Petőfi Sándor Szibériában

Alexander Petrovics /Petőfi Sándor/ magyar őrnagy és költő sírkeresztjének eredeti fotója a barguzini temetőben

Íme a tartalom HTML5 struktúrába átalakítva, a szöveges tartalom változatlan:

Alexander Petrovics /Petőfi Sándor/ magyar őrnagy és költő sírkeresztjének eredeti fotója a barguzini temetőben

2015.06.27

 

 

Rosonczy Ildikó: Egy honvédtiszt oroszországi fogságának története 1849-ből. Hadtörténelmi Közlemények 2013. évi 1. 149-167. o.

 

Alexander Petrovics magyar őrnagy és költő eredeti sírkeresztjének fotója a barguzini temetőben

 

10.  A Szabad Szó 1989. augusztus 14-i számában megjelent Sebestyén László cikke: A Petőfi nimbuszát féltőknek.

 

11.  A Magyarok című folyóirat 5. számában fog megjelenni a Csenger községben élő parasztember elbeszélése, melyet édesapjától hallott – a község helytörténeti múzeumának vezetője, Fábián László gyűjtésében.

 

Édesapjától hallotta – kis „pulya” kora óta sokszor, a mezőn, munka közben, hogy Szibérián átutazva, Csitában sokáig állt a vonat. Az ablakban nézelődtek, s egy 90 év körüli, hosszú, fehér szakállú muzsik megáll előttük. „Ennek is hány unokája harcolhat ellenünk!” szólt  egyikük.  Az  öreg szeméből  lassan  kezdtek peregni  a könnyek, majd megszólalt magyarul, s elmesélte, hogy 1848-as honvéd, a debreceni csatában esett foglyul 1849 augusztusában, Nagy-Sándor József tábornok vezényelte a csatát, ők 3600-an voltak (a történelem kb. 5000 emberről tud), óriási volt a túlerő, s ő orosz fogságba került, s kihozták Szibériába, később megnősült, orosz felesége lett, és sok gyermeke.

 

12.  Farmos községben élt egy öreg néni – meséli ismerősöm Kocsisné Hegedűs Márta – kb. 1960-ban halt meg, 100 éves körül volt, tehát 1860 körül született. Gyermekeinek leszármazottai mind Farmoson élnek – a Tanácsházán is dolgozik egy közülük. Ez a Mali néni mesélte – Mártának is -, hogy édesapját 1849-ben cipelték el az oroszok Szibériába, ahol rettenetes hidegben élt, de kb. 8-10 év múlva sikerült megszöknie valahogy. Hazajött, megnősült, és sokat mesélt a borzalmas fogságáról.

 

Szándékosan hagytam utoljára Svigel (azelőtt Schwiegel) Ferencet és Sándor Józsefet, két I. világháborús hadifoglyot, akik külön-külön megjelentették azt a sír-fotót, melyen cirill (tehát 1917 előtti) betűs, orosz felirat jelzi, hogy ott nyugszik az Iliszunszkban meghalt Alekszandr Sztyepanovics Petrovics, aki magyar őrnagy és költő volt, s 1856 május havában halt meg.

 

13.  Svigel Ferenc I. világháborús hadifogoly. Bakancsa talpában hozta haza ennek a sírkeresztnek és táblának a fényképét 1920-ban.

Az 1943-as brosúra szövege szerint: „A fénykép az előadó megrendelésére 1916 június havában készült.”

Tjivanjenko és Djomin – a két szibériai kutató – először is nagynehezen találta meg Iliszunszkot – mai neve Eliszun. Burját-mongol falu, lakói oroszul se tudnak, buddhisták, mongol betűkkel írnak.

 

14.  Sándor József világháborús hadifoglyot hagytam utolsónak, aki 1941-ben megjelent könyvében: Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el – közölte a Svigeltől vásárolt fotót, bár csak a sírfelirat-tábláét, s az is elég halvány.

 

 

 Mozaikok a szibériai Petőfi-kutatásból

Barguzintól Amerikáig

Cím : Nagyréde, Kossuth u. 4. 3212

 

 A szerencsétlen kimenetelű segesvári csata óta számtalanszor felmerült a kérdés: mi lett Petőfi Sándorral?

 

      A kérdés felvetése még ma is jogos. Habár a Morvai Ferenc által finanszírozott, és Dr. Kiszely István tudományos vezetésével Barguzinban járt Megamorv Petőfi-expedíció nemzetközi szakértőkből álló csoportja igen nagy valószínűséggel 19889. július. 17. –én megtalálta, és azonosította szeretett költőnk földi maradványait, nagyon keveset tudunk az oda vezető útról.

