkül Gézát. Ez megerősíti, hogy Géza valóban államalapító, koronás uralkodó lehetett.
Taksony fejedelem.
A bécsi képes krónika 33. lapjának miniatureje után.
Rajzolta Déry Béla
„Az első magyar pénz előlapján egy zászlós, szárnyas lándzsát találunk, felirata is
erre utal: LANCEA REGIS. A lándzsával, mint a királyi jelvénnyel itt nem kívánunk
foglalkozni, légyen elég István király képére hivatkozni a koronázási paláston és emlékeztetni a ménfői csatára, amikor kiemelték a források, hogy a császár elé hozták az elesett Aba Sámuel király aranyozott lándzsáját, aki ezt nem adta vissza a neki hűbért ígérő Péternek, hanem Rómába küldte. Bizonyára azért, mert az a lándzsa a magyar király szuverenitását fejezte ki. Györffy György véleménye szerint – amit igaznak fogadunk el – a pénzen levő zászlós lándzsa egy vexillum, amit a felhőből Isten keze ad át.
Ez az átadás a Rómától való spirituális függőséget fejezi ki, hangsúlyozva ezzel a császárságtól –való függetlenséget. Györffy logikus következtetéseit mindössze Kovács László vonta kétségbe.”
Gedai István: Román kori éremművészet Árpád – házi pénzeken Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. 1999.
Mivel semmilyen forrás sem támasztja alá, hogy a királyi lándzsát Rómából kapta volna I. István, ezért az érme lehet az egyébként bizánci keresztény, Géza pénze is. A lándzsa elismerten a magyar király szuverenitását bizonyította, és a vereten Isten nyújtja át, ezért a pénzt kizárólag független magyar uralkodó verethette. Ha I. István Ottó “kegyéből és késztettetésére (utasítására) részesült koronában és királyként való megáldásban.”, akkor semmiképpen sem adhatott volna ki, független uralkodónak kijáró lándzsa képpel pénzt. Ezért a pénzérmét apja, Géza fejedelem(király) adhatta ki.
Az előlapi éremkép
„(felhőből kinyúló kéz zászlós lándzsát tart), valamint a körirat (lancea regis azaz
a király lándzsája) arra utal, hogy a magyar király nem vazallus fejedelem, mert
a német császárhoz hasonlóan neki is van a kortársak szemében legfontosabb
hatalmi jelvénynek számító uralkodói lándzsája. Ebben az időszakban ugyanis
bizonyos szempontból a lándzsa, a német-római császárok szent lándzsája, még
a koronát is felülmúló, nagyhatalmi jelkép volt. Ez a magyarázata annak, hogy
első pénzeinken nem a pápától kapott korona, és nem a császártól, hanem az
égből kapott lándzsa testesíti meg a magyar király hatalmát.”
Gyössy Márton,Magyar pénztörténet (1000–1526)
MIÉRT HASZNÁLHATJA A MINDENKORI MAGYAR KIRÁLY AZ „APOSTOLI” JELZŐT?
A bizánci rítusú kereszténység már korábban is ismert volt a magyarok körében.
4. Bulcsu, magyar vezér megkeresztelése (948, Bizánc, XIII. századi görög miniatura Kosáry Domokos (szerk.): Magyarország története képekben.
Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1971, 28. old., 1. kép.
.
„A hazai szakirodalom jelentős része ismételten és előszeretettel hivatkozik arra, hogy a Kálmán-kori Hartvik legenda előadása szerint István a korabeli pápától kért és kapott koronát állama függetlenségének biztosítására; ha a keleti, vagy nyugati császártól kért volna koronát, ez hűbéri függést jelentett volna István és országa számára!
A Hartvikra való nyílt, vagy burkolt hivatkozások azonban szinte soha nem említik meg a legendának az állítólagos koronaküldéssel legalább azonos fontosságú, azon hírét, hogy a pápa Istvánt mindkét jogon (utroque iure), azaz isteni, lelki jogon és evilági, földi jogon való egyházszervezésre is felhatalmazta, a legendának a breviáriumba felvett elbeszéléséből pedig III. Ince pápa (1198–1216) a “mindkét jogon” szavakat töröltette! Az istváni állam- és egyházszervezés közkeletű képe tehát ezek szerint nem is Hartvik eredeti elbeszélésén, hanem annak breviáriumi III. Ince által elváltoztatott, hivatalos egyházi szövege. Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 3.szám GERICS JÓZSEF – LADÁNYI ERZSÉBET
Szent István, aki a Római Katolikus Egyház elismert szentje, magától a Római Pápától kapta az önálló egyházszervezésre való hivatalos felhatalmazást. Szerzett jogon ezt utódai is örökölték, ahogyan egyéb királyi címeket is öröklik az uralkodók. Erősen vitatható, hogy ezt a jogot egy későbbi pápa visszavonhatja – e.
Feltűnik a keresztpántos korona (Bügelkrone) III. Ottó egyik királykori pénzén,
ormán olyan módon dőlt kereszttel, mint megállapításunk szerint a honi corona latinan.
A III. Ottó királykori pénzén látható (Schrammtól doppelte Bügelkrone-nak nevezett) dőlt keresztes korona és a 997. évi császári pecsét ormán enyhén dőlt kereszttel ábrázolt korona korszerűnek igazolja az István H2 dénárjainak legjobb példányain térben ábrázolt, zárt korona enyhén dőlt keresztjét is. GERICS JÓZSEF–LADÁNYI ERZSÉBET: Királyeszmény — Szent István — Európa (Szent István királlyá avatási szertartásának honi jelentősége és európai háttere)
nyert koronát és királyként való megáldást.”
