Dr. Ésik Sándor: Különvélemény: bizonyítson-e a bíró?
2022.04.24
Dr. Ésik Sándor ügyvéd
· Legutóbbi módosítás: 2021. május 5.
Különvélemény: bizonyítson-e a bíró?
Ilyet még nem csináltam, de most úgy érzem muszáj. Különvélemény következik egy Alkotmánybírósági döntéshez. Maga a döntés itt olvasható https://bit.ly/30P6De0
Az ügy rövid lényege az, hogy egy közlekedési baleset miatt folyt büntetőeljárás egy bíróságon. A balesetben a sértett nagyon súlyos, részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket szenvedett. Az ezzel kapcsolatos orvosi dokumentációt a vád bizonyítására köteles ügyészség nem csatolta, és indítványt se tett arra, hogy a bíróság ezt szerezze be. A bíróság ezek után indítvány nélkül, hivatalból kereste meg a kórházat és a kezelőorvost, akik az iratokat a bíróságnak elküldték. Ezekből vált bizonyíthatóvá, hogy nem alap, hanem minősített esettel áll szemben a bíróság, aki vádlottat ennek megfelelően el is ítélte.
Az indítványozónak azzal van problémája, hogy a bíróság indítvány nélkül, hivatalból jár el. Hogy ez miért probléma, és miért még nagyobb probléma, hogy az Alkotmánybíróság szerint ez így jól van, az alábbiakban megpróbálom közérthetően leírni.
Az Alkotmánybíróság döntése hosszan idézi a korábbi büntetőeljárási törvényeket, amelyek szövegszerűen azt tartalmazzák, amelyet a mostani Be. már nem tartalmaz szövegszerűen, de alkalmazása során mégis ugyanaz történik, mintha még a régi jogszabályok lennének hatályban. Azt mondja az AB, hogy „történeti alkotmányunk vívmányaként” hozza fel a jogtörténeti előzményeket. Igen, ez nagyon szépen hangzik, csak felmerül a kérdés, hogy mi a fenét keresnek hatályon kívüli (egyébként az egyik a kommunista rezsim elnyomó rendszerének sarkalatos törvénye volt) törvények egy AB ítélet indokolásában, mint „történeti alkotmányunk vívmánya”. Ebből egyenesen következik, hogy ha holnap megszüntetik Magyarországon a polgári házasság intézményét, akkor semmi gond, ennek védelmében elő lehet keresni egy 1894 előtti (azóta van Magyarországon polgári házasság) jogszabályt, mert miért ne.
A „történeti vívmányok” ez esetben pont lerombolandóak, amelyre az új Be. szerkesztői tettek egy bátortalan kísérletet, amely bátortalan kísérletet, most durván elnyomott a Kúria és az Alkotmánybíróság. Miről van szó?
Kultúrállamokban a bíróságon a vádlott körül három, markánsan elkülönülő szerepű jogász áll. Az ügyész, akinek feladata a vád bizonyítása. A védő feladata az eljárás minden szabályának megtartatása és a vádlott számára olyan tanács adása, amellyel a jogait kihasználva a számára legkedvezőbb eredményt tudja elérni az eljárásban. A bíró pedig ítéletével eldönti, hogy a vádlott bűnös-e vagy sem, ha pedig bűnös akkor miben, és ezért milyen büntetés jár neki.
Papíron ez nálunk is rég így van. Egy dolgot azonban történeti alkotmányunk lelkes tanulmányozói kifelejtettek amatőr jogtörténészkedésükből. Mégpedig azt, hogy a nem is nagyon távoli múltban még az volt a helyzet, hogy a magyar bíróságok kisebb tárgyalásain nem ült ott az ügyész. Beküldött egy vádiratot, amit a bíró ismertetett, a bíró ezután bizonyított. Bizonyám.
A mai magyar bírók vagy ebben a rendszerben nőttek fel, vagy közvetlen tanítványai olyanoknak, akik ebben a rendszerben nőttek fel. Ennek a rendszernek a neve: a bíró bizonyít. Ezt a rendszert egyvalami őrzi a magyar Be. rendszerében: a tényállásmegállapítási kötelezettség.
- A gond ott van, hogy ha az ügyész az ügyek jelentős részében eleve bent se volt a tárgyalóban, akkor a tényállást a bíró maga építette fel, ezzel megsértve saját függetlenségét.
- A tényállásbizonyítás miatt a bíró azon fáradozik, hogy legyen megalapozott a tényállás, mert ha nem, jön a hatályon kívül helyezés, és az ő statisztikája lesz rossz.
- Az új Be. alapján a bíró ha nem volt bizonyítási indítvány, és ezek után bizonyítottság hiányában mentett fel, akkor az nem eredményez megalapozatlanságot. Lényegében itt a másodfok kimondta, hogy a bíró mondhat olyat, hogy „tetszettek volna a vádat bizonyítani”.
Harmadik bekezdés: nem köteles, de szabad neki. Vagyis a vád hóna alá nyúlhat, ha úgy látja. Ez három okból is jogbizonytalanságot eredményez:
- Simán a bírón múlik, hogy indítvány hiányában szerez be bizonyítékot vagy sem.
- A bíróra informális eszközökkel lehet hatni, hogy melyik megoldást válassza.
- Az egész új Be. rendszere arra épül, hogy az előkészítő ülésen eldől az eljárás menete. Ebbe a rendszerbe nem illeszkedik bele az, hogy egyszercsak a bíró fogja magát és még hivatalból is bizonyít egy kicsit.
Az AB döntésen érződik a félelem, hogy ha ezt a 164. § (3.) bekezdést kivennék a Be-ből, akkor tényleg szakítanánk az elmúlt száz év magyar büntetőpolitikájával, hiszen eljutnánk oda, hogy a vádat TÉNYLEG az ügyészség bizonyítja, a bíró pedig fogcsikorgatva felmenti azt, akivel kapcsolatban az ügyész lusta volt. Ezt nem merjük meglépni.
Pokol Béla kellett ahhoz, hogy kimondja: ez nincsen jól. Nagyon sajnálom, hogy kisebbségben maradt.