 

    Sajnálatos tény, hogy az 1990. elején a Szovjetunióba küldött MTA-szakbizottság nemrég közzétett zá­rójelentése (Magyar Tudomány, 1990/9) sem tudott pontot tenni a Vita végére; sőt két Petőfi-bizottsági tag: Szabó Géza régész és Bőrrák Tibor számos idevágó kérdése és érve alapján (Pesti Hírlap, 1990. dec. 12. és,14.) ismét minden nyitottnak látszik.

 

    Eddig még soha, senkinek nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Petőfi Sándor a segesvári csatában meghalt. Augustus von Heydte ezredes sokszor hivatkozott jelentését 5 évvel  később, 1854-ben írta.

 

    Köztudott lévén I. Miklós cár gyűlölete a lengyelek és különö­sen Bem iránt, a szóban forgó bejelentés azonnali intézkedésre sarkallhatta a hadtest vezetőit. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy Lüders már a csatát követő éjszaka folyamán védett helyre vitette, gondos orvosi kezelésben részesítette s ezzel megmentette az életnek az akkor még nem azo­nosított Petőfit.

 

    Arra a kérdésre, hogy mi indíthatta I. Miklóst Petőfi Sándor menedék kérelmének kedvező elbírálására, a következőket mond­hatjuk: A folyamodvány nyilván el sem juthatott volna hozzá a Lüders által csatolt (valószínűleg Bemmel kapcsolatos stratégiai érdekekre hivatkozva) egyértelműen pártoló előterjesztés nél­kül.

 

    Arra a kérdésre, hogy mi indíthatta I. Miklóst Petőfi Sándor menedék kérelmének kedvező elbírálására, a következőket mond­hatjuk: A folyamodvány nyilván el sem juthatott volna hozzá a Lüders által csatolt (valószínűleg Bemmel kapcsolatos stratégiai érdekekre hivatkozva) egyértelműen pártoló előterjesztés nél­kül.

 

    Arra a kérdésre, hogy mi indíthatta I. Miklóst Petőfi Sándor menedék kérelmének kedvező elbírálására, a következőket mond­hatjuk: A folyamodvány nyilván el sem juthatott volna hozzá a Lüders által csatolt (valószínűleg Bemmel kapcsolatos stratégiai érdekekre hivatkozva) egyértelműen pártoló előterjesztés nél­kül.

 

    Arra is, hogy Lüders közvetlenül Heydtének az orosz parancsnokságra való visszatérése után, s még az éj beállta előtt megkapta Heydte kíséretének jelentését, és arra a jelzett módon reagált.

 

    Vizsgáljuk meg most, mivel bizonyítható, hogy Lüders közvetlenül Heydtének az orosz parancsnokságra való visszatérése után, s még az éj beállta előtt megkapta Heydte kíséretének jelentését, és arra a jelzett módon reagált.

 

    Arra a kérdésre, hogy mi indíthatta I. Miklóst Petőfi Sándor menedék kérelmének kedvező elbírálására, a következőket mond­hatjuk: A folyamodvány nyilván el sem juthatott volna hozzá a Lüders által csatolt (valószínűleg Bemmel kapcsolatos stratégiai érdekekre hivatkozva) egyértelműen pártoló előterjesztés nél­kül.

 

    Nem kell haragudnunk Svigelre, ha messziről jőve, s várva Sándor József támadását, hogy „ő a hiteles tanú” – egy kicsit megtoldotta az információt azzal, hogy „állt a sír mellett.”

 

14.  Sándor József világháborús hadifoglyot hagytam utolsónak, aki 1941-ben megjelent könyvében: Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el – közölte a Svigeltől vásárolt fotót, bár csak a sírfelirat-tábláét, s az is elég halvány.

 

 

 Mozaikok a szibériai Petőfi-kutatásból

Barguzintól Amerikáig

Cím : Nagyréde, Kossuth u. 4. 3212

 

 A szerencsétlen kimenetelű segesvári csata óta számtalanszor felmerült a kérdés: mi lett Petőfi Sándorral?

 

      A kérdés felvetése még ma is jogos. Habár a Morvai Ferenc által finanszírozott, és Dr. Kiszely István tudományos vezetésével Barguzinban járt Megamorv Petőfi-expedíció nemzetközi szakértőkből álló csoportja igen nagy valószínűséggel 19889. július. 17

Még szintén kedvelheted...