A pénzverés
Egy önálló királyi hatalomnak számos bizonyítéka van, amely hatalmának függetlenségét mutatja. Ilyen például az önálló pénz veretése. Az István(vagy Géza király) által veretett pénzek közül kettőt ismerünk. Az egyik az obulus (féldénár), melynek két oldalán a STEPHANUS REX (István király, Géza keresztségi neve is István volt) illetve a REGIA CIVITAS (Királyi város) felirat olvasható. Az obulust István(Géza), színezüstből verette. A másik pénz az ezüstdénár volt, mely szintén el volt látva felirattal LANCEA REGIS (A király lándzsája) és REGIA CIVITAS. A lándzsa a korona mellett szintén hatalmi jelkép volt. A pénzverés ténye önmagában arról ad tájékoztatást, hogy a magyar gazdasági viszonyok már voltak olyan fejlettek, hogy használni tudták eleink a pénzt, mint fizetőeszközt.
A „Lancea regis” („A király lándzsája”) néven ismert érme egy ezüstdénár. A denarius a római korban népszerűvé vált ezüstpénz, amit a középkorban több királyságban is előállítottak. Az érdekessége a rajta található ábra. Egy lándzsa van rajta, amire egy sávos mintázatú, pennon-típusú lobogót erősítettek. A pennon színeit természetesen nem ismerhetjük, de a pénz léte azt bizonyítja, hogy használhattak akkortájt sávos mintázatú zászlót. Elég nagy a valószínűsége, hogy ez az Árpád-vágásos lobogó elődje lehetett. Sokan azt állítják, hogy az Árpád-sávokat Aragónia királyi házától vette át Imre király, azonban a pénzérme szerint lehetséges, hogy ekkor már használatban volt királyi standardként. (aranypenz.blog.hu)
„Az előlapi éremkép
(felhőből kinyúló kéz zászlós lándzsát tart), valamint a körirat (lancea regis azaz
a király lándzsája) arra utal, hogy a magyar király nem vazallus fejedelem, mert
a német császárhoz hasonlóan neki is van a kortársak szemében legfontosabb
hatalmi jelvénynek számító uralkodói lándzsája.
Ebben az időszakban ugyanis bizonyos szempontból a lándzsa, a német-római császárok szent lándzsája, még a koronát is felülmúló, nagyhatalmi jelkép volt. Ez a magyarázata annak, hogy első pénzeinken nem a pápától kapott korona, és nem a császártól, hanem az égből kapott lándzsa testesíti meg a magyar király hatalmát.
A pénzek hátlapján viszont a már említett, stilizált karoling templomhomlokzat ismerhető fel, jelezve hogy szent István pénzei egy nagyobb monetáris egységhez, a korabeli német pénzrendszerhez illeszkednek. A hátlapi körirat (regia civitas azaz királyi város is német hatásra mutat, mert regensburg korabeli latin nevére (Regina Civitas) emlékeztet.
A városnév egyébként sok vitára adott okot, mert a kutatók többsége szerint ez valójában a pénzverde megnevezése. Abban azonban megoszlanak a vélemények, hogy székesfehérvár (Alba Regia, Alba Civitas) vagy Esztergom (Strigonium, Regia Civitas) értendő-e a „királyi város” alatt.
Utóbbi mellett szól korai királyi székhely jellegén túl az a tény is, hogy a későbbiekben, az Árpád-kor folyamán, okleveles és régészeti forrásaink tanúsága szerisaját falujukban (Esztergom-Kovácsi). A lancea regis köriratú denárokat minden bizonnyal még az udvari ötvösműhelyben készítették hazai ötvösök közreműködésével. A bajor hatás nagyon erősen látszik az érméken, de a hagyományosan magyar ötvösművészet elemei is kimutathatók az éremképben: például a templomábrázolás nem olyan szögletes és merev, mint a bajor pénzek.” (gepeskonyv.btk.elte.hu)
Főként azért nem szögletes és merev a templomábrázolás, mert az egy korona képe.
Összefoglalva. Szent István király 1028-ban lépett fel Ajtony ellen, aki a Maros vidékének ura volt. Legyőzte őt, ezzel a győzelemmel lezárult az uralkodása alatti belháborúk kora. Szent István király 1030 körül adta ki törvénykönyvét, melyben elrendelte, tíz falu építsen egy templomot. Eszerint az egységes Magyar Királyság államszervezése ekkorra teljesedett ki. Ennél hamarabb nehéz elképzelni az egységes pénz bevezetését. Márpedig numiztikai okokból kizárólag 1009 előtt verhették a rendelkezésre álló pénzleletet. Ez bizonyítja, hogy a restaurált lelet Géza király pénze volt.
Felhasználva
[27] Pántos, zárt (sisak) koronaábrázolások a 10–11. század fordulójáról: Gerics József–Ladányi Erzsébet tanulmányában, Levéltári Szemle 1990. 2. sz. 2–3–4–5–6. kép. (A 2. képen: III. Ottó fején a dőlt keresztes korona!) – II. Henrik szakramentáriumának egyik képén Krisztus négy liliommal ékesített, pántos koronát helyez Henrik fejére. (Schramm–Műtherich: i. m. 376. Abbildung 124.) Idézi Gerics – Ladányi